17. fejezet

Kai

Szeretem... A francba is, szerelmes vagyok ebbe a kis bestiába itt alattam. Ellopta a szívem, nekiadtam, és csak remélni mertem, hogy ha kiderül, ő nem tapossa meg. Nem akartam érzelmeket belevinni a dologba, mert az egy szeretkezés alkalmával nagyon feltűnő volt. Már így is éreztem, hogy ez a csók, más volt. Olyan szerelmes, olyan gyengéd, törődő és... Csodálatos. Az egész annyira undorítóan szép volt, hogy kedvem lett volna futni egy kört, hogy levezessem az örömömet, de nem szívesen váltam volna el Tao kívánatos ajkaitól. Meg aztán... Mintha nem csak én változtam volna meg, valahogy ő is máshogy csókolt, de ezt már csak lehet, hogy bemeséltem magamnak. Szerelmes vagyok belé... Istenem, ha ezt az elejétől kezdve tudom, soha, egyetlen egy rossz szót sem szóltam volna neki, bántottam volna, vagy egyszerűen néztem volna rá úgy. Hiszen... Hihetetlen, de úgy elcsavarta a fejem, hogy észre sem vettem. Nem volt valami nagy tapasztalatom a szerelemben. Mármint, persze, voltam már szerelmes, LÁNYOKBA, de ez egyáltalán nem fogható ehhez.

Ahogy elváltam ajkaitól, és ismét a szemébe néztem, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Arcáról sütött a hála, a boldogság, meg valami más is, de inkább nem is reménykedtem abban, hogy érzelmeim talán viszonzásra találnak. Lehetetlen, nekem sem lenne szabad szeretnem őt, mert ezzel csak összekuszálok mindent, mégsem tudtam tovább tagadni magamban. Kellett nekem. Szükségem volt rá! Őrülten belé zúgtam. Oda-vissza, tetőtől-talpig. Már megint nyálas voltam, de nem érdekelt. Ismét elölről kezdtem a kényeztetését, végigcsókolgattam a felsőtestét, majd amint a nadrágja korcához értem, medencecsontját kezdtem nyalogatni, miközben belsőcombját cirógattam. Tao felnyögött, csípőjét fellökte, mire megadtam neki, amire vágyott, nem kínoztam tovább. Felemelkedtem, a sarkamra ültem, majd kigomboltam a farmerját, lehúztam a sliccét, mire elfojtott egy sóhajtást, láttam. Elvigyorodtam, aztán elkezdtem lehúzni róla a szűk darabot, amiben ő is a segítségemre volt, megemelte a csípőjét, aztán a lábait is. Előtte kibújtattam a cipőjéből, és a zoknijából is. Ahogy végignéztem testén, megint elcsodálkoztam, hogy mennyire tökéletes.

Aránylag fehér bőre volt, szép, szálkás, mégis izmos teste, ami csak úgy vonzotta a tekinteteket. A lábai baromi szépek voltak, hosszúak és vékonyak, ha nem lettem volna így felhúzva, bizony Isten, hogy el tudtam volna kényeztetni őket, de így csak rásimítottam tenyeremet boxeren keresztül a méretes szerszámára, mire felnyögött, de egy csókkal elcsitítottam. Mohón kapott ajkaim után, közben pedig ő is azon ügyködött, hogy kigombolja a nadrágomat. Miután sikerült neki, lehúzta a cipzárt is, fenekemnél benyúlt hátul, úgy tolta le rólam, miközben megmarkolta a fenekem. Ezek szerint tetszik neki, mert mostanában sokat markolászta. Belevigyorogtam a csókba, míg ő tovább cibálta a szűk anyagot rólam, de mikor már lejjebb nem ért a keze, megszántam. Elváltam tőle, gyorsan felálltam, lehámoztam magamról a maradékot, majd gondoltam, ha már állok, a boxeromat is utána küldöm. Visszafordultam Tao felé, egyáltalán nem szégyellve, hogy teljesen meztelenül álltam előtte. Iszonyat  szexi volt, ahogy úgy legeltette a szemét a testemen, hogy szinte láttam a gondolatait magam előtt. Elmosolyodtam, majd gondoltam szemétkedek vele egy kicsit.

Egyik kezemmel végigsimítottam mellkasomon, le, egyenesen a farkamig, aztán amint elértem, megragadtam, majd izgatni kezdtem magam. Láttam Tao szemeiben a vágyat, azt a mérhetetlen sóvárgást, amivel engem nézett. Jesszusom, hogy tudnám nem szeretni? Életemben nem nézett még így rám senki. Pillanatnyi elbambulásomat ki is használta, kezem után nyúlt, majd lerántott magához, én pedig a lendülettől teljes súlyommal ránehezedtem, merevedéseink egymáshoz feszültek - bizonyára levette magáról időközben a boxert, amit nem is láttam. Felnyögtünk szinkronban, aztán ajkai után kaptam. Kezeivel átkarolta a nyakam, lábaival pedig a csípőmet, így egy kicsit lejjebb csúszva makkom pont jó helyre került. Nekem pedig nagy önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne merüljek el benne egyből. Felnyögtem, ahogy megéreztem a szűk, nedves forróságot, majd ajkaimat beharapva néztem Taozi szemeibe, amik vágytól ködösen csillogtak.

- Nem bánnád, ha nem...? - nyeltem egyet, mert még beszélni is képtelen voltam, de reméltem, érti, hogy mire gondoltam.

Tao

Valami megváltozott. Éreztem, és ez gyorsabb ütemre késztette szívem. Létezik, hogy Jongin...? A csók arról árulkodott, hogy igen, de mielőtt kétes dolgokba ringattam volna bele magam, szerettem volna megbizonyosodni az ügyben. Furcsa volt a helyzet és még magamat is megleptem. Ugyan voltam már szerelmes korábban is - lányba és fiúba egyaránt, - de ez egészen más volt. Egyszerre volt ártatlan ábrándozás, és tüzes sóvárgás, megnyugtató összesimulás és izgató érintések. Többet akartam. Percről percre többet akartam, azt, hogy Jongin a karjai közt tartson és ne eresszen. Hogy mellette érjen a reggel és hogy ő legyen az, akit éjszaka utoljára látok. Legszívesebben világgá kiáltottam volna, hogy milyen boldog voltam akkor. Ott a parton, Jongin alatt fekve, a vizes homokban, miközben a hold megvilágított minket.

Elvált ajkaimtól és szemeimbe nézett, aztán elmosolyodott. Mégis... hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? A szívem már úgy vert, hogy attól féltem át fogja törni a bordáimat. Talán az kellett volna. Így legalább Jongin is láthatta volna, mennyire boldog voltam. Egy ideig csak egymást bámultuk. Éreztem, hogy arcom egy nyitott könyv, pedig soha nem szerettem, ha arcvonásaim elárulták, hogyan is érzek. Jongin mellett más volt minden. Azt sem hittem, hogy valaha hagyni fogom, hogy valaki csak úgy belém csusszanjon. Most mégis arra vágytam, hogy Jongin megtegye. Belém hatoljon és kitöltsön. Ábrándozásomból Jongin rántott vissza, aki ismét felsőtestem végigcsókolásával volt elfoglalva. Mikor nadrágom korcához ért, medencecsontom kezdte nyelvével körbejárni, párhuzamosan belsőcombom simogatásával. Felnyögtem, csípőmet pedig felé lendítettem. Nem bírtam tovább, már így is éreztem, hogy ha folytatja, el fogok élvezni. Felemelkedett rólam, aztán kigombolta a gatyám, lehúzta a zipzárt, mire elfojtottam egy sóhajt. Elkezdte lehúzni a feszülős anyagot, én pedig, hogy segítsem munkáját, megemeltem a csípőmet, majd lábat is. Időközben lehúzta a cipőimet is, így könnyűszerrel húzta le lábaimról farmerom. Végignézte testem, én meg azt sem tudtam hirtelen, hova bújjak. Az a nézés. Mintha én lennék a világ legdrágább kincse, ő pedig épp most bukkant volna rám.

Hirtelen simította kezét merevedésemre, mire felnyögtem. Megcsókolt, én pedig mohón kaptam ajkai után, eközben azon dolgoztam, hogy végre róla is lekerüljön a maradék ruha. Megszenvedtem a gombbal, de végül én győztem. Lehúztam a sliccét is, majd a gatyájába csúsztattam kezeimet hátul. Miközben elkezdtem letolni a nadrágját, fenekébe markoltam. Ah, komolyan, egy élmény volt fogdosni formás félgömbjeit. Jongin belevigyorgott a csókba, én pedig továbbra is azon ügyködtem, hogy lecibáljam a nadrágját. Sajnos nem volt gumiból a kezem, így nem tudtam végighúzni. Ekkor - talán - megszánt és elválva tőlem lábra állt, miközben ő lerángatta magáról a farmert és a boxert, én is megváltam az utolsó ruhadarabomtól. Visszafordult felém én pedig leplezetlenül végignézhettem tökéletesen testén. Kissé kreolos bőrén, izmos felsőtestén és gyönyörű arcvonásain. Mint valami isten úgy állt ott. Elmosolyodott, én meg csak gyönyörködtem benne továbbra is.

