2014. október 27., hétfő

10. fejezet



Kai

Hajnalig beszélgettünk. Jó volt végre valakinek őszintén leírni az érzéseimet, és nagyon örültem, mikor – remélhetőleg – ő is őszintén bevallotta, hogy biszex, és mesélt egy keveset. Jól esett, hogy tanácsot is adott, bár... Nem hinném, hogy Tao-nak küldenem kellene a jeleket, lévén, hogy már az ágyig is eljutottunk. Ebből kifolyólag biztos voltam benne, hogy bejövök neki valamennyire, csak... Én tényleg többet akartam. Nem arról volt szó, hogy belé zúgtam, mert nem, csak valahogy érdekelt ez az egész. Új volt még nekem, valahogy olyan idegen, és eddig akár hogy gondolkodtam azon, hogy talán máshoz is vonzódom, olyan helytelennek tűnt. Oké, TaeMin-hyung más, vele indult az egész, de nála nem éreztem semmit, mikor megcsókolt. Egyedül csak a kis köcsögnél éreztem, hogy élvezem. Nagyon is élveztem, és akkor nem tűnt rossznak vagy helytelennek. De nem tudtam elképzelni magamat mellette. Mármint, hogy fogjam a kezét, romantikus dolgokat csináljunk, meg ilyenek... Az... Az annyira buzis. Jól van, tudom, hogy hülyeség, de egyszerűen még mindig nem tudom elhinni, hogy a pasikhoz is vonzódom, holott ez már elég egyértelműen kiderült. De miért pont vele. Aish, mindegy...

Végig ezeken járt az agyam, miközben beszéltünk. Annak örültem, hogy neki van egy srác, akivel úgy tűnik, jól alakulnak a dolgai. Őszintén örültem neki, és annak is, hogy segíteni próbált nekem, de már úgy éreztem, reménytelen vagyok. Komolyan, ki olyan szánalmas még, mint én? Nem tudtam eldönteni, hogy mit akartam... Vagyis, tudtam, mit akarok, csak azt mégsem. Vagy nem is akartam, csak mégis. A rohadt életbe, miért ennyire bonyolult és kusza az egész? Miért történt meg köztünk az a dolog? Hogyan... Hogyan voltam képes csak úgy... Megcsókolni és kielégíteni azok után, hogy leszopott engem? Jól van, meg kell nyugodnom. Élveztem, ezt már sokszor tisztáztam. Sokkal jobb volt, mint amikor lányok csinálták nekem, de már ezt is megbeszéltem magammal. De lehetetlen, hogy ennél több legyen valaha is köztünk, hiszen utáljuk egymást. Őszintén szólva, még mindig nem kedveltem meg, csak vonzódtam hozzá. Nem változott róla a véleményem, annak ellenére, hogy volt egy kis afférunk. Nem változtatott semmin, és ebbe bele kell törődnöm, még akkor is, ha nem szeretném. Mert nincs jövőnk, lehetetlen, nem helyes. Talán... Mással esetleg, de nem vele. Istenem, miért hangzik ez úgy, mintha egy szerelmes tini lány lennék? Mindegy, a lényeg, hogy nem folytathatom ezt tovább, holott még igazán el sem kezdődött. Úgy fogok tenni, mintha nem történt volna semmi, mert... Ez így helyes, így lesz mind a kettőnknek a legkönnyebb. ...Még ha a szívem mélyén tudtam is, hogy tennem kellene valamit.

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el valamikor hajnali három-négy körül. Hogy aztán anya keltsen reggel, de én egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy válaszolni sem volt neki erőm. Ő persze megunva a kiabálást, bejött a szobámba, és úgy próbált keltegetni, de hajthatatlan voltam. A végén már kiabáltam vele, hogy hagyjon aludni, mert nagyon fáradt vagyok. Igaz, hogy azonnal megbántam, hogy felemeltem a hangom vele szemben, de már késő volt. Anya olyan dühös lett, hogy lerángatta rólam a takarót, majd szó szerint kirángatott az ágyból, aztán lökdösni kezdett a fürdő felé. Én pedig bármennyire is nem akartam ma felkelni, egy fél óra múlva ott ültem vele szemben az asztalnál, a reggelimmel előttem. Amit csak turkáltam, mert egyrészt a tegnapi vacsora nekem egy hétig kitart, másrészt olyan kómás voltam, hogy felemelni sem bírtam az evőeszközt.

