12. fejezet

Tao
Teljesen lefagyva bámultam, ahogy ott állt csupán néhány lépésre tőlem. És én nem tettem semmit, csak kockás hasfalát illetve a törölköző által takart területeket bámultam. Már ennyitől is fájdalmasan lüktetni kezdett a férfiasságom, de megmozdulni nem tudtam. Aztán megszólalt, közömbös hangon és a zakatoló szívem azonnal darabokra hullott. Tényleg nem jelentett számára semmit. Az ég adta világon semmit, én pedig az óta az este óta állandóan rajta agyaltam. Lefekvéskor, felkeléskor, napközben, edzésközben.

Ő jutott eszembe mikor ágyba vittem a csajt. Ő jutott eszembe mikor a szinte tökéletes és angyali Luhan vonaglott alattam. Rá gondoltam, miközben egy másik férfiba élveztem el, és még akkor is ő jutott eszembe mikor a gyönyör után automatikusan húztam magamhoz az idegen testet. Mert ha nem is akartam magamnak bevallani, a szívem és a testem tudta, hogy végig az ő közelségére vágytam. A csókjaira, az érintéseire, a mosolyára és Rá. Úgy ahogy volt, Kim Jonginként.

Így miután közölte, hogy végzett és mehetek zuhanyozni a csalódottságtól és a keserűségtől kissé kábán ballagtam a zuhanyfülkéhez. Éreztem, ahogy a sírás fojtogat. De nem akartam, hogy ez meglátszódjon rajtam, így a cuccaimat lepakolva megpaskolgattam az arcomat. Gyorsan ledobtam magamról a maradék ruhámat is, majd beléptem a fülkébe és elhúztam a függönyt. Megnyitottam a csapot és egy kézzel a falnak támaszkodva kezdtem el gondolkodni. Jongin már biztosan elment.

Már épp nyúltam volna a tusfürdőmért, mikor valaki elhúzta a függönyt én meg ijedtemben – hát szégyen, vagy sem – felsikítottam, mert úgy megijedtem. És nem kevésbé sokkosan bámultam Jongint, aki meztelen testem fürkészte, de olyan pillantásokkal, hogy úgy éreztem már csak ennyitől is képes lennék felizgulni. Tekintetem lejjebb vándorolt, majd megpillantottam a meredező férfiasságát a törölközője takarásában. Tekintetem arcára siklott és ekkor tűnt fel a szemeiben tündöklő vágy.

Épp olyan volt, mint azon a bizonyos estén. Nem is kellett több biztatás, hogy vállát elkapva magamhoz rántsam, majd nyakát átkarolva ajkaira tapadjak. Mert pontosan erre vágytam és arra, hogy testem minden pontján érezhessem Jongin forró testét, mely az enyémnek feszült.

Kai

Ahogy bámultam tökéletes és gyönyörű testét, érzeztem, hogy a farkam még jobban megfeszült a törölköző takarásában. Leplezetlenül végignéztem őt, aztán felnéztem a szemeibe, egy percig sem rejtve el előle érzéseimet. Nem érdekelt, ha meglátja bennük a vágyat, mert... Mert nem érdekelt, tudja csak, hogy igenis piszkosul kívánom. Mintha csak varázsütés történt volna, Tao megragadta a vállam, majd berántott magához, miközben már az ajkaimra hajolt, nyakamat pedig átkarolta, úgy húzott még jobban magához. Én pedig nem vesztegettem egy pillanatnál sem több időt, gyorsan levettem magamról a törcsit, kidobtam a kabinból, majd átkaroltam Tao csípőjét, és hozzásimultam. Ahogy belenyögött a csókunkba, mikor merevedésem hozzásimult, elképesztő volt. A falnak nyomtam, miközben átvettem az irányítást a csók fölött, nyelvemet pedig akadálytalanul csúsztattam át a szájába. Újra érezni azt az ízt, amit úgy hiányoltam... Azokat az ajkakat a sajátomon, az ő testét összesimulni az enyémmel... Ez kellett nekem. Bármennyire is próbáltam tagadni, csak erre vágytam, hogy végre ismét ilyen helyzetbe kerüljünk. Túl jó volt, túlságosan is élveztem.

Kifogyva a levegőből, elengedtem ajkait, de egyből nyakára tértem rá, és azonnal felfedeztem a szívásnyomot a nyakán, amit még én csináltam, bár annak nem kellett volna még mindig ennyire látszania... Szóval a kis dög is felejteni próbált? Valamiért nem haragudtam rá, hiszen én is lefeküdtem azóta másokkal, még pasival is, nem csak csajjal. Végül csak végignyaltam a kis folton, miközben kezeimet a fenekéhez vezettem, és beléjük is markoltam, amit ő egy nyögéssel díjazott, majd belemarkolt barna tincseimbe, és ismét felhúzott egy csókra. Vadul smároltunk, szenvedélyesek voltunk, és éreztem, hogy ő is kezd merevedni, így csókunk közben egyik kezemmel rámarkoltam, neki pedig muszáj volt elszakadnia tőlem, olyan hevesen felnyögött. Csak elvigyorodva a szemébe néztem, majd adtam az arcára egy puszit, végül ismét visszahajoltam a nyakához, most a másik oldalhoz, azt kezdtem el harapdálni, pontosan a legérzékenyebb pontjánál, miközben kezemet mozgattam rajta, de hogy még több élveztet nyújthassak neki, hozzápréseltem magam, merevedésemet az övének nyomtam, majd egyszerre kezdtem simogatni őket.

Erre ő olyan intenzíven csapta hátra a fejét, és markolt bele a hátamba, hogy azt hittem, menten elélvezek már csak a látványtól is. Begerjedten kezdtem el mozgatni a csípőmet is, időnként fel-felnyögve az intenzív érzéstől, miközben Tao ajkaira hajoltam, majd ismét szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Első körben szerettem volna örömet okozni magunknak, mert tudtam, hogy ha még le is feküdnénk, túl hamar vége lenne. Mind a ketten be vagyunk indulva, én pedig szerettem volna húzni az együttlétünket... Hogy ameddig csak lehetséges, benne akarok lenni, kínozni őt, ahogyan magamat is. Azt akartam, hogy könyörögjön nekem, hogy mozogjak végre benne. Egyszerűen... Azt akartam, hogy soha többé ne tudjon másra gondolni, csak rám. Erre vágytam a világon a legjobban. Rá, aki itt van előttem, és... Baromi izgató, ahogy zihált az élvezettől, miközben arca ki volt pirulva, szemei pedig úgy csillogtak, miközben tekintetünk összefonódott, hogy a szívem egy nagyot dobbant. Ám ekkor éreztem, hogy odalent megfeszültem, majd mielőtt elélveztem volna, ajkai után kaptam, azokba nyögtem bele, éppen csak elharapva a nevét, ami nagyon kikívánkozott belőlem. Viszont ez valószínűleg tetszett neki, hiszen a következő pillanatban ő is elélvezett. Meleg ondója végigfojt a kezemen, mire csak rávigyorogtam, bár ő még alig tért magához az orgazmustól.

Felemeltem a kezem, majd minden további nélkül ujjaimat ajkaihoz tettem, majd végigkentem rajta saját élvezetét. Erre persze ő olyan megdöbbent képet vágott, hogy ha nem ilyen helyzetben lennénk, kiröhögtem volna, de így... Még ez is rohadt szexi volt. Elmosolyodtam a művemen, aztán egyszerűen végignyaltam ajakain, először megízlelve őt. Túlságosan finom... Miért tetszett ennyire? Miután lenyalogattam párnáit, normálisan is megcsókoltam, magamhoz húzva, hogy újra minden porcikánk összesimuljon, és kezdetét vegye a második kör...