Egyik kezével végigsimított mellkasán, egyenesen férfiassága felé, majd megragadta és saját magát kezdte izgatni. Megbabonázva figyeltem arca rezdüléseit, be sem tudtam csukni szemeim. Elképesztő látványt nyújtott, ugyanakkor én akartam érinteni. Örömöt szerezni neki, hogy aztán remegve elélvezzen. Így mikor láttam, hogy egy pillanatra elbambult, elkaptam a kezét és magamra rántottam. Bár fájt a hirtelen rám nehezedő plusz súly, de az érzéstől, ahogy merevedéseink egymáshoz értek egyszerre nyögtünk fel. Ajkaim után kapott, ma már ki tudja hányadszor, én kezeimmel átkaroltam a nyakát, míg lábaimmal csípőjét. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy makkja bejáratomhoz kerüljön, amitől máris csillagokat láttam. Jongin felnyögött, aztán ajkába harapva pillantott rám.

-Nem bánnád, ha nem...? - kérdezte, majd nyelt egyet. Először nem értettem, mire is célzott, aztán mikor kicsit meglendítette csípőjét máris világossá vált.
-Nem - suttogtam, és rámosolyogtam. Bólintott, majd vett egy nagy levegőt és óvatosan elkezdte betolni magát. Én ajkai után kaptam, miközben lábammal szorosabban öleltem csípőjét. Mikor megéreztem magamban a makkját, elváltam ajkaitól majd felsóhajtottam. Nyakához hajoltam és ahogy lassan betolta magát, én úgy kezdtem a nyakát szívogatni és csókolgatni.

Kai

Egy pillanatra Tao értetlenül nézett rám, de mikor meglendítettem a csípőm, makkom pedig ismét nagyon jó helyen járkált, leesett neki. Azt mondta, nem bánja... Akkor kedvem lett volna körbecsókolni, mert biztos, hogy nem bírtam volna ki, ha még tágítanom is kellett volna. A másik, hogy nem olyan rég voltunk együtt, és majd óvatos leszek vele, ezúttal sem akartam neki fájdalmat okozni. Rám mosolygott, mire én bólintottam, hogy megértettem. Vettem egy nagy levegőt, majd kényelmesen elhelyezkedtem, majd lassan elkezdtem belé hatolni. Még mindig szűk volt, forró és nedves, nem sokon múlt, hogy ne sóhajtsam fel a nevét, de sikerült visszafognom magam. Erre ő ajkaim után kapott, lábait pedig szorosabbra fonta csípőm körül. Egy kicsit beljebb csúsztam, így már a makkom bent volt, mire kivált a csókból, és egy sóhaj hagyta el vörös ajkait. Vártam, nem mozdultam, mire ő nyakamhoz hajolt, így ezt biztatásnak vettem, majd óvatosan immár teljesen belé nyomtam magam. Közben ő csókolgatni és szívogatni kezdte érzékeny bőrömet, így biztos voltam benne, hogy mikor először löktem egyet csípőmmel, ő, gondolom, hogy elfojtsa a hangját, egy nagyot szívott a nyakamon, aminek biztos, hogy nyoma marad majd.

Jelenleg ez sem érdekelt, csak felmordultam, jelezve neki, hogy tetszik, amit csinál, majd tovább löktem a csípőmmel, felvettem egy kellemes, de nem túl gyors ritmust. Tao így is elszakadt a nyakamtól, átölelte a hátam, majd karmolgatni kezdte, ahogy egyre hevesebben, és mélyebbeket löktem rajta. Az éjszakai csendben csak a hullámok monoton zaját, a heves lélegzetvételünket, és a testünk összecsapódásának a hangját lehetett hallani. Nagyon erotikus volt. Szabad ég alatt még soha nem csináltam, de azt hiszem, ezek után vágyni fogok erre. Tao a vizes homokban feküdt alattam, úgy nézett fel rám, mintha... Nem… lehetetlen, hogy így érezzen. Ez csak a pillanat műve volt. De ahogy egészen szerelmesen nézett a szemembe, egy pillanatra a szívem pocsolyává olvadt, így muszáj voltam megállni, hogy lehajoljak hozzá egy édes csókra. Ezúttal lágy, gyengéd, talán kedveskedő is voltam, de ilyet szerettem volna. Jól esett a sok szenvedély után egy ilyen csók, és úgy láttam, Tao-nak is tetszett, mert nem ellenkezett, ugyan olyan lágyan csókolt vissza. Belemosolyogtam a csókba, majd egyik kezemet arcára simítottam, kissé feljebb biccentettem, és én is megemelkedtem, aminek következtében erősebben hatoltam belé.

- JongIn... - szakadt fel belőle a nevem, egyenesen az ajkaim közé.

Annyira... Szexi volt, úgy beindított, hogy képes lettem volna olyan őrülten megdugni, hogy járni sem tudna utána, de azt egyrészt egyáltalán nem akartam, másrészt nem akartam neki fájdalmat okozni. Elváltam tőle, rámosolyogtam, majd a homlokára is nyomtam egy csókot. Erre ő is viszonozta a mosolyomat, aztán megtámaszkodtam a feje mellett, megvártam, míg tekintetünk összekapcsolódik, így mozdultam meg újra. Láttam a szemeiben minden egyes lökés alkalmával felcsillanni a kéjt, az örömöt és... A szerelmet. Tudat alatt tudtam, hogy nem az, de túl jó érzés volt belemagyarázni a helyzetbe, így boldogan vettem fel egy gyorsabb tempót, miközben Tao végig a hátamat karmolászta, és nagyokat nyögött az élvezettől. Egy lökésnél eltaláltam benne az érzékeny pontját, amitől sikítva vágta magát hanyatt, kezeivel a homokba markolt, mire egyik kezem az övére simítottam, ő pedig azonnal összekulcsolta az ujjainkat. Megmosolyogtatott ez a tette, de utána folyamatosan abba a szögben löktem a csípőmet, aztán Tao is rásegített, ellentétesen kezdte mozgatni saját csípőjét, hajszolva az édes orgazmust. Már én is éreztem, hogy nincs sok hátra, így másik szabad kezemmel a merevedése után nyúltam, majd azt is olyan tempóban kezdtem verni, ahogy benne mozogtam.

A tempónk már őrületes volt, mind a ketten lihegtünk, alig kaptunk levegőt, de nem akartunk leállni, éppen a Mennyország kapuja előtt. Tao a szemembe nézett, én pedig éppen akkor simítottam végig egy kiálló kis éren merevedésén, neki pedig ennyi elég volt. Szinte sikította a nevem, ahogy elélvezett, fejét hátracsapta, a hátba ívbe feszült, odalent pedig teljesen rám feszült, ami engem is rásegített arra, hogy elélvezzek. Forró magomat kilőttem, egyenesen abba a szűk forróságba, csípőmet az utolsó pillanatig mozgattam, míg vége nem lett. Tökéletes volt... Gyönyörű, és azt hiszem, mindent elsöprő. Hangosan lihegtem, ahogy maga Tao is, csak úgy kapkodtam a levegőt, folyt rólam az izzadtság, a hajam a homlokomhoz és a tarkómhoz tapadt, de nem érdekelt. Lenéztem Tao szemeibe, amik boldogan csillogtak. Szabad kezével kisimította izzadt tincseimet a szemem elől, mire képtelen voltam megállni, lehajoltam hozzá egy csókra.

Az a bizonyos szó ott csüngött a levegőben, de azt hiszem, felesleges lett volna kimondani... Szerintem mind a ketten tudtuk.