- Ma pedig elmegyünk bevásárolni - közölte velem anya, ismét mosolyogva.
- Ah, ne már - vágtam magam hátra a székben, majd ismét hisztizni kezdtem. - Egyedül nem tudod megoldani?
- Ha már van egy RENDES és KEDVES fiam, aki SZÍVESEN segít nekem cipelni a szatyrokat, miért mennék egyedül? - billentette oldalra a fejét egy angyali mosollyal, mire reménytelenül sóhajtottam egyet. - Amúgy is, mostanában keveset vagyunk együtt, és úgy érzem, titkolsz előlem valamit. Nem szeretnéd elmondani?
- Nem! - vágtam rá azonnal. - Úgy értem, nincs semmi, nem titkolok előled semmit - javítottam ki magam.
- Rendben, de ha mégis lenne valami, nekem nyugodtan elmondhatod - simogatta meg a fejemet, amit csak azért tűrtem el, mert nem akartam még jobban felhúzni.
- Muszáj elmennem veled? - néztem a szemébe, elővéve a legcukibb pillantásomat, mire ő csak felhorkantott.
- Nem úszod meg a bevásárlást, JongIn! - nevetett fel, majd tovább folytatta a reggelijét.


Arra viszont nem számítottam, hogy majd a bevásárlóközpont közepén édesanyám összefut valami barátnőjével, így rám sózza az összes holmit, majd a kezembe nyom elég sok pénzt, hogy fizessem ki és vigyem haza. Hát, akkor és ott kedvem lett volna egy olyan hisztit levágni, hogy az még a napi szarra is felkerült volna, de akkor nem érdekelt volna. Viszont anya még a fülembe súgta, hogy a maradék pénzt elkölthetem, így máris sokkal jobb kedvvel indultam neki. Miután sikeresen lepakoltam a cuccokat otthon - még szerencse, hogy volt jogsim, így a kocsival haza tudtam jönni -, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mire is költsem el a pénzt. De lévén, hogy szombat volt, gondoltam, elmegyek bulizni. Őszintén szólva, ki akartam deríteni, hogy most akkor nekem kifejezetten egy pasi kell, vagy máshoz is vonzódom.

Így ittam egy jó nagy bögre kávét, lezuhanyoztam, felöltöztem, talán kissé túl jól is, mert még én magamra is azt mondtam, hogy igazán dögös, majd este nyolc körül belevetettem magam Szöul éjszakájába. Direkt nem hívtam fel barátaimat, ugyanis elég ciki lett volna előttük pasizni... Jézusom, ez még saját magam számára is rohadt furcsa, nem hogy amúgy. Jól van, nem baj, pont ezért indultam el egy kifejezetten melegek számára fenntartott klub felé. Ugyan kurvára tartottam a helytől, hiszen ki tudja, milyen alakok mászkáltak arrafelé, de végül csak megvettem a jegyet, és bementem. Próbáltam nem tudomást venni, hogy egyből szinte mindenki engem kezdett bámulni. Más esetben ennek örültem volna, na de itt mindegyik pasi volt, ami... Nos, kissé frusztrált, de próbáltam magabiztosnak tűnni. Végül leültem a pulthoz, a csapos pedig egyből előttem termett. Hű, kíváncsi lennék, hogy a kis srác mégis hány éves lehetett, mert így kinézetre vagy tizenötre saccolnám. Minden esetre, kértem tőle egy pohár whiskey-t, és áldottam az eget, hogy nem kérte el a személyimet - bár azt nézve, ő milyen fiatalnak tűnt, talán pont ezért.