Tao

Ahogy magamhoz rántottam, Jongin sem tétlenkedett tovább levette a csípőjén lógó anyagot, majd kihajította a kabinból. Átkarolta a csípőmet, majd hozzám simult, én pedig belenyögtem a csókunkba, ahogy lüktető merevedése hozzámért. Érezni akartam, így nem is ellenkeztem, amikor a falnak préselt, majd nyelvét a számba csúsztatta. Az ismerős íztől a számban, a gyomrom görcsbe rándult és még boldogabban adtam át magam a szenvedélynek és a vágynak, melyek átjárták minden egyes porcikámat.

Amikor kifogytunk a maradék levegőnkből is, elengedte ajkaimat majd a nyakamra tért át. Egy fél pillanatra lemerevedtem, ahogy eszembe jutott a szívás nyom. Fel fog tűnni neki, és arra is rá fog jönni, hogy ez nem az, amit ő hagyott a bőrömön. Bűntudatom volt és habár semmi nem volt köztünk – mármint a kölcsönös vonzalmat számítva – ismét úgy éreztem, mintha megcsaltam volna. Mégis... hogy gondolhatok ilyet? Végül végignyalt a nyakamon, miközben kezeit a hátsómra vezette, majd szépen rá is markolt, amitől egyből felnyögtem, és beletúrtam barna tincseibe, majd ajkaimra húztam, hogy újra megízlelhessem azokat a tökéletes ajkakat.

Szenvedélyes csókunk eredményeként az én férfiasságom is egyre jobban merevedett, miközben már-már fájdalmasan lüktetett. Jongin rámarkolt, mire elhúztam a fejem, és úgy nyögtem fel. Aztán a szemembe nézett, adott az arcomra egy puszit és ismét a nyakamra hajolt, ám most a sértetlen felére és a legérzékenyebb pontomat meg találva kezdte el harapdálni, miközben kezével is folyamatosan mozgott a farkamon. Az élvezetek fokozása véget hozzám préselte a testét, és mindkettőnk merevedését egyszerre kezdte simogatni, minek eredményeként én csak hátravetettem a fejemet, közben pedig Jongin hátába markoltam.

Ahogy egyre inkább a végéhez közeledtünk Jongin a csípőjét kezdte mozgatni, olykor felnyögve, majd újra a számra hajolt és ismét szenvedélyesen kezdtünk csókolózni. Boldog voltam az érzéstől, ahogy kifulladásig csókolt és ha már nem bírta újra és újra a nyakamra hajolt. Vágytam rá, és azt akartam, hogy én legyek az egyetlen, aki képes neki örömet szerezni. Hiszen hiába tagadtam volna, de nyilván ő is próbálta elfelejteni a kettőnk közt történteket. Mindemellett azt is akartam, hogy felejtesse el velem az elmúlt hetet, a szenvedést, amit miatta éreztem, a lányt, aki elől elmenekültem és a fiút, aki nőket megszégyenítően vonaglott alattam, miközben egyre mélyebben hatoltam belé. 

Ahogy tekintetünk összefonódott a szívem még hevesebben kezdett verni, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Végül megfeszült, és gyorsan ajkaim után kapva élvezett el. Boldogsággal töltött el, hogy akármennyire akarta, de csak kicsúszott a nevem a száján, és talán emiatt a boldogság hullám miatt élveztem el én is szinte azonnal.

Jongin csak elvigyorodott, amit kissé kábán érzékeltem, majd a kezét felemelte és az ajkaimhoz érintette. Amikor pedig rájöttem, hogy a saját élvezetemet kente éppen a fejemre döbbentem bámultam. Nyilván roppant viccesen festhettem, mert elmosolyodott. Aztán engem lepett meg a legjobban, mikor végignyalt ajkaimon, ezzel megízlelve ondómat. Egy kis ideig az ajkaim lenyalogatásával foglalatoskodott, végül rendesen is megcsókolt, miközben egész szorosan magához húzott. Belemosolyogtam a csókba a gondolattól miszerint ez épphogy csak a bemelegítés volt, azelőtt ami majd most fog következni.

Kai

Pár percig csak öleltük egymást a kabinban, aztán én mozdultam hamarabb. Ismét egy csókba vontam, miközben derekát cirógattam, amitől kirázta a hideg. Belemosolyogtam a csókba, majd el is mélyítettem. Élveztem a vezető szerepben lenni, hogy látszólag bármit megengedne nekem, csak ott ne hagyjam. Nem is terveztem, ez biztos. Mikor megint kifulladásig csókoltam, elváltam tőle, majd egyszerűen a víz alá löktem, mire ő persze egyből ki is állt alóla, mert a fejébe zúdult az összes víz, ám én nem hagytam azt. Én is alá álltam, majd magamhoz húztam, így csókoltam meg újra, arra ügyelve, hogy a víz csak az ő hátát érje. Ezúttal ő akart dominálni, de nem engedtem meg neki. Elhúztam a fejem, mire ő durcásan nézett rám, de engesztelően végigsimítottam felsőtestén, aztán a tusfürdőért nyúltam, közben végig olyan perverzen bámulva Tao-ra, hogy csodálkoztam rajta, nem élvezett el, mert bizony ismét ágaskodott neki a kicsi Tao. Ami nem volt kicsi... Egyáltalán, de nyilván ezt nem fogom az orrára kötni, mert a végén elbízná magát.
- Fordulj meg... - néztem a szemébe, ő pedig minden további nélkül megtette, amin meg is lepődtem.

Ám ahogy háttal állt nekem, végignéztem gyönyörű hátát, csípőjét, formás fenekét... Nem bírtam ki, azonnal átöleltem hátulról, immár újra merev tagomat fenekéhez dörgölve, mire ő felnyögött, majd egyik kezével hátranyúlt, megmarkolta a hajam, és ajkaira húzott. Kissé kényelmetlen volt a póz, de nem panaszkodott, így engem sem zavart nagyon. Közben csípőmet lassan, őrjítően megmozdítottam, egész hosszomat hozzányomva, mire kiszaladt a száján a nevem. Centikre ajkaitól, önelégülten elmosolyodtam, de nem szóltam neki semmit. Újra a kezembe vettem a tusfürdős flakont, nyomtam a kezembe belőle egy adagot, majd még mindig el nem mozdulva mögüle, tenyereimet mellkasára tapasztottam, majd elkezdtem bekenni tusfürdővel egész testét. A férfias illatú anyag gyorsan felhabosodott, amit eloszlattam testén. Aztán indult az igazi móka, ujjaimmal körözni kezdtem mellbimbói körül, és mivel nagyon közel voltam hozzá, éreztem, hogy elakadt a lélegzete, és talán önkéntelenül vagy direkt, de odalent csípőjét közelebb nyomta hozzám, mire rajtam volt a sor, hogy felsóhajtsak. Még szerencse, hogy szinte egy magasak voltunk, különben nem lenne ennyire izgalmas a dolog.