Tao

Miután makkját betolta, megállt, én pedig nyakát kezdtem kényeztetni. Mikor végül csípőjét megmozdította, nyakát erősebben szívtam meg - bizonyára nyoma is lesz később, - csak hogy elfojtsam feltörni készülő nyögésem. Jongin felmordult, nyilván tetszett neki cselekedetem, aztán csípőjével felvett egy közepes tempót és lökni kezdett. Elváltam nyakától, átkaroltam hátát és karmolgatni kezdtem azt. Az egész helyzet annyira... erotikus volt. Nem csak azért, mert éppen a parton szeretkeztünk... és igen. Határozottan úgy éreztem, hogy ez nem csak szex. Nem olyan volt, mint mikor Kínában megdöntöttem azt a lányt.. vagy Luhant. Itt érzelmek voltak. Ki nem mondott, de nagyon is valós érzelmek. Az én részemről biztos, de volt egy olyan érzésem, hogy Jongin részéről is. Így nem is féltem tovább, és habár szavakkal nem mondtam ki, de tekintetem elárult. Szeretlek Jongin, a franc essen bele. Őrülten, vadul és szenvedélyesen, ugyanakkor ártatlanul, szinte kislányos rajongással. Kell nekem ez a barom és azt akarom, hogy ezt ő is tudja. Jongin mintha kissé meglepődött volna, ahogy tekintetünk találkozott, de megállt a mozgással. Lehajolt hozzám, aztán ajkait lágyan nyomta az enyémekre. Annyira lágy volt, hogy úgy éreztem menten elájulok. Csodálatos, eget rengető és határtalan. Lágyan viszonoztam édes csókját, mire Jongin belemosolygott a csókba, majd egyik kezét arcomra simította, feljebb biccentette és megemelkedett. Váratlanul ért a hirtelen mozgás és ahogy erősebben hatolt belém, ajkaim közül kicsusszant a neve, egyenesen az ő ajkai közé.

Egy kis idegig nem mozdult, de végül elvált tőlem, rám mosolygott és a homlokomra is nyomott egy csókot. Nem bírtam ki így én is rámosolyogtam. Elhelyezkedett, majd mikor újra egymás szemébe néztünk, Jongin újra mozogni kezdett. Minden egyes lökésénél végigfutott testemen a kéj, az öröm és a határtalan szerelem. Jongin... annyira szeretlek. Ahogy a tempó gyorsult, én úgy karmolásztam újra Jongin tökéletes hátát, ugyanakkor hangom is egyre magasabbra szökött. Egyik lökésével eltalálta érzékeny pontom, mire szinte sikítva - még mindig fő a férfias viselkedés, nemde? - vágtam magam hanyat, kezeimmel a homokba túrtam, mire Jongin egyik kezemre simította sajátját, én pedig ezt kihasználva kulcsoltam össze ujjainkat. Jongin próbálva újra eltalálni azt a pontom ugyanabban a szögben kezdte lökni csípőjét, én pedig, hogy rásegítsem saját csípőmet az ellentétes irányba kezdtem mozgatni. Nem volt sok hátra. Ez érezhető volt, így Jongin szabad kezével megragadta merevedésem, majd csípője tempójára kezdte el azt is mozgatni.

A tempó egyre gyorsabb lett, mi meg már így is alig kaptunk levegőt, mégsem álltuk le. Hogyan is hagyhattuk volna abba, mikor már a végét jártuk? Jongin szemeibe néztem, miközben végigsimított egy aprócska éren, farkamon. Nekem pedig ennyi elég volt, Jongin nevét sikítva, fejem hátra vetve élveztem el. És ahogy odalent ráfeszültem Jongin merevedésére, az megadta neki is a végső löketet. Forró élvezetét belém lövellte, miközben csípője még mozgott, bár már egyre lassabban. Hangosan lihegtünk, az izzadságtól és egyéb dolgoktól összeragadva. Mégis tökéletes volt az egész. Aztán Jongin lepillantott rám, izzadtan és fáradtan. Ugyanakkor most volt a leggyönyörűbb. Sírni támadt kedvem, ahogy boldogan csillogó szemeibe pillantottam. Létezik, hogy ez az ember viszont szeret engem? Szabad kezemmel elsöpörtem a szemébe lógó néhány nedves tincset. Lehajolt hozzám, egy az eddigieknél ezerszer édesebb csókot nyomva számra. Boldogan viszonoztam és öleltem át szabad kezemmel nyakát. Pár percig még lágyan becézgettük egymás ajkait, aztán elvált tőlem és csak bámult. Már épp húzódott volna ki belőlem, mikor elkaptam karját majd visszarántottam mellkasomra. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat. Ki tudja, mikor lesz alkalmunk újra egymáshoz bújni? Jongin készségesen feküdt vissza rám, arcát nyakamhoz nyomva. Én, arcomat a hajába fúrtam és belélegeztem annak kellemes illatát.

-Szeretlek, Jongin - motyogtam, majd egy csókot nyomtam feje búbjára. Hirtelen szólalt meg a telefonom valahol a közelben, mire egy pillanatra mindketten ledermedtünk. Aztán leesett, hogy nyilván anyám az. Apám megint Kínába utazott, anyám meg vidékre. Felsóhajtottam, de meg sem moccantam volna, ahogy Jongin sem.
-Nem kellene felvenned? - kérdezte mély hangon.
-Csak anya az - mondtam - Nyilván tudni akarja, hogy haza értem-e. Ő most leutazott Busanba - aztán leesett, hogy nyilván tudja, hiszen az ő anyukája az enyém asszisztense.

16. fejezet

Kai

Ha lehet egy srácra azt mondani, hogy gyönyörű, akkor Tao mindenképpen az volt. Szemeiben visszatükröződött a tenger csillogása, arcára pedig rávetültek a fények. Csodálatos volt. Akkor már nem foglalkoztam a tengerrel, sem mással, csak ő volt a fontos. Mikor elmosolyodott, aztán megköszönt valamit, de nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan mit is. Lehajtotta fejét, de állánál fogva szinte azonnal felemeltem, hogy a szemeibe tudjak nézni. Mikor megláttam az apró könnycseppeket, elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Tao hálásan simította egyik kezét arcomra, mire végigbizsergett az arcom. Túl nagy hatással volt rám, egyre többet és többet akartam belőle, mintha nem is olyan régen nem történt volna köztünk semmi. Pedig nagyon is lefeküdtünk. Elhúzódtam forró ajkaitól, majd derekánál fogva magamhoz öleltem, jó szorosan, ő pedig készségesen karolta át a nyakam. Majdnem felkuncogtam, mikor fejét a vállamba fúrta, de ehelyett csak államat a feje búbjára támasztottam.

- Meg akarlak ismerni, Tao - kezdtem bele csendesen. - Talán furcsának találod a viselkedésemet, de hidd el, ha adnál nekem egy esélyt, hogy megmutassam, ki is az igazi Jongin, tetszene. Tudom, hogy mindez nagyon furcsa, még nekem is, de... Egy számomra fontos személy azt mondta, hogy ne adjam fel.

Miután befejeztem a kis monológomat, egyik kezem felemeltem Tao arcára, elhúztam a vállamtól, majd a szemeibe néztem. Elmosolyodtam, majd meg is pusziltam a homlokát, mert túl jó esett, ő pedig hálásan szorította meg a nyakát tartó csuklómat.

- Adsz nekem egy esélyt, Tao? - néztem komolyan a szemébe, közben arcát simogattam ujjaimmal. - Tudnál... Tudnál engem szeretni?

Mert abban egész biztos voltam, hogy nekem nem kellene sok idő akkor, hogy őszintén ki tudjam neki mondani azt a bizonyos szót. Ugyan láttam rajta, hogy erre köpni-nyelni alig tudott, mégis bíztam benne, hogy igent mond.

- Ha ez segít, én mindenképpen igen - elmosolyodtam, majd újra ajkaira hajoltam, hogy biztosítsam szavaimról.

Tao

Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes liba. Ami furcsa mód most egyáltalán nem volt ijesztő. Valahogy... azt éreztem, hogy Jongin is hasonlóan gondolkodik rólunk, mint én. Furcsa volt belegondolni, hogy talán ő és én. Aztán elvált ajkaimtól és derekam átölelve húzott magához. Átöleltem a nyakát, hogy minél közelebb érezhessem teste melegét. Ha nagyon koncentráltam, még a szívverését is éreztem, ami ugyanolyan heves volt, mint az enyém. Ettől pedig még inkább úgy éreztem magam, mintha már most szerelmes volnék. Talán... tényleg beleestem, máris? Ilyen könnyen? Fejemet a vállába fúrtam, mert éreztem, hogy elvörösödök. Hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem? Egyszerűen hihetetlen...

Aztán megszólalt. Halkan, de tisztán értettem mindenegyes szavát. Teljesen ledöbbentem, mégis úgy éreztem, hogy a szívemből beszél. Meg akartam ismerni, és úgy tűnt ő is engem. Ez volt a tökéletes alkalom. Aztán mikor befejezte, egyik kezével elhúzta fejem a válláról, csak hogy szemeimbe nézhessen. Elmosolyodott, aztán egy lágy csókot nyomott a homlokomra, én pedig közben lehunytam a szemeim. Mikor elhúzódott a szemeim is ismét kinyíltak és őt fürkésztem. Kezemet pedig a nyakamon pihenő kezére vezettem, majd megszorítottam azt kissé, így fejezve ki érzéseimet. Mert láttam rajta, hogy komolyan gondolta.