Nem számítottam rá, hogy talán egy fél órás ücsörgés után - mert nem, nem tudtam magam rávenni, hogy elmenjek táncolni - helyet foglal majd mellettem valaki. Érdeklődve fordultam jobbra, és ott szinte egyből le is döbbentem. Nem, egyáltalán nem ismertem a fiút, csak... Helyes volt, nagyon is helyes. Félhosszú barna haja volt, a bőre hófehér, a szemei igézőek, az ajkai pedig szinte csalogattak. Magas volt, talán velem egy magas... Talán még azt is mondhattam volna rá, hogy szép, de... A szép azért más tészta pasiknál, így maradtam a helyesnél, mert valóban az volt. A különös idegen elé letett a csapos két pohár koktélt, az egyiket pedig minden további nélkül elém csúsztatta, aztán elmosolyodott. Oké, egy kicsit furcsa gondolat, de aranyos mosolya volt, ami kifejezetten tetszett.

- Oh SeHun vagyok, szia - szólalt meg kissé pösze hangján, majd oldalra billentette a fejét és a szívószál segítségével beleszívott a koktéljába. Túl erotikusan csinálta... - Nem láttalak még errefelé, pedig te igazán feltűnő vagy - folytatta tovább mosolyogva, végig a szemembe nézve. - Először vagy itt, ugye?
- Igen - válaszoltam, és meglepődtem, hogy hangom magabiztos volt. - Kim JongIn vagyok - biccentettem neki.
- JongIn... - ízlelgette a nevem, miközben tekintete megváltozott, valahogy... Az aranyos srác helyett már csak egy csábító, vonzó férfit láttam, ez pedig hihetetlenül tetszett benne. - Mondd csak, nem lenne kedved kivenni egy szobát?
- Nem is tudom... - mondtam őszintén. - Nem gondolod, hogy előbb meg kellene ismerkednünk?


Erre SeHun minden további nélkül állt fel, elkapta a tarkómat, majd lesmárolt. Jézusom, túl jól csinálta, én pedig minden további nélkül viszonoztam is. Ismét én voltam a domináns fél, ami SeHunnak minden bizonnyal tetszett is, mert mikor elhúzódtam tőle, csak lebiggyesztette az ajkait, de aztán a szemembe nézett.

- Megismerkedtünk, és én azt mondom, hogy tetszel nekem, Kim JongIn, és azt akarom, hogy feküdj le velem - nyalta meg az ajkait.

Nekem pedig nem kellett több, eleget tettem a kérésének. Eltöltöttem vele egy szenvedélyes éjszakát, és hiába próbáltam nem arra gondolni, hogy egy idegen pasival feküdtem le először, akinek ki tudja, hányadik voltam már, egyszerűen nem ment. Őszintén szólva, nem bántam meg, SeHun tudta a dolgát, és nem nevetett ki egyáltalán, mikor kissé hezitáltam. Jó partner volt, elképesztő, csak... Még akkor sem tudtam kizárni a gondolataimból a kis buzi kínait, mikor ott feküdt alattam SeHun, és a nevemet nyögte. Én pedig bármennyire is határoztam el magam, hogy feladom, nem tudtam megtenni. Beszélni akartam vele... Ugyan nem tudtam, hogy mit mondhatnék majd neki, de... Látni akartam, és mondani neki valamit. Bármit. Mert lehetetlen, hogy így érezzek, és ha mást nem is, beverni a képét, már csak azért, mert többet jelent nekem puszta ellenségnél. Hiába hittem, hogy nem fog változni semmi.

Tao

Hétfőn reggel úgy keltem, hogy legszívesebben az ablakon vágtam volna ki a telefonomat. De végül erőt vettem magamon és felültem, aztán lefagytam. Beletelt néhány percbe, mire sikerült felfognom, hogy a hotelben vagyok és nem otthon. És valahogy máris megkönnyebbültem. Így mosolyogva keltem ki az ágyból, hogy gyorsan lezuhanyozhassak, aztán elmenjek reggelizni apámmal. A zuhany után felvettem egy inget, meg egy sötét farmer nadrágot, majd magamhoz véve a tárcám meg a telefonomat elindultam meg lefelé. Apa meglepődve jegyezte meg, mikor találkoztunk lefele menet, hogy milyen jó kedvem van. Annak ellenére, hogy két és fél éve minden egyes hétfő reggel úgy néztem ki, mint aki menten legyilkolja az összes szembe jövő embert, akit csak meglát.