Pillanatokkal később ujjaim közé vettem jobb mellbimbóját, érzékien izgatni kezdtem, mire felnyögött, fejét a vállamra hajtotta, szemeit pedig behunyta az élvezet hatására. Gondoltam, nem húzom tovább, kezeimet lentebb vezettem derekán, mire egy kis mosoly jelent meg az ajkain, így megcsókoltam, közben kezeim leértek a csípőjére, ő pedig türelmetlenül lendítette előre, ám én azonnal lefogtam, másik kezemmel. Először csak a csípőcsontját simogattam, majd végül combja tövét, egyre közelebb és közelebb haladva a lényeghez, de még mindig nem elég közel. Élveztem kínozni... Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy teljesen megadta magát nekem, kitárulkozva feküdt szinte a karjaimban, megbízva bennem. Azt tehettem vele, amit csak akartam. Imádtam... Imádtam a tudatot, de azt még jobban, hogy vele tehettem meg. Mert már egészen biztos voltam benne, hogy ezt mással nem tudnám ennyire élvezni, csak vele. Így ismét ajkaira hajoltam, ezúttal lágyan ízlelgettem puha párnácskáit, finom puszikat lehelve rá, mire ő hajamba markolt, és el akarta mélyíteni, de nem hagytam neki.

Ekkor végre marokra fogtam kőkemény izgalmát, mire szó szerint a számba nyögött, egyik kezével erősen meghúzta a hajam, míg másikkal a csípőmbe markolt. Annyira élveztem kihozni belőle ezeket a reakciókat, hogy egyszerűen túl jó volt. Ha nem ő lett volna, már régen döngetném, de... Nem akartam, hogy ilyen egyszerű legyen. Édesen akartam kínozni, olyan örömet akartam neki szerezni, ami még soha életében nem volt, és senki mással nem élheti át, csak velem. Ezen felbuzdulva, elhúzódtam tőle, majd nyakát leptem be apró csókokkal, ám odalent kezemet meg sem mozdítottam, csak kellemesen, mégis biztosan tartottam markomban. Mikor hallottam, hogy szinte felnyüszített, visszahajoltam ajkaihoz, mélyen lesmároltam, majd hüvelykujjamat a makkjához érintettem, azt kezdtem el izgatni, ő pedig eddig bírta tovább.

- Dugj meg. Most! - A szemembe nézett, amiben annyi szenvedély, kéj és magabiztosság volt, hogy ha akartam volna sem ellenkeztem volna vele, mégis rohadt büszke voltam saját magamra, hogy elértem, ezt kimondja nekem.

11. fejezet

Tao

Hétfő reggel kissé pánikolva ültem az asztalhoz. Még a futás sem segített, ami eddig mindig bevált. Ja, csakhogy eddig soha nem úgy kellett szembenéznem Vele, hogy tudtam igenis vonzódok hozzá. Sőt... talán. Nem, semmi féle talán nincs. Ez csupán fizikai vonzalom. Érzelmek nélkül. Igen. De akkor is, ez épp úgy megijesztett, mintha mondjuk halálosan szerelmes lennék. De nem voltam... ugye?

Így hát kissé idegesen bámészkodva siettem a suliba, és csak reménykedtem, hogy Jongin ma nem jött suliba. Hétfő volt, amit gyűlölt. Nagyot sóhajtva léptem az osztályterembe, és ültem le a helyemre, majd Kyungsoo-ra mosolyogtam, aki egyből rám mosolygott.
-Szia – mosolyogtam vissza, mire csak biccentett.
-Jobban vagy már? – kérdezte aggódva. Jézus, tényleg! Azt mondtam neki, hogy beteg vagyok.
-Persze – feleltem – Már sokkal jobban vagyok – motyogtam, majd eszembe jutott valami így a táskámba túrtam. Egy apró szütyőt húztam elő, majd Kyungsoo felé fordultam és a kezére mutattam. Felfordította a tenyereit, én pedig ráraktam az aprócska ajándékot.
-Hát ez? – kérdezte, és az anyagot kezdte vizsgálgatni.
-Ajándék Kínából – mondtam – Nyisd csak ki. Apa hozta, mert megkértem – tettem hozzá, mielőtt rájött volna, hogy nem is voltam beteg. Érdeklődve bontotta ki majd szórta a tenyerébe a szütyő tartalmát.
-Oh, ez nagyon aranyos – mosolyodott el az aprócska pandamaci láttán – Köszönöm – mosolygott rám, aztán megnézte a kis talizmánt is.
-Szerencsét hoz – mondtam.
-Köszönöm – biccentett, majd elpakolta őket a szütyőbe és a táskájába rakta. Előre fordultam, hogy nézzek ki a fejemben, mikor az ajkai az arcomra nyomódtak, én pedig azonnal felé fordultam és legalább kistányér nagyságú szemekkel pislogtam rá. De ő ekkor már tudomást sem vett rólam.

Határozottan kedvem lett volna elbújni a fal mögé vagy valami hasonló, mikor a második szünetben a büféből jövet megláttam Jongint. Lesápadtam és csak imádkoztam, hogy nem vesz észre, ezért amilyen gyorsan tudtam elrohantam mellette egyenesen a termünkbe. Nem is foglalkoztam vele, a lényeg hogy nem vett észre. Remélem.

A következő sokkra sem kellett sokat várnom, mivel a következő szünetben egyszer csak megjelent az osztályelnök, majd szólt, hogy menjek az igazgatóiba. Őszintén, kétségbe estem, mert ma még csak nem is csináltam semmit, múlt héten meg nem voltam. És Jongin meg köztem két hete volt az utolsó összetűzés. Ezért tényleg nem értettem a helyzetet. De hamar világossá vált. A diri kedélyes vigyorral az arcán üdvözölt, majd megkért, hogy foglaljak helyet, mikor megérkezett ő. Kim Jongin, és ott helyben szívrohamot kaptam vagy kétszer, csak azért mert megláttam, és mert mellettem foglalt helyet – jó ezek közül egyik sem volt újdonság számomra. De a történtek után nem tudtam máshogy reagálni.

A diri megdicsért – mi történhetett vele? – minket, annak örömére, hogy két hete nem hallott felőlünk semmi rosszat. Egy kicsit még magyarázott, meg mesélt a saját gyerekkoráról, de végül elengedett. Én pedig szó szerint – na jó azért nem szó szerint – kifutottam az irodájából. Kyungsoo persze egyből faggatni kezdett, hogy mit akart a diri, de nem tudtam vele törődni. Hál’ Istennek a tesit megúsztam, ugyanis a tanárunk lebetegedett és senki nem akarta helyettesíteni. Így mindenkit elengedtek, ami jól jött, mert megúsztam Jongint. És amúgy is edzésre kellett mennem, amitől most már előre rosszul voltam. Mivel ellógtam a múlt heti edzéseket, ezért az edzőm most minden bizonnyal szívatni fog. Bár a legkevésbé bántam, talán fáradtan nem fogok Jonginra gondolni, úgy mint egész nap. Eszembe jutott, hogy internetes barátomnak se írtam előző este óta – pont akkor írtam, amikor leszállt a gépünk – így az öltözést követően írtam neki. És alig vártam, hogy este beszélhessek vele.

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, majd pillantottam körbe, hogy mégis hol vagyok. Nagyjából fél percbe telt mire rájöttem, hogy elaludtam az ágyon hasalva, miközben az internetes barátommal beszélgettünk. Megnéztem mit írt utoljára, majd gyorsan megírtam, hogy sajnálom, de bealudtam, mert kikészített az edzésem.