- Adsz nekem egy esélyt, Tao? - nézett komolyan a szemembe, miközben arcom simogatta ujjaival. - Tudnál... Tudnál engem szeretni?

Válaszolni akartam, de összeszorult a torkom. Túl boldognak éreztem magam, ezért a sírás fojtogatott és megszólalni sem tudtam.

- Ha ez segít, én mindenképpen igen - elmosolyodott, majd újra ajkaimra hajolt. Lehunytam a szemeim és átöleltem a nyakát. Lassan és érzelmesen csókolt ezzel mutatva meg, hogy igenis komolyan gondolta amit mondott. Én pedig nem bírtam tovább, elszakadtam ajkaitól, majd homlokom az övének döntöttem és úgy mosolyogtam rá.

-Meg akarlak ismerni, Kim Jongin – suttogtam – Az igazi énedet. Szóval adok egy esélyt – aztán elpirultam, és lesütöttem a szemeim – És azt hiszem... tudnálak szeretni – pillantottam fel rá. Boldogan csillogtak íriszei, amitől meglepődtem, de ugyanakkor meg is könnyebbültem.

Kai

Amikor kimondta azokat a sokat ígérő szavakat, őszintén boldog voltam. Soha nem hittem volna, hogy valaha én és ő... Bármiféle közünk lehet egymáshoz, most meg úgy állunk itt egymással szemben, mint egy friss szerelmespár. Ha valaki hetekkel ezelőtt azt mondja, hogy meg fogom kedvelni a kínait, sőt, talán valami egészen érdekes érzelmeket kezdek el iránta érezni, körberöhögöm. Szerintem úgy kinevettem volna, hogy a földön fetrengtem volna kínomban. Olyan lehetetlen még mindig... De mégis lehetséges, hiszen itt voltunk. A valóság. Nem álmodom. Tényleg azt mondta, hogy tudna szeretni. A szívem emiatt pedig úgy kalapált, hogy azt hittem, ki fog ugrani a helyéről. Akármennyire is nyálas volt a szituáció, nagyon boldog voltam, és örültem, hogy ő is érez valamit irántam. Talán még az idő múlásával még több lehet köztünk... Nem mintha, ettől bármi is több lehet. Értem ezalatt, hogy már le is feküdtünk.

Csak mosolyogtam Tao-ra, egyszerűen túl boldog voltam ahhoz, hogy elrontsam a pillanatot. Ő úgy nézett a szemeimbe, hogy a szívem majdnem odaolvadt. Túl szép volt. Túl romantikus. Túl nyálas. Mégis tökéletes. Elengedtem Tao arcát, kézen fogtam, majd leindultam vele a dombról, ő pedig követett, miközben összekulcsolta az ujjainkat. Csak elmosolyodtam, megszorítottam ujjait, majd siettem tovább. Mikor leértünk a partra, az első dolgom az volt, hogy levettem a cipőmet, felhajtottam a nadrágom szárát térdig, majd berohantam a tengerbe addig, míg a hullámok nem érték el fekete farmeromat. Szippantottam egy mélyet az esti, sós levegőből. Annyira szerettem itt lenni. Farkasszemet néztem egy ideig a holddal, ami fényesen világított, végül hátrafordultam, hogy megnézzem Tao-t.

Ő továbbra is csak állt ott a parton, táskája a vállán, és úgy bámult rám, hogy szinte egészen zavarba ejtett. Volt valami abban a pillantásban, ami... Sokkal többet mondott nekem, mint az a pár szó még fent a dombon. Ezen felbuzdulva gyorsan visszarohantam hozzá, majd olyan hirtelen döntöttem le a homokban, miközben ajkaira martam, hogy egy pillanatra nem is viszonozta a csókomat, de mikor felocsúdott, azonnal átkarolt, majd tarkómnál fogva még jobban magához húzott. Mivel rajta feküdtem, kissé kényelmetlen volt, így megemelkedtem, mire Tao azonnal kiszabadította a lábait, majd terpeszbe rakta őket, így én kényelmesen hozzásimulhattam, mire ő belesóhajtott a csókba, én pedig ezután el is váltam tőle. Szemeibe nézve el elmosolyodtam, majd egy huncut ötlet rajzolódott ki a fejemben.

-Mondd csak... - kezdtem bele szexi, mély hangon, Tao nyakára lehelve a szavakat, mire kirázta a hideg, és a hajamba túrt, miközben felnyögött. - Volna kedved...?

Direkt hagytam félbe a mondatot, majd belecsókoltam a nyakába, aztán onnan figyeltem az arcát. Mikor tekintetünk találkozott, éreztem, hogy ami viccnek indult, talán nem is lesz annyira komolytalan. A sírba viszel, Huang Zi Tao!

Tao 

Boldog voltam, hogy kimondhattam neki azokat a dolgokat. És főleg azért voltam boldog, mert Jonginnak mondhattam, nem pedig másnak. Elgondolkoztam, ahogy boldogan csillogó íriszeit néztem. Talán egy külső szemlélőnek máris úgy tűnhettünk volna, mint egy boldog pár. Furcsa volt. Nem olyan rég, még egymás nyakának ugrottunk mindenért, most pedig itt álltunk és... és úgy tűnt ez maga a Mennyország. A földi Paradicsom, ahol nem volt más csak Mi. Mi, ő és én. Jongin és Tao. És ettől a felfedezéstől úgy éreztem a fellegekben járok.

Rám mosolygott, amitől szívem hevesebb ütemre váltott. Talán, mégis csak lehetett fokozni ezt a Paradicsomot. A szemeit néztem, amelyek úgy csillogtak, mint holmi drágakövek. Csodálatos, szemkápráztató, sötét és szinte alig kifürkészhető drágakövek. Jongin elengedte az arcom, majd kezem fogta meg. Én pedig ezt kihasználva ismét összekulcsoltam ujjainkat, miközben követtem a vízpartra. Megszorította ujjaim, majd sietett tovább. Mikor leértünk a dombról, elengedte a kezem, levette a cipőjét és nadrágját felhajtva rohant be a vízbe. Lenyűgözve figyeltem, ahogy a holdat leste. Utána akartam menni, de féltem, hogy elrontom ezt a csodás pillantott, így csak a parton állva figyeltem tovább.

Mikor hátra fordult tekintetünk találkozott, amitől gyomrom ismét ugrott egy nagyot. Mégis, hogyan képes ilyesmit kiváltani belőlem? Észbe se kaptam, de Jongin már felém rohant, hogy aztán azzal a lendülettel döntsön le a lábaimról, miközben hevesen ajkaim után kapott. A hirtelen támadástól lefagytam, de mikor észbe kaptam átkaroltam, majd tarkóját fogva húztam még közelebb magamhoz. Elég kényelmetlen pozícióban feküdtünk, amit Jongin észre véve, felemelkedett rólam, mire terpeszbe nyitottam lábaim, hogy kényelmesen összesimulhassunk. Felsóhajtottam, ahogy forró teste ma már sokadszorra is az enyémhez simult. Ezt kihasználva elvált tőlem, majd szemeimbe nézve elmosolyodott.

-Mondd csak.. - kezdte a szavakat szexi, mély hangon a nyakamra suttogva. Kirázott a hideg forró leheletétől, amitől egy nyögés kíséretében a hajába túrtam - Volna kedved...?

Nem fejezte be mondandóját, de sejtésem szerint direkt. Belecsókolt nyakamba, amitől ismét piszkos gondolatok lettek újra agyamon. Rápillantottam, mire tekintetünk összekapcsolódott. Talán csak viccnek szánta, de láttam rajta, hogy nagyon arra hajlott, hogy ki nem mondott szavait valóra váltsa. Elmosolyodtam, és bólintottam.

-Mire vársz még? - leheltem apró csókot szájára - Tedd meg - csókoltam meg ismét, de ezúttal sokkal határozottabban. Majd a hatás kedvéért megemeltem a csípőmet, hogy éledező férfiasságom az övének nyomjam.

Tedd meg, Jongin! A tiéd vagyok, most és mindörökké.

Kai

- Mire vársz még? Tedd meg!