A reggelinél az volt az első, hogy felléptem a netre és megnéztem, hogy internetes barátom írt-e. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy írt. Jó utat kívánt, és viccesen megjegyezte, hogy vihetnék neki egy szuvenírt. Mondjuk egy kis pandát. Ezen majdnem felnevettem és írtam neki, hogy ez nem lehetséges, mert a pandák védett állatok. Ráadásul minimum találkoznunk kéne, amit egyelőre nem akartam erőltetni. Bőven megtette most az is, hogy írásban tudtunk kommunikálni és ilyen-olyan módon, de támogattuk a másikat.

Azt is megemlítette, hogy a hétvégén erőt vett magán, és mert kapott egy kis plusz pénzt otthon elment egy amolyan meleg bárba. Elmondta, hogy ahogy belépett, szinte mindenki megbámulta, és hogy eleinte nem is nagyon mert még csak megmozdulni sem, így inkább csak a bárpultnál üldögélt. De egy srác megszólította, sőt még egy italra is meghívta. Többet nem mesélt, de valamiért le mertem volna fogadni, hogy az ágyban kötöttek ki. Ami valamiért bántott, de én magam sem tudtam volna megmondani, hogy mi zavart. Talán mert állandóan Jongin jutott eszembe, aki ki tudja kivel hempereghetett a hétvégén egy ágyban. És ez fájt. Azok után amiket műveltünk... Oké, kezdek megkattanni. Tao, szedd össze magad, mégis mit érdekel, ha az a hülye másokkal művel hasonló dolgokat? Hiszen, mi utáljuk egymást, és ez nyilván egy egyszeri alkalom volt. Bármennyire is volt jó... Oké, befejeztem. Így miután elküldtem a válaszomat kiléptem az internetből és neki láttam a napirendünk átnézésének.

Az egy hét Kínában majdhogynem fárasztóbb volt, mint egy iskolai hetem. Már értem eddig miért nem akartam jönni. Egész állónap rohangáltunk megbeszélésről megbeszélésre, ebédről ebédre és hasonlók. Bár nem mondom volt egy két izgalmasabb élményem is. Mint például csütörtök este, amikor végre alkalmam nyílt bulizni menni, így ezt kihasználva mentem el Peking egyik legnevesebb szórakozó helyére. A buli jó volt, találkoztam egy irtó dögös csajjal, akivel ránézésre akár egy egész estét is eltöltöttem volna. Ám amikor arra került a sor... nem élveztem. Valahogy nem olyan volt, mint amikor Jongin ért hozzám. A lány szép volt, kedves és értette a dolgát. De ahogy törékeny kezébe vette a merev férfiasságom... nem olyan volt, sokkal kevésbé tudtam élvezni így miután megvolt az aktus leléptem egy szó nélkül. Úgy éreztem magam, mint aki megcsalta a szerelmét, és elárulta a számára legfontosabb személyt. Komolyan. Bűntudatom volt, ami halálosan megrémisztett.

Így hát a péntek esti fogadás ahová apámmal hivatalosak voltunk már úgy kezdődött, hogy fogtam magam és egy pohár pezsgővel a kezemben leültem az egyik sarokban. Aztán ittam még egy pohárral. Meg még eggyel. És így tovább. Aztán feltűnt, hogy nem vagyok egyedül, így kissé morcosan pillantottam a mellettem ülőre. Csinos rövid hajú lány, aki öltönyben- Várjunk. Mi van? Két nagyot pislogtam, mire leesett, hogy a babaarcú teremtés egy férfi. Oké, ez gáz volt. Aztán megszólított és oda se figyeltem, de végül beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a házigazda fia és hogy idősebb, mint én. Oké ezt meg nem mondtam volna.