A suliban is egésznap kótyagos voltam, úgy vánszorogtam egyik teremből a másikba, mint valami zombi. Így az ebédszünetemet is azzal töltöttem, hogy a büfében vettem magamnak vagy három kávét feketén és ittam. Aztán visszaballagtam a terembe és tanultam a következő órai dogámra. Hogy én mennyire szeretek hiányozni... A napom viszont elég nyugisan telt, hiszen alig láttam Jongint, talán egyszer-kétszer a barátai társaságában.

Persze arról rohadtul megfeledkeztem, hogy a múlt heti hiányzásom miatt, ezen a héten mindennap kell edzésre járnom. Nehéz az élet, de én vállaltam, szóval kihátrálni elég gáz lett volna. Hogy ne legyen olyan unalmas Kyungsoo-t is elhívtam, de neki valami külön órára kellett mennie, így kissé csalódottan mentem az edzésemre. Mivel korán volt, és az edzőm se volt sehol így leálltam Jaejoong hyunggal beszélgetni. Persze, erre nem sokkal később megjelent az edzőm is és elhajtott átöltözni ameddig ő összekészítette a felszerelést. Hát már előre féltem...

Végül órákon át edzettem, és a végére úgy éreztem menten meghalok. Az edzőm persze mosolyogva mondta, hogy ma aztán szépen dolgoztam és hogy legközelebb találkozunk, összeszedte a cuccait, majd lelépett. Nekem viszont eltartott az is vagy tízpercig, mire képes voltam egyáltalán összeszedni magamat. Kissé kábán, de a zuhanyzás tudatától boldogan ballagtam vissza az öltözőbe, mikor Jaejoong hyung megállított és szólt, hogy az öltözőnkben nem tudok zuhanyozni, mert az egyik fülkében csőtörés volt, így az egész helységben elzárták a vizet. Csalódottan nyögtem fel, és kezdtem gondolatban káromkodni, mikor azt mondta, hogy az első emeleten el tudok menni, mert az egyik edzés most ért véget és már csak egy ember maradt fent. Így a cuccomat magamhoz véve indultam, hogy felmásszak az emeletre, nyakamban a törölközővel, a kezemben a pólómmal amit már kifele menet levettem, illetve a legfontosabb cuccokkal. Egy pár percig eltartott mire megtaláltam a megfelelő öltözött, de aztán gyorsan bekopogtam, ám választ nem kaptam. Még egy párszor próbálkoztam, majd végül benyitottam és beléptem.
-Hello? – kémleltem körbe, ahogy a padok felé haladtam – Bocs, hogy zavarok, de az öltözőnkben nincs víz, így felküldtek ide. Remélem nem gond... – semmiféle válasz. Aztán meghallottam a vízcsobogást, majd megszűnt a hang. Hátrébb léptem, és úgy vártam a közeledő alakot. Ám amikor megpillantottam lefagytam, és elejtettem a kezemben lévő cuccokat. Nem létezik.

Kim Jongin állt előttem, egy szál törölközőben, miközben teste minden egyes négyzet centiméterén vízcseppek ragyogtak. Ahogy vizes testét fürkésztem akaratlanul is elöntötték elmémet az édes emlékek. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy fussak el... vagy a késztetésre hallgassak, ami arra ösztönzött, hogy újra hozzáérjek. Akartam. Akkor, ott és mindennél jobban.

Kai

Nagy nehezen elérkezett a szombat este, amit már annyira vártam. Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy kilenckor jönnek értem Minho sportkocsijával. Persze, ők szerették a luxust - bár én is, de ha én bulizni megyek, akkor kocsi nélkül -, de mondjuk mindegy. Ez pedig azt jelentette, hogy Minho nem fog inni. Vagy rávesz majd engem, hogy én vezessek, mert ő gatterra issza magát Yeollal együtt. Talán nem lenne probléma, mert jelenleg én úgysem akartam inni, csak találni egy csajt. Aki mondjuk egy kicsit már be van állva, hogy ne legyen olyan nehéz ágyba vinnem, és ne is emlékezzen nagyon rám. Régebben undorított volna az ilyen dolog, de ha véletlenül rosszul sülne el az affér... Jobb félni, mint megijedni alapon voltam, elhatároztam magam. Összekészültem, most is éppen olyan dögösen felöltöztem, mint a múltkor, mert azért szerettem jól kinézni. Anya ugyan nem örült, hogy megint buliba megyek, de biztosítottam róla, hogy nem fogok inni egy kortyot sem, amit szerencsére el is hitt.

Én meg a terveim... Ugyan eleinte minden jól indult. Kilenc után pár perccel jöttek is Minhóék, felvettek, megérkeztünk a klubba, kifizettük a jegyet, majd bevetettük magunkat. Aztán nem is sokkal később egyedül maradtam, mert Yeol meghívta Dara-t is, Minho meg... Ki tudja, merre volt, de nem maradt velem, amit nem is bántam. Folyamatosan bámult, mintha rám lett volna írva nagy betűkkel, hogy BUZI VAGYOK. Rettentően idegesített, alig bírtam legjobb barátom szemébe nézni, ami miatt még idegesebb lettem. És aztán persze eszembe jutott a kis buzi, mert már olyan régen gondoltam rá. Talán egy órája, mikor a tükör előtt álltam, és felfedeztem, hogy ugyan olyan márkájú ing van most is rajtam, mint mikor mentünk hozzájuk. Igen, ilyen baromságok miatt is egyből ő jut az eszembe. De aztán elmentem táncolni, és persze nem telt el sok idő, máris tapadtak rám a csajok. Csak arra nem számítottam, hogy a tánc hevében majd én szépen rálépek véletlenül valakinek a lábára.

És mikor felnéztem, végem volt. Ugyan olyan színű, vállig érő, rövid haj. Hasonló vágású szemek, az orra talán neki kissé nőiesebb, az ajkai viszont kiköpött ugyan olyanok, mint neki. Szinte kiköpött Huang Zi Tao volt, csak női kiadásban. És máris éreztem, hogy nem érdekelnek már engem a kurvák, csakis ő. Szerencsére nem kellett sokáig fűznöm - bár jó társaság volt, nem volt egy tipikus csaj -, máris elmentünk egy privát szobába. Hadd ne részletezzem. Ugyan JiEun - mint kiderült, így hívták a csajt - tökéletes volt, tényleg baromira hasonlított rá, de... Mégsem Ő volt az. Kívántam, tényleg nagyon felizgatott, de mikor szembesültem vele, hogy itt bizony nincsen semmilyen himbilimbi, elment az egésztől a kedvem. De mégis megdugtam, mert... Felhúzott, csak azért. Mégis, miközben mozogtam benne, és az arcát figyeltem, folyamatosan ő volt előttem. Őt képzeltem magam alá, azt képzeltem, hogy őt csókolom, és benne vagyok - még ha hasonlítani sem lehetett egymáshoz. Ezek persze csak azután estek le nekem, miután elélveztem. Rá gondoltam... Basszus, egy nővel voltam és végig rá gondoltam, miatta élveztem el, nem pedig JiEun miatt... Nem akartam elhinni, de mégis ez volt az igazság.