Kinyír. Komolyan mondom, hihetetlen, hogy képes a szavaival felizgatni, és elérni, hogy az eddigi romantikus, nyálas hangulatom úgy porladjon semmivé, mintha soha nem is létezett volna. Helyette gondolataimat perverzebbnél-perverzebb képek lepték el, és most, hogy nem a zuhanyfülkében voltunk, hanem a szabad ég alatt, a holdfény ezüstös megvilágítása alatt, miközben a tenger hullámai szinte a lábaimat érték... Mintha egy teljesen más világban lettünk volna. Mintha megállt volna az idő, és csak ránk figyelt volna, kedvezve nekünk, hogy élvezzük ki. Úgy tűnt, most minden
lehetséges. Tao mindenét felajánlotta nekem, ismét, ami ezúttal is boldogsággal töltött el. Különleges volt, és nem csak azért, mert a tengerparton, a homokban feküdve csókolóztunk, hanem azért is, mert vele voltam. Új élmény volt így lenni vele. Úgy éreztem, képes lennék egész este vele a karjaimban szeretkezni, soha el nem engedve. A felkelő nap első sugarait érezni akartam a hátamon, miközben elmerülök szűk forróságában. Ez a gondolat annyira felizgatott, hogy miután ő fellökte a csípőjét, egyik kezemmel meg is fogtam, majd még jobban összepréseltük magunkat.

Kiváltam a csókból, majd lefelé kezdtem haladni. Végigcsókoltam az állát, a nyakát, kitértem oldalra, majd egy újabb szívásnyommal díszítettem az amúgy is elég megviselt nyakat, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne jelöljem meg. A tudat, hogy majd mások is látni fogják, hogy ki van szívva a nyaka, és kérdezgeti fogják... Iszonyú nagy önbizalommal töltött el. Eközben Tao sem volt tétlen, kezei már be is férkőztek a pólóm alá, majd elkezdte feltűrni, így muszáj voltam elválni kívánatos nyakától, hogy ki tudjak belőle bújni. Nem is vártam tovább, amint áthúzta fejemen a fehér ruhadarabot, ajkaira martam, majd szenvedélyesen csókolni kezdtem. Kezei hátamat simogatták, néha meg-megszorítva vállamat, mikor csípőmet az övéhez dörgöltem, bele-bele nyögve a csókunkba.

- Nincs síkosítónk - leheltem ajkaira szavaimat, majd választ sem nagyon várva, rámarkoltam odalent.

Erre Tao hátracsapta a fejét, izzadt tincsei homlokához tapadtak, ádámcsutkája kidülledt, ami iszonyatosan szexi volt. Nem bírtam ki, végignyaltam sápadt bőrén, kissé rá is haraptam, mire felnyögött, majd a nevemet sóhajtotta. Elvigyorodtam, végül gyorsan feltűrtem a pólóját, ő pedig készségesen ki is bújt belőle. Eldobtam valamerre a ruhadarabot, aztán végigsimítottam a szépen kidolgozott felsőtesten, amit annyira még soha nem szemléltem meg. Látszott rajta, hogy edzett, a kockái érezhetőek voltak, ahogy ujjaimmal cirógattam bőrén, ő pedig többért sóhajtozva emelte fel magát a homokból. Szemeibe néztem, ami olyan ködös volt, hogy engem is elbódított. Ha gonosz lettem volna, húztam volna az agyát, de nem akartam szemét lenni vele, egyrészt, másrészt én is piszkosul kívántam, ráadásul azt sem akartam, hogy megfázzon, nem mintha annyira hideg lett volna.

Végigcsókoltam minden egyes porcikáját, közben végig oldalát és combjait simogattam, Tao pedig egyre türelmetlenebből sóhajtozott alattam, néha megszorította a kezem, vagy a nevemet nyögdöste, mikor eltaláltam egy-egy érzékeny pontját. Mindennél jobban élveztem... A hold ezüstös fényében, ahogy izzadságtól gyöngyöző testére néztem, mindennél szebbnek találtam. Olyan volt, mint egy angyal, aki egyben piszok szexi, és gyönyörű is. Elbűvölt, szinte elvarázsolt, így újra felkúsztam hozzá egy csókra, ami ezúttal gyengéd volt, ám Tao vadul harapott ajkaimra, mire kissé felszisszentem, de rögtön azután eltüntette a kezét a nadrágomban, mire azonnal elfelejtettem a fájdalmat, és belenyögtem a szájába. Aztán olyan gyorsan került fölém, hogy egy pillanatra meg is lepődtem, de aztán elmosolyodtam.

- Csak nem ki vagy éhezve? - néztem a szemeibe, mire megcsókolt, nyelvével végigsimítva az apró seben, amit ő okozott, kezeit pedig megmozdította. - Fogd be - suttogta ajkaimra, mire elvigyorodtam, majd ismét visszafordítottam magunkat, hogy én legyek felül.
Meztelen mellkasunk összesimult, éreztem, hogy milyen hevesen dobog a szíve, a bőre forró volt és kissé csúszós az izzadságtól, mégis izgató volt. Főleg, mikor csípőnket is összeérintettem, mire azonnal kihúzta kezeit a gatyámból, majd a fenekembe markolt, így húzott magához még közelebb, miközben felnyögött az intenzív érzésre. Én sem bírtam reakció nélkül, felsóhajtottam, majd lenéztem a szemeibe. De akkor hirtelen egy olyan érzés vágott képen, amit nem akartam elhinni. Mégis, miközben lehajoltam hozzá egy csókért, folyamatosan egy szó járt a fejemben.

Szeretlek...

Tao

Láttam rajta, hogy tetszik neki a gondolat. Bevallom, habár kicsit féltem, elvégre mégiscsak akárki megláthatott volna, mégis... már csak a gondolata is roppant csábító volt annak, hogy Jongin ismét elmerüljön bennem és a csúcsra jutasson. Habár sejtéseim szerint Jongin még kezdő volt - legalábbis a férfiakkal, - ahhoz képest nagyon is értette a dolgát. Feltüzelt állapotomon pedig csak lendített, mikor egyik kezével elkapta csípőmet, hogy még jobban összepréselje férfiasságainkat.

Kivált a csókból, majd lefelé vette az irányt. Államat csókolta meg először, majd nyakamra hajolt ismét. Az oldalára kitérve újra megszívta, már amúgy is megviselt nyakamat. Elmosolyodtam, és majdnem fel is nevettem a csiklandós érzéstől. Valamiért büszkeséget éreztem mellkasomban. Büszkeséget és boldogságot. Büszkén fogom viselni a Jongin által hátra hagyott nyomokat. Én sem tétlenkedhettem tovább, kezeimet a pólója alá csúsztatva és lassan elkezdtem felgyűrni a zavaró anyagot, úgy hogy közben kezeim végig simítsák a puha bőrt. Mikor sikeresen felhúztam felsőjét, elvált a nyakamtól majd kibújtattam belőle. Egyből ajkaim után kapott, én pedig hátát kezdtem cirógatni. Selymes bőrét olykor szívesen végig karmoltam volna csókja közben, de nem akartam - túl sok - fájdalmat okozni neki, ehelyett vállait szorítottam, miközben csípőinket összedörgölte.
-Nincs síkosítónk - lehelte számra, de válaszomat meg sem várva markolt belém.

Hátracsaptam fejem az érzéstől. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire izgató? Hiszen jóformán úgy igazán még csak hozzám sem ért, „csupán” csókolóztunk, én vagyis inkább kis Tao már akcióra készen állt. Úgy feszült már, mintha nem is olyan rég a zuhany alatt semmi sem történt volna. Végignyalt bőrömön, majd rá is mart fogaival, amitől felnyögtem és Jongin nevét sóhajtottam. Felgyűrte a pólóm, amiből én készségesen kibújtam, majd egyszerűen elhajította valamerre, aztán felsőtestemen simított végig. Sóhajtozva tűrtem, ahogy lágyan cirógatta bőrömet, majd többért sóvárogva emeltem meg magam. Szemeimbe nézett, én pedig ámulva figyeltem íriszeit, melyek vágytól voltak homályosak, ugyanakkor különös fény csillogott bennük. Talán..? Nem, az teljességgel kizárt.

Újra csókokkal lepte el porcikáim, közben kezeivel sem tétlenkedett és hol oldalamat, hol combjaimat simogatta. Már fogytán volt a türelmem, amit sóhajaimmal, a kezét megszorítva vagy nevét nyögdécselve adtam Jongin tudtára, minden egyes alkalommal, mikor eltalálta valamelyik érzékeny pontomat. Lágy csókot nyomott ajkaimra, mire én vadul haraptam ajkaira - nehogy csak ő kapjon a jóból - amitől Jongin felszisszent. Kezem nadrágjába süllyesztettem, ő pedig belenyögött a számba. Kihasználva a helyzetet fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Látszott rajta, hogy meglepődött, amit egy mosollyal próbált palástolni.