Aztán egyszer csak az egyik eldugott folyosón találtam magamat, miközben Luhan-t – így hívták az angyalarcú démont – a falnak szorítva csókoltam. A szobájába igyekeztünk, olykor a másikat a falnak szorítva csókolóztunk, hogy néhány perc heves csókolózás után ismét útnak induljunk.  Miután nagy nehezen elértük a szobát becsaptam az ajtót, majd a hátát neki szorítottam, miközben a gombjaival szórakoztam és a nyakát csókolgattam. Amikor sikeresen megszabadítottam a ruhadarabtól, fordított a helyzetünkön és ő szorított az ajtóhoz. Kissé meglepődve jegyezte meg, hogy szexi a folt a nyakamon. Mire azonnal észhez tértem és a nyakamra szorítottam az egyik kezem. Luhan-t ez persze úgy tűnt meg sem hatotta, így miután lefejtette a nyakamat takaró kezemet, ajkaival tapadt rá és szívta meg, mire hangosan felnyögtem. Aztán térdre vágódott előttem és én elfelejtettem mindent.

Mégis miután orálisan kielégített és már meztelenül feküdtünk az ágyban, nem tűnt helyesnek. Valahogy szinte idegenül hatott, hogy én domináljak, ami eddig soha nem okozott gondot. Most mégis, arra vágytam, hogy én legyek alul, miközben Jongin... A gondolatra erősebben löktem egyet a csípőmmel, mire Luhanból egy hangos nyögés szakadt fel. Én pedig folytattam, és próbáltam kiverni a fejemből Jongin férfias nyögéseit. Bárcsak ilyen egyszerű lenne... De akaratlanul is az ő arca lebegett előttem, és mielőtt elmentem volna összeszorítottam a számat, nehogy az ő nevét kiáltsam a mámor pillanatában. Úgy tűnt az a semminek induló kis affér, igenis többet jelentett számomra. Igenis sokat jelentett. És erre csak akkor jöttem rá, mikor egy másik férfi vonaglott alattam. Ilyen, egyszerűen nem létezik. Nem.

Kai                                                                                                                       
A vasárnapom nem telt mással, mint önsajnáltatással. Komolyan nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, de írtam az internetes barátomnak, aki szerencsére jó társaság volt, de aztán el kellett mennie. Valahogy nem esett jól, hogy elutazott, ki tudja hová, így pedig kevesebbet tudtunk beszélni. De jól esett valakinek elmondani, hogy voltam „bulizni”, és hogy mindenki megbámult. Azt már nem akartam neki leírni, hogy le is feküdtem SeHunnal, szerintem amúgy is egyértelmű volt számára. Kicsit talán bántott is, de végtére, nem ismertem, szóval felesleges volt emiatt bűntudatot éreznem. Nem kevésbé Tao miatt... Mert bármennyire is próbáltam kizárni a gondolataim közül, nem ment. Nagyon nem, és alig vártam a hétfőt, hogy találkozzak vele, és legalább veszekedjek vele egy jót. Ha már más majd nem jön össze.

Arra viszont nem számítottam, hogy a kis buzi nem jön majd iskolába. Ahogy a hét többi napján sem. Valahogy annyira furcsa volt, hogy nem futottam vele össze a folyosón, nem kötök bele, nem lököm félre, nem látom az ebédlőbe, ChanYeol nem tolja ki elé a széket, de még az igazgatóiba sem kötünk ki, mert összeverekedtünk. Semmi, mert nem volt egész héten. Ugyan jól elvoltam én két barátommal meg a szokásos lányokkal - akikre valahogy már csak úgy tudtak tekinteni, mint nyávogó kis ribancok, pedig eddig igenis kedveltem a társaságukat. Lehet tényleg buzi lettem? Nagyon nem akartam, tényleg nem... Talán meg kellene próbálnom megint csajozni, az biztos jobb kedvre derítene, mert így, hogy folyamatosan ezeken kattogott az agyam, nagyon nem volt normális. Az hiányzott még nekem, hogy teljesen bemelegedjek... Mert még ha biszex lennék, oké, az elfogadottabb, mint az, ha egy pasi meleg.