Minden szó nélkül hagytam ott a lányt, aki bár próbált visszatartani, de hajthatatlan voltam. Nem érdekelt, mit akart, csak minél hamarabb el akartam tűnni a közeléből. A második adag hideg zuhany akkor ért, mikor visszaérve az asztalunkhoz, Yeol közölte velem, hogy látott a csajjal, és ismeri, mert egy évfolyamon van velünk, csak talán Tao osztályába jár. Fantasztikus, kell ez még nekem... Talán ezt akarta mondani? Oké, talán összejönnék vele, hiszen ha már Ő nem lehet az enyém, akkor egy hozzá hasonlító személy kapóra jönne. De aztán persze azonnal elvetettem az ötletet, miszerint ez undorító dolog lenne, és ennyire fasz még én sem lehettem. Mindezek után nem tudtam betartani az anyának tett ígéretemet, lehúztam jó pár felest egymás után, de csak azért, hogy megnyugodjak. Kellett az nekem... Aztán sokkal jobb volt. De nem voltam részeg, anya biztos leszedte volna a fejem, ha úgy állítok haza hajnali kettőkor.

A vasárnapom szintén gyorsan elment, este szerencsére tudtam beszélni az internetes barátommal. Nem akartam neki elmesélni, hogy mi volt a csajjal, valahogy még mindig rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, és csak reménykedni tudtam, hogy nem futok majd vele össze a suliban. Szerencsére hétfőn nem így lett. Igaz, hogy olyan morcos voltam, mint talán még soha, de a barátaim már megszokták, nem tették szóvá. Nem is nagyon figyeltem semmire, egész nap azon agyaltam, hogyan tudnám elkerülni JiEun-t, valamint reménykedtem, hogy Tao már jött iskolába, bár nem futottam össze vele, és nem is láttam. Talán tényleg megártott neki a közös kis titkunk... De akkor futott be a terembe SuHo, a diákelnök, aki igazából az osztálytársam, aztán közölte velem, hogy menjek azonnal az igazgatóiba, mert a diri látni akar. Meglepődtem, hiszen mostanában rendes gyerek voltam, egy rossz szava sem lehetett rám, de lehet, csak hiányoztam a vénembernek, volt már rá példa.

Ám arra nem számítottam, hogy amint belépek, ott ül a diri, előtte pedig életem megrontója, nem más, mint Huang Zi Tao. Abban a pillanatban őszintén nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, hogy újra látom a pofáját, mert be akarom verni, vagy sírjak, hogy minek jött, mikor olyan jól megvoltam nélküle. Már majdnem gondolkodni kezdtem rajta, de végül csak leültem mellé, majd hallgattam, ahogy a diri megdicsért minket. Fasza, unalmas szöveg... Miután még egy kis hegyi beszédet is tartott, elengedett minket, a kínai úgy menekült el az irodából, mintha üldöznék, pedig beszélni akartam vele. Lényegtelen, talán jobb is, ha nem maradunk kettesben, ki tudja, mi történne akkor. Este megint beszélgettünk az internetes barátommal, de egyszer csak nem írt vissza, minden bizonnyal bealudt, amin már előre jót mosolyogtam. Annak ellenére, hogy hulla fáradt, mégis velem beszélget esténként, ami valamiért melegséggel töltötte el a szívem... Ami rohadt nyálas volt. Lényegtelen.

A keddi napomon nem volt semmi különös. Nem futottam össze sem szombati barátnőmmel, sem a kínaival, de nem is érdekelt most nagyon, mivel a táncórámra készítettem fel magam lélekben. Tudtam, hogy hétvégén megyünk a versenyre, és már tudom a koreográfiát, tökéletesen el tudom táncolni, de YunHo biztos, hogy addig nem hagy békén, míg szerinte is tökéletes nem lesz. Röviden ki fogom köpni a beleimet is, a tüdőmmel és a májammal együtt. Éreztem előre. És nem is tévedtem. Talán három óra hosszán keresztül táncoltam, bár előtte egy óráig bemelegítettünk. Komolyan úgy éreztem, hogy menten megdöglöm, ziháltam, alig kaptam levegőt, folyt rólam a víz, remegett kezem-lábam, hyung pedig végre elégedett volt, így hazazavart pihenni. Úgy vánszorogtam el az öltözőbe, mint akin most ment át a villamos. Beálltam a zuhany alá, majd hosszú percekig csak áztattam testem a hideg víz alatt. Ilyenkor mindig ezt csináltam, le kellett magam hűtenem, az izmaimnak is jól esett, aztán mikor dideregni kezdtem, beállítottam langyosra. Miután végeztem, csípőm köré tekertem egy törölközőt, majd úgy ahogy voltam, vizesen sétáltam vissza az öltözőbe.

Ahol egy totálisan ledöbbent Huang Zi Tao-ba botlottam. Először én is megdöbbentem, hiszen azt sem tudtam, mit keresett itt, de aztán végignéztem meztelen, izzadt felsőtestén, majd önkéntelenül is egy perverz vigyor kúszott a képemre. Mégsem csináltam semmit, csak bámultam rá, de ő végig a kockáimnak szentelte a figyelmét, meg még ki tudja, mire, de az biztos, hogy nem az arcomnak. Elégedett voltam magammal, és bármennyire is képes lettem volna itt és most letámadni, nem tettem. Még mindig meg voltam győződve arról, hogy ez nem helyes és kész. Nem is tetszett, nem vonzódtam hozzá, akkor meg...? Oké, megint hazudok, de lényegtelen. Akkor sem fogom beismerni, rohadjak meg, ha beismerem, hogy kurvára felizgat már az is, hogy pusztán így bámul engem, és ha nem mond valamit egy percen belül, rávetem magam. Ja, hogy bevallottam, hogy őrülten kívánom? Jó vagy, JongIn, csak másnak ne mondd el.

- Gondolom, a zuhanyzót akarod használni - szólaltam meg végül közömbös hangon, mire kizökkentettem a bambulásából, majd a szemembe nézett, és csak kissé bólintott. - Akkor mehetsz, már végeztem - mutattam hátam mögé, majd elálltam az útból.

Nagy nehezen végre megindult, majd mikor becsukta maga mögött az ajtót, reménytelenül dőltem neki a kemény fának. Jézus Krisztus... Ez nem lehet igaz. Merevedésem van. Merevedésem van már csak attól, hogy itt állt előttem és engem bámult. Ezt komolyan nem hiszem el, miért pont ő? Miért most? Miért én? Miért mi? Aish, francba... Már majdnem elkezdtem öltözni, mikor meghallottam, hogy odabent megnyitotta a csapot, a víz pedig elnyomott minden más neszt. Elképzeltem, ahogy beáll a víz alá, tejfehér bőrét érik a vízcseppek, lemossa róla a nap fáradalmait. Láttam magam előtt, ahogy nyom egy kevés tusfürdőt a kezébe, és végigsimít vele felsőtestén, karjain, majd le egészen... És eddig bírtam magam tartani. Berontottam az ajtón, de nem álltam meg egy pillanatra sem, ahhoz a zuhanyzóhoz léptem, ahol ő volt, majd minden további nélkül húztam el a függönyt.