-Csak nem ki vagy éhezve? - kérdezte a szemeimbe nézve. Megcsókoltam, miközben nyelvemmel az általam okozott seben simítottam végig és gatyájában lévő kezem megmozdítottam. -Fogd be - suttogtam ajkaira. Jongin csak elvigyorodott és ismét fordított helyzetünkön.

Vigyorogni támadt kedvem. Jongin egy percre sem adta volna át a domináns fél szerepét, bár cseppet sem bántam. Öröm volt a karjaiba simulni. Meztelen felsőtestünk összesimult, így éreztem hevesen dolgozó szívét. Boldog voltam, hogy miattam ver ilyen gyorsan. Tényleg neki akartam adni mindenem, még ha lehetetlennek is tűnt. Csípőnket újra összeérintette, én kihúztam a nadrágjából a kezem, majd fenekébe markoltam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz, eközben felnyögve a kellemes érzéstől. Jongin felsóhajtott, majd lepillantott rám és szemeimbe nézett. Lefagytam egy pillanatra. Esküdni mertem volna, hogy szinte szerelmesen pillantott rám, akárcsak az előbb. Ám reagálni nem tudtam, mert egy csókkal belém fojtotta a szavakat.

Elváltam tőle, majd csillogó szemeibe néztem. Talán az enyémek is épp úgy csillogtak, mint Jongin szemei. Azt akartam, hogy tudja, mennyire végtelenül boldoggá tesz. De szavakkal nem volt elég bátorságom leírni mindazt amit akkor éreztem. Egyik kezem arcára simítottam, és hüvelykujjammal megcirógattam bőrét, majd kissé megkínzott ajkait is. Végül másik kezem is arcára helyeztem, felemelkedtem kissé és megcsókoltam. Ezúttal nem akartam durva lenni, így csak lágyan becézgettem édes ajkait, amit ő hagyott és nyakam megfogva húzott magához még közelebb.

Jongin, ha azt mondanám, hogy szeretlek, vajon ellöknél magadtól? Kérlek... maradj velem. Mert tudtomon kívül, de beléd szerettem...

15. fejezet

Kai

Miután Tao kilépett az öltözőből, beharaptam az ajkaimat, hogy ne kezdjek el idiótán vigyorogni. Mert az olyan lett volna, mintha minimum egy kis csaj lennék, aki az első randijára készült az első barátjával. Nos, ezzel csak az volt a baj, hogy semmilyen kis csajról nem volt szó, sem barátról, de még randiról sem! ...Oké, a randi talán egy kicsit bűzlik, mert elvégre azt mondtam, várjon meg, és elviszem valahová. De akkor sem vallanám be neki, hogy igazából ez egy randi. Mert... Végül is nem az, csak elviszem valahová. Egy olyan helyre, ahová eddig senkit nem vittem, és nem is terveztem, hogy fogok. De most valahogy késztetést éreztem arra, hogy elmenjek, ráadásul Tao-val. Mikor feleszméltem az ábrándozásomból, rájöttem, hogy már tíz perce csak bámulom a csukott ajtót, így gyorsan felöltöztem, belőttem a hajam, fújtam magamra parfümöt, aztán eltettem a cuccaimat, és kifelé siettem. Odalent JaeJoong-hyung úgy mosolygott rám, mintha csak látott volna minket Tao-val. Komolyan, ijesztő volt, mintha nem azért mosolygott volna így, mert tudta, hanem azért, mert tetszett neki. De ez nyilván hülyeség volt, YunHo biztosan rendesen megrakta az ágyban, ráadásul... JÉZUSOM! JongIn, neked agyadra ment a sok táncóra sunbaenimmel!

Végül csak biccentettem neki, majd aztán majdnem összeütköztem az emlegetett tanárommal, akit gyorsan leráztam, mert megérdeklődte, hogy miért vagyok itt még mindig. Hazudtam neki valamit, aztán végre kifelé indultam. Egy pillanatra még megtorpantam, hogy át tudjam gondolni, valóban így kell-e cselekednem. Elvégre, lefeküdtünk. Megtehettem volna, hogy miután megdugtam, ott hagyom, és szépen tovább lépek. Ezzel csak egyedül az volt a probléma, hogy képtelen lettem volna csak úgy ott hagyni. Nem sajnálatból, hanem... Szimplán emberiségből. Oké, ez hülyeség, tisztában vagyok vele, hogy valamit érzek iránta, de még magamnak sem akarom bevallani. Kicsit ugyan megijesztett, hogy gyengéd érzelmeket táplálok egy srác iránt, Tao iránt, akivel eddig ősellenségek voltunk. És még akkor gondoltam azt, milyen nagyot tud fordulni a világ egy perc alatt, mikor... Mindegy, a lényeg megvan, nem kellene ilyenekre gondolnom. Nem most kellene kételkednem, mikor már itt voltam a cél előtt. Ha már megvárt, nem fogok meghátrálni. Talán még jól is elsülhet az a... Randi. Mert kifejezetten annak szántam, csak képtelen lettem volna kimondani, de nyilván érezte ő annak ellenére, hogy nem mondtam.

Végül kiléptem az ajtón, először jobbra, majd balra néztem, az utóbbi irányban pedig meg is láttam pár méterrel távolabb a falnak támaszkodni, zenét hallgatva. Nyilván sokat várt rám, már az ég is kezdett sötétedni. Nem hallhatott meg, ezért közelebb léptem hozzá, majd óvatosan, nehogy megijesszem, megérintettem a vállát, ám nem jött össze. Ismét - a mai nap már másodjára - felsikított, és úgy összerezzent gyenge szorításom alatt, hogy azt hittem, azonnal összeesik az orrom előtt. Aztán mikor realizálta, hogy „csak” én vagyok az, kirángatta a fülest a füleiből, majd kissé vádlóan nézett rám. Én pedig nem tudtam megállni, egyszerűen túl aranyos volt, így miután kinevettem magam, csak néztem a grimaszba torzult ajkait, durcás arckifejezését és a szemeit, amik sértettséget lövelltek felém.

- Hé, nem rajtad nevettem, csak túl aranyos voltál - mondtam mosolyogva, de csak azután esett le, hogy elszóltam magam, miután már kimondtam, így egy nagyon gyors puszit nyomtam az arcára, hogy el is felejtse. - Szóval, szeretnélek elvinni valahová, benne vagy?

Kissé zavarban voltam, annak ellenére, hogy több száz csajt elhívtam már randira. Csak azért Tao más volt, hiszen elsősorban egy srác volt. Ez az egész pedig bonyolult, mégis magabiztosan néztem a szemébe, de abban biztos voltam, hogy arcomra enyhe pír szökött. Mosolyommal próbáltam leplezni, hogy kissé kínosan éreztem magam, de közben kíváncsi voltam Tao válaszára. Elvégre, az ő döntése, hogy mit válaszol majd. Ha nem jön el velem, nyilván nem akar többet tőlem... De ez meg hülyeség, hiszen akkor nem várt volna rám eddig, nem feküdtünk volna le, nem nézett volna rám úgy, hogy nem hagytam ott... Másrészről viszont ő azt hiszi, hogy egy seggfej vagyok, és talán attól tart, hogy át akarom verni. De éreztettem vele, hogy nem volt így. Aish, miért kell ennyire kuszának lennie? Miért nem lehet egyszerű az egész? Franc essen az egészbe. De még mindig nem vagyok meleg!!

- Tudod, lehet, azt hiszed, seggfej vagyok, elvégre... - mosolyodtam el kissé, ahogy elhúzta a száját egy pillanatra, de érdeklődve hallgatott tovább. - ...szóval, igen, te is tisztában vagy vele. De az nem az igazi énem. Szeretném neked megmutatni, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek te gondolsz. Rájöttem, hogy igazából nem is ismerjük egymást, de az első perctől kezdve utálkoztunk. Azt hiszem, ha vissza lehetne pörgetni az időt, nem kötnék beléd, de... Utólag okos az ember, ugyebár.
Miután kis monológomat befejeztem, közelebb léptem hozzá, ő pedig ledöbbent fejjel bámult rám. Szemeibe néztem, majd hogy biztosítsam szavaim komolyságáról, ott, a sportcentrum előtt, kitéve a kíváncsi szemeknek, magamhoz húztam és megcsókoltam. Én, a nőcsábász Kim JongIn, aki teljesen hetero, akiért odavannak a lányok, és több száz barátnője és egy éjszakás kalandja volt, aki a legmenőbb arc a suliban... Most itt csókolózott azzal a SRÁCCAL, akivel a suliban verekedtek. Tönkretesz... Tönkreteszel, Huang Zi Tao.