Ugyan Minhónak feltűnt, hogy valami nagyon nem okés velem, de leráztam, mint mostanában mindig. Nem tetszett neki, de mivel nem volt az a hirtelen lobbanékony fajta, mint én, nem erőltette. Mivel a legjobb barátom volt, nyilván úgy gondolta, majd elmondom neki, ha úgy van. Persze, mert ezt olyan egyszerű lenne vele közölni, hogy: „Hé, haver, képzeld, egyik napról a másikra heteróból biszex lettem, sőt, a kínai leszopott engem, én meg kielégítettem. Ó, és már megdugtam egy pasit is, és sokkal jobban élveztem, mint mikor csajokat dugok!” Igen, nyilván megértene, persze... Szép álom volt, JongIn, felejtsd el. Ugyan fogalmam sem volt, hogy vajon mit szólna, de lévén, hogy mind Minho, mind Yeol ugyan olyan nőcsábászok voltak, mint ezelőtt én, biztos, hogy ők is elítélik a melegeket. Vagy a biszexeket, mindegy. Hiszen én is elítéltem őket, akkor ők miért lennének másképp?

Csessze meg az egészet... Ez is a kis buzi miatt van. Ha akkor este nem történik meg az köztünk, lehet, hogy még mindig normális lennék. De bármennyire is próbáltam Tao-ra fogni, sajnos rá kellett jönnöm, hogy végtére is én csókoltam meg... Szóval én kezdtem, bár mindegy is, mert ő is benne volt, ugyancsak. Minden esetre kihúztam a hetet, majdnem mindenből dogákat írtunk, amik bizonyára nem sikerültek fényesen, mert mindenre tudtam koncentrálni, csak a tanulásra nem. Nem voltam boldog ettől sem, meg amúgy is feszült voltam... Eközben pedig még az is érdekelt, hogy mi lett a kínaival. Lehet, hogy megártott neki a kis afférunk, vagy talán beijedt? Nem, kétlem, ennyire még ő sem gyáva, lehet, hogy lebetegedett. Na, nem mintha annyira érdekelne.

Végül pénteken megbeszéltem a srácokkal, hogy menjünk el bulizni. Benne is voltak szerencsére, én pedig előre elterveztem, hogy az első bulis ribancot szobára viszem, csak nézzen ki jól. Ki akartam deríteni, hogy akkor mégis mi vagyok... Ugyan nagyon reméltem, hogy vonzódni fogok a csajhoz, és nem égek be, mint valami szűz kisfiú, de... Nem, nem gondoltam erre. Biszex vagyok. Ennyi, nem lehetek meleg, még akkor sem, ha sokkal jobban élveztem pasikkal lenni, mint eddig az összes csajjal. Ez pedig megijesztett, ezért akartam minél hamarabb kideríteni, hogy mi van. Ez is a te hibád, Huang Zi Tao, remélem, kibaszott büszke vagy most magadra!

2014. október 19., vasárnap

9. fejezet



Tao

Az egész vacsora úgy telt, hogy a szüleink beszélgettek, mi pedig néma csendbe burkolózva hallgattuk. Bár őszintén megvallva, fogalmam sem volt, arról, hogy mi volt a beszélgetés tárgya. Nem bírtam figyelni, csak amikor épp anya szólt, hogy segítsek neki behozni az újabb fogásokat. Én pedig némán tűrtem, és jól nevelt kisgyerekként tettem a dolgomat. Nem is igazán törődtem bármivel, annyira belefeledkeztem az önmarcangolásba. Mégis... miért hagytam magamat? Már komolyan azon gondolkoztam, hogy elnézést kérve felállok az asztaltól, majd bezárkózok a szobámba, netalán átmegyek Kyungsoo-hoz, amikor apa hangja zökkentett ki a gondolataim közül.