Ő felsikított, én pedig leplezetlenül bámulhattam végig nedves, meztelen testét. Game Over, Kim JongIn~

10. fejezet

Kai

Hajnalig beszélgettünk. Jó volt végre valakinek őszintén leírni az érzéseimet, és nagyon örültem, mikor – remélhetőleg – ő is őszintén bevallotta, hogy biszex, és mesélt egy keveset. Jól esett, hogy tanácsot is adott, bár... Nem hinném, hogy Tao-nak küldenem kellene a jeleket, lévén, hogy már az ágyig is eljutottunk. Ebből kifolyólag biztos voltam benne, hogy bejövök neki valamennyire, csak... Én tényleg többet akartam. Nem arról volt szó, hogy belé zúgtam, mert nem, csak valahogy érdekelt ez az egész. Új volt még nekem, valahogy olyan idegen, és eddig akár hogy gondolkodtam azon, hogy talán máshoz is vonzódom, olyan helytelennek tűnt. Oké, TaeMin-hyung más, vele indult az egész, de nála nem éreztem semmit, mikor megcsókolt. Egyedül csak a kis köcsögnél éreztem, hogy élvezem. Nagyon is élveztem, és akkor nem tűnt rossznak vagy helytelennek. De nem tudtam elképzelni magamat mellette. Mármint, hogy fogjam a kezét, romantikus dolgokat csináljunk, meg ilyenek... Az... Az annyira buzis. Jól van, tudom, hogy hülyeség, de egyszerűen még mindig nem tudom elhinni, hogy a pasikhoz is vonzódom, holott ez már elég egyértelműen kiderült. De miért pont vele. Aish, mindegy...

Végig ezeken járt az agyam, miközben beszéltünk. Annak örültem, hogy neki van egy srác, akivel úgy tűnik, jól alakulnak a dolgai. Őszintén örültem neki, és annak is, hogy segíteni próbált nekem, de már úgy éreztem, reménytelen vagyok. Komolyan, ki olyan szánalmas még, mint én? Nem tudtam eldönteni, hogy mit akartam... Vagyis, tudtam, mit akarok, csak azt mégsem. Vagy nem is akartam, csak mégis. A rohadt életbe, miért ennyire bonyolult és kusza az egész? Miért történt meg köztünk az a dolog? Hogyan... Hogyan voltam képes csak úgy... Megcsókolni és kielégíteni azok után, hogy leszopott engem? Jól van, meg kell nyugodnom. Élveztem, ezt már sokszor tisztáztam. Sokkal jobb volt, mint amikor lányok csinálták nekem, de már ezt is megbeszéltem magammal. De lehetetlen, hogy ennél több legyen valaha is köztünk, hiszen utáljuk egymást. Őszintén szólva, még mindig nem kedveltem meg, csak vonzódtam hozzá. Nem változott róla a véleményem, annak ellenére, hogy volt egy kis afférunk. Nem változtatott semmin, és ebbe bele kell törődnöm, még akkor is, ha nem szeretném. Mert nincs jövőnk, lehetetlen, nem helyes. Talán... Mással esetleg, de nem vele. Istenem, miért hangzik ez úgy, mintha egy szerelmes tini lány lennék? Mindegy, a lényeg, hogy nem folytathatom ezt tovább, holott még igazán el sem kezdődött. Úgy fogok tenni, mintha nem történt volna semmi, mert... Ez így helyes, így lesz mind a kettőnknek a legkönnyebb. ...Még ha a szívem mélyén tudtam is, hogy tennem kellene valamit.

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el valamikor hajnali három-négy körül. Hogy aztán anya keltsen reggel, de én egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy válaszolni sem volt neki erőm. Ő persze megunva a kiabálást, bejött a szobámba, és úgy próbált keltegetni, de hajthatatlan voltam. A végén már kiabáltam vele, hogy hagyjon aludni, mert nagyon fáradt vagyok. Igaz, hogy azonnal megbántam, hogy felemeltem a hangom vele szemben, de már késő volt. Anya olyan dühös lett, hogy lerángatta rólam a takarót, majd szó szerint kirángatott az ágyból, aztán lökdösni kezdett a fürdő felé. Én pedig bármennyire is nem akartam ma felkelni, egy fél óra múlva ott ültem vele szemben az asztalnál, a reggelimmel előttem. Amit csak turkáltam, mert egyrészt a tegnapi vacsora nekem egy hétig kitart, másrészt olyan kómás voltam, hogy felemelni sem bírtam az evőeszközt.

- Ma pedig elmegyünk bevásárolni - közölte velem anya, ismét mosolyogva.
- Ah, ne már - vágtam magam hátra a székben, majd ismét hisztizni kezdtem. - Egyedül nem tudod megoldani?
- Ha már van egy RENDES és KEDVES fiam, aki SZÍVESEN segít nekem cipelni a szatyrokat, miért mennék egyedül? - billentette oldalra a fejét egy angyali mosollyal, mire reménytelenül sóhajtottam egyet. - Amúgy is, mostanában keveset vagyunk együtt, és úgy érzem, titkolsz előlem valamit. Nem szeretnéd elmondani?
- Nem! - vágtam rá azonnal. - Úgy értem, nincs semmi, nem titkolok előled semmit - javítottam ki magam.
- Rendben, de ha mégis lenne valami, nekem nyugodtan elmondhatod - simogatta meg a fejemet, amit csak azért tűrtem el, mert nem akartam még jobban felhúzni.
- Muszáj elmennem veled? - néztem a szemébe, elővéve a legcukibb pillantásomat, mire ő csak felhorkantott.
- Nem úszod meg a bevásárlást, JongIn! - nevetett fel, majd tovább folytatta a reggelijét.

Arra viszont nem számítottam, hogy majd a bevásárlóközpont közepén édesanyám összefut valami barátnőjével, így rám sózza az összes holmit, majd a kezembe nyom elég sok pénzt, hogy fizessem ki és vigyem haza. Hát, akkor és ott kedvem lett volna egy olyan hisztit levágni, hogy az még a napi szarra is felkerült volna, de akkor nem érdekelt volna. Viszont anya még a fülembe súgta, hogy a maradék pénzt elkölthetem, így máris sokkal jobb kedvvel indultam neki. Miután sikeresen lepakoltam a cuccokat otthon - még szerencse, hogy volt jogsim, így a kocsival haza tudtam jönni -, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mire is költsem el a pénzt. De lévén, hogy szombat volt, gondoltam, elmegyek bulizni. Őszintén szólva, ki akartam deríteni, hogy most akkor nekem kifejezetten egy pasi kell, vagy máshoz is vonzódom.

Így ittam egy jó nagy bögre kávét, lezuhanyoztam, felöltöztem, talán kissé túl jól is, mert még én magamra is azt mondtam, hogy igazán dögös, majd este nyolc körül belevetettem magam Szöul éjszakájába. Direkt nem hívtam fel barátaimat, ugyanis elég ciki lett volna előttük pasizni... Jézusom, ez még saját magam számára is rohadt furcsa, nem hogy amúgy. Jól van, nem baj, pont ezért indultam el egy kifejezetten melegek számára fenntartott klub felé. Ugyan kurvára tartottam a helytől, hiszen ki tudja, milyen alakok mászkáltak arrafelé, de végül csak megvettem a jegyet, és bementem. Próbáltam nem tudomást venni, hogy egyből szinte mindenki engem kezdett bámulni. Más esetben ennek örültem volna, na de itt mindegyik pasi volt, ami... Nos, kissé frusztrált, de próbáltam magabiztosnak tűnni. Végül leültem a pulthoz, a csapos pedig egyből előttem termett. Hű, kíváncsi lennék, hogy a kis srác mégis hány éves lehetett, mert így kinézetre vagy tizenötre saccolnám. Minden esetre, kértem tőle egy pohár whiskey-t, és áldottam az eget, hogy nem kérte el a személyimet - bár azt nézve, ő milyen fiatalnak tűnt, talán pont ezért.