Tao

Ameddig Jonginra vártam előkaptam a telefonomat. Volt pár nem fogadott hívásom Kyungsootól, illetve egy üzenet. Felsóhajtottam, de erőt vettem magamon és visszahívtam.
-Halló? – szólt bele.
-Kerestél – mondtam. Furcsamód bűntudatom volt, és nem is igazán volt kedvem a kis törpével beszélni. De tudtam, hogy Kyungsoo többet érdemel, mintsem, hogy még csak figyelemre sem méltatom.
-Végeztem a különórámmal és gondoltam talán van kedved sétálni – szinte láttam magam előtt, ahogy boldogan mosolyog.
-Oh, hát. Szívesen mennék, de már más programom van – nyeltem egyet, reméltem, hogy nem fog kérdezősködni. Hümmögött egyet, majd folytatta.
-Kár, de akkor legközelebb.
-Mindenképp – mosolyogtam magamban – Vigyázz magadra, kicsi törpe.
-Yah! Kungfu Panda, ne húzd ki a gyufát – mondta komoly hangon, de végül elnevette magát – Vigyázok. Jó éjt, Taozi.
-Jó éjt, hyung – hunytam le a szemeim – Holnap találkozunk.
-Rendben – azzal kinyomta a telefont. Felsóhajtottam, a kezemet amiben a telefon volt magam mellé ejtettem, fejemet a falnak támasztottam és az eget kémleltem. Mindenféle seggfejnek és egyebeknek elhordtam magam gondolatban. Mégis, milyen jogon használom ki Kyungsoot? Mert úgy éreztem, hogy pont ezt tettem. Holott ő mindig kedves volt velem. Az egyetlen barátom volt, és én kihasználtam.

Újra a telefonomra pillantottam. Eltelt már öt perc, és Jongin még sehol nem volt. Így előhalásztam a fülhallgatóm, bedugtam a fülembe, majd a telefonomba és zenét kezdtem hallgatni. Aztán eszembe jutott internetes barátom, akinek reggel óta nem írtam. Egy ideig csak agyaltam, hogy mit is írhatnék. Valakivel meg akartam osztani a mai napomat, mert nem bírtam magamban tartani.

ABStyle0502 üzenete: Szia. Bocsánat, hogy csak most írok vissza, de borzalmas napom volt... Viszont történt egy s más, amik nem hagynak nyugodni és úgy érzem valakinek el kell mondanom... A múltkor ugye említettem, hogy van valaki aki tetszik, és hogy esélyem is lenne nála. Azt hiszem végleg elrontottam. Ma olyat tettem, amik után képtelen lennék a szemébe nézni. És van valaki. Valaki, aki megdobogtatja a szívem. Erre a srácra gondolok állandóan, de tudom, hogy semmi esélyünk együtt. Nem tudom mi lenne a helyes, a srác aki tetszik ugyan, de valahogy mégsem olyan... Vagy a srác aki az őrültbe kerget, mégsem bírom kiverni a fejemből? Sajnálom, hogy téged fárasztalak a zagyvaságaimmal, de valakinek el kellett mondanom.

Párszor újra olvastam, de mivel jobb ötletem nem igen támadt elküldtem az üzenetet. Újra körbe néztem, majd a telefonomra. Majdnem negyed órája szobroztam a sportcentrum előtt. Felsóhajtottam, az száz, hogyha Jongin előkerül, megölöm. Már csak azért is, hogy ne okozzon több fejfájást. Felhangosítottam a zenét és fejemet ismét a falnak döntöttem. Remélem tényleg nem ment el. Az ég már egész besötétedett, én meg ott szobroztam. Van ennek egyáltalán értelme? Aztán egy gyenge szorítást éreztem meg a vállamon, mire ijedtemben – ma már másodszor, éljen a férfias kisugárzás~ - felsikítottam, és összerezzentem. Aztán rájöttem, hogy csak Jongin az. Kirántottam a fülesem és vádlón pillantottam rá. Ez a barom majdnem megölt, és ezúttal tényleg majdnem szó szerint. Erre fogta magát és nevetni kezdett, mire én fintorogva figyeltem, ahogy a képembe röhög. Kedvem támadt megismertetni az arcát a tenyeremmel. Vagy a betonnal. Vagy mindkettővel. De aztán néztem az arcát, és megenyhültem. Bár ezt arckifejezésem nem árulta el. Így továbbra is duzzogva és sértetten pislogtam rá.

Amikor azt mondta, hogy aranyos vagyok és még meg is puszilt úgy éreztem elájulok. Egy élmény volt nézni, ahogy zavarba jött és még halványan el is pirult. Amitől kedvem támadt megcsókolni, de az utcán voltunk, ahol bárki megláthatott, így ezt az ötletet hamar el is vetettem. Mosolyogva próbálta leplezni zavarát, de ezzel tökéletesen elkésett. Én átláttam rajta, és hihetetlenül tetszett, amit láttam. Mert egy kedves és normális embert láttam. Olyat... olyat akibe bele tudnék szeretni. Mert így éreztem. Hogy képes lennék szeretni Jongint. Teljes szívemből.
Aztán rövid kis monológját hallgatva elgondolkoztam. De nem sok időt hagyott bármiféle válaszra, mert közelebb lépett hozzám. Én meg döbbenten bámultam rá. Mi a fenét akar? A szemeimbe nézett, én meg úgy éreztem elveszek. Miért nézel így, Jongin? Magához húzott, és gondolkodás nélkül ajkaimra hajolt. Én meg nem bírtam megmozdulni sem. Mégis hogyan? A nyílt utcán álltunk, és mégis. A francba a normális gondolatokkal, oldalra billentettem a fejem, államat leejtettem és átkaroltam a nyakát.

Kim Jongin, te őrült nőcsábász, mégis mit tettél velem? Mert csak gratulálni tudok. Sikeresen levettél a lábamról. A játéknak vége, Huang ZiTao. A nyertes pedig... Kim Jongin.

Kai

Lágyan, mégis szenvedélyesen csókoltam. Próbáltam neki szavak nélkül elmondani, hogy halálosan komolyan gondoltam, amit mondtam. Meg akartam jobban ismerni, tudni akartam, mit gondol dolgokról, az emberekről, a zenéről, egyszerűen mindenről. Ismerni akartam a szokásait, tudni akartam, mire, hogyan reagálna, hogy mikor megy aludni és mikor kel, milyen zenéket hallgat és mi a hobbija, mit szeret szívesen csinálni, mi a kedvenc étele, és mi az, amit soha nem enne meg, mi a kedvenc állata, és hogy egyáltalán... Milyen ő maga. Milyen Huang Zi Tao. Kedvesen, érzelmesen öleltem a derekát, így mélyítettem el a csókunkat, és rohadtul nem érdekelt, hogy ha valaki meglátott. Most nem, majd esetleg később, mikor már csak vele szemben állok, de míg csókolom a puha, édes ajkait, semmi más nem számított. Teljesen elvette az eszem. Régebben soha nem gondoltam volna, hogy egyáltalán srácokkal fogok smárolni, most meg... Bárki megláthatott volna, és akkor az véget vetni a népszerűségemnek. Hiszen Kim JongIn volt a suli legmenőbb sráca, akit imádtak a lányok, és ő is hajtotta őket. Nem lenne szép, ha rájönnének, Tao-val smárolok, még csak nem is bujkálva. De még ez sem szegte kedvem, egyszerűen túl készségesen simult hozzám, sóvárogva csókolt vissza, és védelmet keresve ölelt át. Túl jó volt... Sokkal jobb, mint bármelyik lánnyal smárolni. Ezt valahogy másnak éreztem. Igazinak. 

Végül levegőhiány miatt váltunk el egymástól, de nem húzódtam messzire, csak homlokomat az övének támasztottam, így néztem bele sötét szemeiben, amik fényesen csillogtak. Elmosolyodott, én pedig viszonoztam, bár fogalmam sem volt, hogy mi okból tette. Örültem, hogy nem lökött el és küldött még el melegebb éghajlatra, hiszen az utca kellős közepén voltunk, ő is lebukhatott, akár csak én. Ő mégis kevesebbet veszítene. Mindegy, nem érdekelt tovább.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem végül, kissé rekedten, mire csak bólintott egyet.