Nem számítottam rá, hogy talán egy fél órás ücsörgés után - mert nem, nem tudtam magam rávenni, hogy elmenjek táncolni - helyet foglal majd mellettem valaki. Érdeklődve fordultam jobbra, és ott szinte egyből le is döbbentem. Nem, egyáltalán nem ismertem a fiút, csak... Helyes volt, nagyon is helyes. Félhosszú barna haja volt, a bőre hófehér, a szemei igézőek, az ajkai pedig szinte csalogattak. Magas volt, talán velem egy magas... Talán még azt is mondhattam volna rá, hogy szép, de... A szép azért más tészta pasiknál, így maradtam a helyesnél, mert valóban az volt. A különös idegen elé letett a csapos két pohár koktélt, az egyiket pedig minden további nélkül elém csúsztatta, aztán elmosolyodott. Oké, egy kicsit furcsa gondolat, de aranyos mosolya volt, ami kifejezetten tetszett.

- Oh SeHun vagyok, szia - szólalt meg kissé pösze hangján, majd oldalra billentette a fejét és a szívószál segítségével beleszívott a koktéljába. Túl erotikusan csinálta... - Nem láttalak még errefelé, pedig te igazán feltűnő vagy - folytatta tovább mosolyogva, végig a szemembe nézve. - Először vagy itt, ugye?
- Igen - válaszoltam, és meglepődtem, hogy hangom magabiztos volt. - Kim JongIn vagyok - biccentettem neki.
- JongIn... - ízlelgette a nevem, miközben tekintete megváltozott, valahogy... Az aranyos srác helyett már csak egy csábító, vonzó férfit láttam, ez pedig hihetetlenül tetszett benne. - Mondd csak, nem lenne kedved kivenni egy szobát?
- Nem is tudom... - mondtam őszintén. - Nem gondolod, hogy előbb meg kellene ismerkednünk?

Erre SeHun minden további nélkül állt fel, elkapta a tarkómat, majd lesmárolt. Jézusom, túl jól csinálta, én pedig minden további nélkül viszonoztam is. Ismét én voltam a domináns fél, ami SeHunnak minden bizonnyal tetszett is, mert mikor elhúzódtam tőle, csak lebiggyesztette az ajkait, de aztán a szemembe nézett.

- Megismerkedtünk, és én azt mondom, hogy tetszel nekem, Kim JongIn, és azt akarom, hogy feküdj le velem - nyalta meg az ajkait.

Nekem pedig nem kellett több, eleget tettem a kérésének. Eltöltöttem vele egy szenvedélyes éjszakát, és hiába próbáltam nem arra gondolni, hogy egy idegen pasival feküdtem le először, akinek ki tudja, hányadik voltam már, egyszerűen nem ment. Őszintén szólva, nem bántam meg, SeHun tudta a dolgát, és nem nevetett ki egyáltalán, mikor kissé hezitáltam. Jó partner volt, elképesztő, csak... Még akkor sem tudtam kizárni a gondolataimból a kis buzi kínait, mikor ott feküdt alattam SeHun, és a nevemet nyögte. Én pedig bármennyire is határoztam el magam, hogy feladom, nem tudtam megtenni. Beszélni akartam vele... Ugyan nem tudtam, hogy mit mondhatnék majd neki, de... Látni akartam, és mondani neki valamit. Bármit. Mert lehetetlen, hogy így érezzek, és ha mást nem is, beverni a képét, már csak azért, mert többet jelent nekem puszta ellenségnél. Hiába hittem, hogy nem fog változni semmi.

Tao

Hétfőn reggel úgy keltem, hogy legszívesebben az ablakon vágtam volna ki a telefonomat. De végül erőt vettem magamon és felültem, aztán lefagytam. Beletelt néhány percbe, mire sikerült felfognom, hogy a hotelben vagyok és nem otthon. És valahogy máris megkönnyebbültem. Így mosolyogva keltem ki az ágyból, hogy gyorsan lezuhanyozhassak, aztán elmenjek reggelizni apámmal. A zuhany után felvettem egy inget, meg egy sötét farmer nadrágot, majd magamhoz véve a tárcám meg a telefonomat elindultam meg lefelé. Apa meglepődve jegyezte meg, mikor találkoztunk lefele menet, hogy milyen jó kedvem van. Annak ellenére, hogy két és fél éve minden egyes hétfő reggel úgy néztem ki, mint aki menten legyilkolja az összes szembe jövő embert, akit csak meglát.

A reggelinél az volt az első, hogy felléptem a netre és megnéztem, hogy internetes barátom írt-e. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy írt. Jó utat kívánt, és viccesen megjegyezte, hogy vihetnék neki egy szuvenírt. Mondjuk egy kis pandát. Ezen majdnem felnevettem és írtam neki, hogy ez nem lehetséges, mert a pandák védett állatok. Ráadásul minimum találkoznunk kéne, amit egyelőre nem akartam erőltetni. Bőven megtette most az is, hogy írásban tudtunk kommunikálni és ilyen-olyan módon, de támogattuk a másikat.

Azt is megemlítette, hogy a hétvégén erőt vett magán, és mert kapott egy kis plusz pénzt otthon elment egy amolyan meleg bárba. Elmondta, hogy ahogy belépett, szinte mindenki megbámulta, és hogy eleinte nem is nagyon mert még csak megmozdulni sem, így inkább csak a bárpultnál üldögélt. De egy srác megszólította, sőt még egy italra is meghívta. Többet nem mesélt, de valamiért le mertem volna fogadni, hogy az ágyban kötöttek ki. Ami valamiért bántott, de én magam sem tudtam volna megmondani, hogy mi zavart. Talán mert állandóan Jongin jutott eszembe, aki ki tudja kivel hempereghetett a hétvégén egy ágyban. És ez fájt. Azok után amiket műveltünk... Oké, kezdek megkattanni. Tao, szedd össze magad, mégis mit érdekel, ha az a hülye másokkal művel hasonló dolgokat? Hiszen, mi utáljuk egymást, és ez nyilván egy egyszeri alkalom volt. Bármennyire is volt jó... Oké, befejeztem. Így miután elküldtem a válaszomat kiléptem az internetből és neki láttam a napirendünk átnézésének.

Az egy hét Kínában majdhogynem fárasztóbb volt, mint egy iskolai hetem. Már értem eddig miért nem akartam jönni. Egész állónap rohangáltunk megbeszélésről megbeszélésre, ebédről ebédre és hasonlók. Bár nem mondom volt egy két izgalmasabb élményem is. Mint például csütörtök este, amikor végre alkalmam nyílt bulizni menni, így ezt kihasználva mentem el Peking egyik legnevesebb szórakozó helyére. A buli jó volt, találkoztam egy irtó dögös csajjal, akivel ránézésre akár egy egész estét is eltöltöttem volna. Ám amikor arra került a sor... nem élveztem. Valahogy nem olyan volt, mint amikor Jongin ért hozzám. A lány szép volt, kedves és értette a dolgát. De ahogy törékeny kezébe vette a merev férfiasságom... nem olyan volt, sokkal kevésbé tudtam élvezni így miután megvolt az aktus leléptem egy szó nélkül. Úgy éreztem magam, mint aki megcsalta a szerelmét, és elárulta a számára legfontosabb személyt. Komolyan. Bűntudatom volt, ami halálosan megrémisztett.

Így hát a péntek esti fogadás ahová apámmal hivatalosak voltunk már úgy kezdődött, hogy fogtam magam és egy pohár pezsgővel a kezemben leültem az egyik sarokban. Aztán ittam még egy pohárral. Meg még eggyel. És így tovább. Aztán feltűnt, hogy nem vagyok egyedül, így kissé morcosan pillantottam a mellettem ülőre. Csinos rövid hajú lány, aki öltönyben- Várjunk. Mi van? Két nagyot pislogtam, mire leesett, hogy a babaarcú teremtés egy férfi. Oké, ez gáz volt. Aztán megszólított és oda se figyeltem, de végül beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a házigazda fia és hogy idősebb, mint én. Oké ezt meg nem mondtam volna.

Aztán egyszer csak az egyik eldugott folyosón találtam magamat, miközben Luhan-t – így hívták az angyalarcú démont – a falnak szorítva csókoltam. A szobájába igyekeztünk, olykor a másikat a falnak szorítva csókolóztunk, hogy néhány perc heves csókolózás után ismét útnak induljunk.  Miután nagy nehezen elértük a szobát becsaptam az ajtót, majd a hátát neki szorítottam, miközben a gombjaival szórakoztam és a nyakát csókolgattam. Amikor sikeresen megszabadítottam a ruhadarabtól, fordított a helyzetünkön és ő szorított az ajtóhoz. Kissé meglepődve jegyezte meg, hogy szexi a folt a nyakamon. Mire azonnal észhez tértem és a nyakamra szorítottam az egyik kezem. Luhan-t ez persze úgy tűnt meg sem hatotta, így miután lefejtette a nyakamat takaró kezemet, ajkaival tapadt rá és szívta meg, mire hangosan felnyögtem. Aztán térdre vágódott előttem és én elfelejtettem mindent.

Mégis miután orálisan kielégített és már meztelenül feküdtünk az ágyban, nem tűnt helyesnek. Valahogy szinte idegenül hatott, hogy én domináljak, ami eddig soha nem okozott gondot. Most mégis, arra vágytam, hogy én legyek alul, miközben Jongin... A gondolatra erősebben löktem egyet a csípőmmel, mire Luhanból egy hangos nyögés szakadt fel. Én pedig folytattam, és próbáltam kiverni a fejemből Jongin férfias nyögéseit. Bárcsak ilyen egyszerű lenne... De akaratlanul is az ő arca lebegett előttem, és mielőtt elmentem volna összeszorítottam a számat, nehogy az ő nevét kiáltsam a mámor pillanatában. Úgy tűnt az a semminek induló kis affér, igenis többet jelentett számomra. Igenis sokat jelentett. És erre csak akkor jöttem rá, mikor egy másik férfi vonaglott alattam. Ilyen, egyszerűen nem létezik. Nem.

Kai                                                                                                                       

A vasárnapom nem telt mással, mint önsajnáltatással. Komolyan nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, de írtam az internetes barátomnak, aki szerencsére jó társaság volt, de aztán el kellett mennie. Valahogy nem esett jól, hogy elutazott, ki tudja hová, így pedig kevesebbet tudtunk beszélni. De jól esett valakinek elmondani, hogy voltam „bulizni”, és hogy mindenki megbámult. Azt már nem akartam neki leírni, hogy le is feküdtem SeHunnal, szerintem amúgy is egyértelmű volt számára. Kicsit talán bántott is, de végtére, nem ismertem, szóval felesleges volt emiatt bűntudatot éreznem. Nem kevésbé Tao miatt... Mert bármennyire is próbáltam kizárni a gondolataim közül, nem ment. Nagyon nem, és alig vártam a hétfőt, hogy találkozzak vele, és legalább veszekedjek vele egy jót. Ha már más majd nem jön össze.

Arra viszont nem számítottam, hogy a kis buzi nem jön majd iskolába. Ahogy a hét többi napján sem. Valahogy annyira furcsa volt, hogy nem futottam vele össze a folyosón, nem kötök bele, nem lököm félre, nem látom az ebédlőbe, ChanYeol nem tolja ki elé a széket, de még az igazgatóiba sem kötünk ki, mert összeverekedtünk. Semmi, mert nem volt egész héten. Ugyan jól elvoltam én két barátommal meg a szokásos lányokkal - akikre valahogy már csak úgy tudtak tekinteni, mint nyávogó kis ribancok, pedig eddig igenis kedveltem a társaságukat. Lehet tényleg buzi lettem? Nagyon nem akartam, tényleg nem... Talán meg kellene próbálnom megint csajozni, az biztos jobb kedvre derítene, mert így, hogy folyamatosan ezeken kattogott az agyam, nagyon nem volt normális. Az hiányzott még nekem, hogy teljesen bemelegedjek... Mert még ha biszex lennék, oké, az elfogadottabb, mint az, ha egy pasi meleg.

Ugyan Minhónak feltűnt, hogy valami nagyon nem okés velem, de leráztam, mint mostanában mindig. Nem tetszett neki, de mivel nem volt az a hirtelen lobbanékony fajta, mint én, nem erőltette. Mivel a legjobb barátom volt, nyilván úgy gondolta, majd elmondom neki, ha úgy van. Persze, mert ezt olyan egyszerű lenne vele közölni, hogy: „Hé, haver, képzeld, egyik napról a másikra heteróból biszex lettem, sőt, a kínai leszopott engem, én meg kielégítettem. Ó, és már megdugtam egy pasit is, és sokkal jobban élveztem, mint mikor csajokat dugok!” Igen, nyilván megértene, persze... Szép álom volt, JongIn, felejtsd el. Ugyan fogalmam sem volt, hogy vajon mit szólna, de lévén, hogy mind Minho, mind Yeol ugyan olyan nőcsábászok voltak, mint ezelőtt én, biztos, hogy ők is elítélik a melegeket. Vagy a biszexeket, mindegy. Hiszen én is elítéltem őket, akkor ők miért lennének másképp?

Csessze meg az egészet... Ez is a kis buzi miatt van. Ha akkor este nem történik meg az köztünk, lehet, hogy még mindig normális lennék. De bármennyire is próbáltam Tao-ra fogni, sajnos rá kellett jönnöm, hogy végtére is én csókoltam meg... Szóval én kezdtem, bár mindegy is, mert ő is benne volt, ugyancsak. Minden esetre kihúztam a hetet, majdnem mindenből dogákat írtunk, amik bizonyára nem sikerültek fényesen, mert mindenre tudtam koncentrálni, csak a tanulásra nem. Nem voltam boldog ettől sem, meg amúgy is feszült voltam... Eközben pedig még az is érdekelt, hogy mi lett a kínaival. Lehet, hogy megártott neki a kis afférunk, vagy talán beijedt? Nem, kétlem, ennyire még ő sem gyáva, lehet, hogy lebetegedett. Na, nem mintha annyira érdekelne.

Végül pénteken megbeszéltem a srácokkal, hogy menjünk el bulizni. Benne is voltak szerencsére, én pedig előre elterveztem, hogy az első bulis ribancot szobára viszem, csak nézzen ki jól. Ki akartam deríteni, hogy akkor mégis mi vagyok... Ugyan nagyon reméltem, hogy vonzódni fogok a csajhoz, és nem égek be, mint valami szűz kisfiú, de... Nem, nem gondoltam erre. Biszex vagyok. Ennyi, nem lehetek meleg, még akkor sem, ha sokkal jobban élveztem pasikkal lenni, mint eddig az összes csajjal. Ez pedig megijesztett, ezért akartam minél hamarabb kideríteni, hogy mi van. Ez is a te hibád, Huang Zi Tao, remélem, kibaszott büszke vagy most magadra!