Rá mosolyogtam, majd megindultam titkos helyem felé. Ahogy ott sétált mellettem, csendben, maga elé bámulva, kedvem lett volna megfogni a kezét, összekulcsolni az ujjainkat, de nem tehettem. Túl sok ember volt, akik elítélnének, és nagy is volt a lebukás veszélye, így egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót. Nem sétáltunk olyan sokat, talán egy negyedórát, mikor végre az emberek eltűntek a szemem elől, csak egy-két lézengett valamerre távolabb. Mielőtt ténylegesen odaértünk volna, Tao felé fordultam, aki kíváncsian fürkészte a terepet, majd mikor észrevette, hogy őt nézem, a szemembe nézett. Azonnal elmosolyodtam, mire ő picit elpirult, amit halál édesnek gondoltam, így be is haraptam az ajkaimat, hogy ne kezdjek el nagyon vigyorogni. Keze után nyúltam, összefontam ujjainkat, és még mindig elképesztő volt, hogy mennyire összepasszoltak.

- Hunyd le a szemed - kértem, mire furcsán nézett rám. - Bízz bennem... Oké, tudom, hogy elég furcsa kérés tőlem, de ígérem, tökön rúghatsz, ha lelöklek a szakadékba.

Erre Tao-ból kiszakadt a nevetés, én meg azonnal arcomra csaptam tenyeremet, és éreztem, hogy elvörösödök a szégyentől. Király, az kell még, hogy ennél is jobban beégessem magam. Tao pár pillanat múlva lecsillapodott, aztán megszorította a kezemet, mintha biztatni akart volna. Miután közölte, hogy menjünk, és lehunyta a szemeit, boldog lettem. Nyeltem egyet, majd lassan elindultam, felfelé kezdtem húzni a dombra, mindig szólva neki, hogy vigyázzon, vagy ha volt valami előtte. Pár perc alatt felértünk a dombra, én pedig azonnal elmosolyodtam, hogy mióta legutóbb itt jártam, semmit nem változott a kilátás, talán csak szebb lett. A tengerpartra hoztam Tao-t. Mivel már besötétedett, talán mondhattam volna ijesztőnek is, de mivel a tengernél voltunk, itt látszottak a csillogok, ami a város felett egyáltalán nem, és szépen megvilágították a hatalmas tengert, így olyan volt, mintha millió kis gyémánt úszkálna rajta. A hullámok halk moraja kellemes zajt adott, valamint néhány madár is volt a közelben. Olyan... Romantikus volt, bármennyire is hangzott ez nyálasnak.

- Most már kinyithatod a szemed - szorítottam rá a kezére, ő pedig megtette.

Azt hiszem, megérte ezért az arcért elhoznom ide. Minden gúny nélkül. Gyönyörű volt.

Tao

Egyszerűen el sem tudtam volna képzelni tökéletesebb pillanatot, mint akkor. Na jó, talán a zuhanyfülkében történtek... Jól van, Tao, állj le, mielőtt kicsi Tao megint akcióba lendül. Szóval ott álltunk a sportcentrum előtt, miközben Jongin hihetetlen lágyan, mégis szenvedélyesen csókolt. Én meg úgy éreztem, hogy elolvadok a karjai közt. Miért ennyire tökéletes? Miért ennyire jó? Aztán eszembe jutott, hogy hogyan is jutottunk el idáig. Vajon mindig is éreztem iránta valamit? Mert az nem tudtam elképzelni, hogy tényleg alig két hét leforgása alatt a több éves gyűlölet elpárolgott, és valami egészen más érzés költözött a helyére. De tényleg így éreztem. Valami furcsa édes érzés költözött a mellkasomba, és többet akartam. Többet akartam Jonginból. Tudni akartam, hogy milyen is valójában, mert azt tökéletesen bebizonyította, hogy egészen más, mint amilyennek mutatja magát. Aztán átölelte a derekamat, ezzel mélyítve tovább a csókunkat. Valószínűleg, ha nem fogott volna ott helyben estem volna össze. Mégis... hogyan képes ilyesmit kiváltani belőlem?

A levegőhiány miatt azonban kénytelenek voltunk elválni. De nem eresztett el, sőt mi több, homlokát az enyémnek támasztotta, és úgy néztük egymás szemébe. Boldognak éreztem magamat, ezért rámosolyogtam. Viszonozta mosolyomat, aminek még inkább örültem. Tényleg képes lennék szeretni. Ha megengedné, hogy szeressem, és hogy mellette legyek.. Az volna életem talán legszebb perce, de egyelőre semmi ilyet nem mertem felhozni. Mert a pillanatnyi boldogságot máris megmérgezte a jövő bizonytalansága. Ezek után mi lesz velünk? Nem akartam ezzel most foglalkozni, csupán ki akartam használni minden egyes együtt töltött percet, így mikor rekedt hangon megkérdezte, hogy mehetünk-e, csak bólintottam.

Féltem, hogy bizonytalan hangom miatt meggondolná magát, de úgy tűnt egyelőre semmit nem vett észre. Rám mosolygott, majd csendben elindultunk. Nem fogtuk egymás kezét, és egy minimális távolságot is tartottunk egymás között. Nem is bántam, mert nagy volt a lebukás veszélye, ha pedig ez nem is történt volna meg. Hát attól még ugyanúgy mindketten fiúk voltunk, ami miatt nem igazán néztek volna az emberek jó szemmel minket. Amikor Jongin kicsit gyorsabban kezdte szedni a lábait meglepődtem, de nyilván rájött a lebukás lehetőségére, így nem hibáztattam érte. Én sem akartam, hogy bárki megtudja, mit is műveltünk, vagy akárcsak megsejtse. Egyikünknek sem tett volna jót.

Talán negyed óra séta után kezdtek ritkulni az emberek. Kíváncsian lestem a terepet. Tudni akartam, hogy hová hozott. Talán a valami titkos helyre? Ekkor vettem észre, hogy Jongin felém fordult, ezért szemébe néztem. Elmosolyodott, mire én elpirultam, de továbbra is őt figyeltem, így láttam azt is, hogy beharapta ajkát. Irtó szexi volt, és legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna. Csak hát az emberek... Aztán kezem után nyúlt, és összefonta ujjainkat, mire én meglepetten pislogtam kézfejeinkre. De ő mintha észre sem vette volna. Egyáltalán nem is zavarta, hogy megláthatnak így?
- Hunyd le a szemed – szólalt meg, mire furcsán néztem rá – Bízz bennem... Oké, tudom, hogy elég furcsa kérés tőlem, de ígérem, tökön rúghatsz, ha lelöklek a szakadékba.

Kitört belőlem a nevetés. Igencsak csábító ötlet volt. Bár akkor annyi lett volna bizonyos tevékenységeknek is... És már megint ilyenekre gondoltam. Oh, Tao lődd le magad. Mindenkinek sokkal jobb lesz! Fél szemmel láttam, ahogy Jongin elvörösödött. Nem tudtam, hogy a kijelentése miatt, vagy éppen a reakcióm miatt. De hihetetlenül édesnek találtam, ahogy zavarba jött. Végül sikerült lenyugtatnom magam, és megszorítottam a kezét biztatásként.
-Mehetünk – mondtam, aztán lehunytam szemeim. Furcsa volt, és kissé ijesztő, de Jongin meleg kezei biztosítékot adtak. Valamiért tudtam, hogy nem lenne képes ártani nekem. Furcsa volt a helyzet, de bíztam benne. Bíztam, mert amikor együtt voltunk is vigyázott rám. Figyelt, hogy ne fájjon annyira. Gyengéd volt, óvó és aggódó. Úgyhogy bőven kiérdemelte, hogy megbízzak benne. Legalábbis én így gondoltam. Lassan indultunk meg, és ahogy éreztem egy dombra másztunk fel. Megmosolyogtatott, ahogy Jongin minden egyes alkalommal szólt, ha volt valami előttem.

Aztán megtorpantunk, de én még nem nyitottam ki a szemeimet. Megvártam, még Jongin mondja. Hallottam a hullámok moraját, és éreztem a víz sós illatát, így ebből következettem, hogy a partra jöttünk. Már így is csodálatosnak gondoltam a látványt. Aztán Jongin szólt, hogy kinyithatom a szemeim, miközben megszorította a kezem, én pedig megtettem. Elképedve néztem az eget, melyet tökéletesen lehetett látni, aztán a tengert, melyen a csillagok apró pontokként tükröződtek vissza. Egyszerűen elképesztő volt. Elmosolyodtam, és Jonginra pillantottam. Meg akartam csókolni. Érezni akartam teste melegét, érintéseit és édes ajkait.
-Köszönöm – suttogtam hálásan, miközben éreztem, hogy néhány könnycsepp gyűlik a szemembe. Gyorsan lesütöttem a fejem, mert nem akartam, hogy sírni lásson. Állam alá nyúlva kényszerített, hogy ránézzek. Elmosolyodott, közelebb lépett hozzám és ajkait az enyémekre nyomta. Én pedig mohón kaptam ajkaira, miközben szabad kezemet arcára simítottam.