- Mondjátok csak, fiúk, jól összebarátkoztatok? - nézett ránk felváltva.

Egyből lefagytam és a fejemben a nem rég átéltek pörögtek le ismét. Aztán Jongin rám kapta a tekintetét, szinte segélykérően pislogva egyenesen a szemeimbe. Oh, te jó ég! Mégis mit mondhattam volna? Hogy hát elég közel kerültünk egymáshoz, hiszen már egymásnak vertük ki... Úristen! Apámra pillantottam, aki továbbra is felváltva nézett ránk.
-Persze – erőltettem mosolyt magamra
-Akkor jó – bólintott apa is – Fontos, hogy az ember könnyen nyisson az új ismeretekre – mondta. Hát igen, apám vérbeli üzletember, akinek az új kapcsolatok jelentenek mindent. Na jó, csak majdnem mindent.
-Sőt, kiderült, hogy Jongin-ah meg én egy gimibe járunk – nyögtem be, mire már tényleg azt hittem megfejelem az asztalt.
-Oh – lepődött meg anya – Nem is tudtam.
Nyeltem egy nagyot – Hát igen.
Idióta vagy, ZiTao!


A vacsorát követően segítettem felszolgálni a desszertet, ami minden féle süteményekből állt. Volt köztük abból is amit Jongin-ék hoztak, meg olyan is, amit anya sütött délután. Már abszolút nem volt étvágyam így csak bámultam a tányérokon fekvő megannyi édességet, miközben rajtam kívül mindenki jóízűen ette az ínycsiklandozó süteményeket.
-Valami baj van, fiam? – kérdezte anya, és egyik kezével végig simított a felkaromon.
-Persze – nyögtem – Csak nem igazán van étvágyam...
-Oh, ez is ritka – mondta, majd visszafordult Jongin édesanyja felé – Néha egyszerűen elképedek, hogy mennyit képes enni ez a gyerek – mondta csodálkozó hangnemben – Többet megeszik egyszerre, mint én meg az apja összesen és még csak rosszul sem lesz. Na meg az édességek...
-Anya – nyögtem kínomban, kissé vörösödő fejjel. Aztán feltűnt, hogy velem szemben Jongin épp magában röhög, mire tekintetem rávillantottam, majd egyszerűen bokán rúgtam, amitől persze nyekkent egyet. Kissé morcos fejjel pillantott rám, mire számat eltakarva, hogy csak ő lássa eltátogtam neki egy „kapd be, te barmot”. Villantott rám egy vigyort, majd mielőtt folytatta az evést, visszatátogott. Oké, feladom...

Kai

Szinte láttam magam előtt, hogy neki is valami hasonló gondolatok jártak a fejében, mint nekem, de miután kinyögte nagy nehezen a választ, megnyugodtam. Ám ezek után a fogyatékos azt is elárulta, hogy egy suliba járunk. Oké, nem mintha baj lenne, mert ebből nem derül ki, hogy mindig egymással verekszünk, de nem akartam, hogy később anya kérdezgessen róla. Már előre elképzeltem... „JongIn, nem találkoztatok ma Tao-val? Tudod, a főnököm fiával, akiknél vacsorázni voltunk. Azt mondta, egy gimibe jártok, biztos összefutottatok már, hiszen jól összebarátkoztatok, nem?” Aish, hiányozna még ez is az életemből... Ha pedig anyán múlik, addig szekálna, míg nem hazudnék neki valamit, amit soha nem szerettem. Mindegy, ezen ráérek majd akkor aggódni.

Mikor befejeztük a főételt, behozták a desszertet, de már annyira tele voltam, hogy ha csak rágondoltam a süteményekre, elkapott a hányinger. Amúgy sem voltam nagyon hozzászokva, hogy sokat eszek, lévén, hogy táncolok, így vigyáznom kellett a súlyomra. Mondjuk, eddig ezzel nem volt gond, de ha csak belegondoltam, hogy mennyi kalóriát zabáltam ma fel, és mennyit kellene táncolnom, hogy ledolgozzam... Még a hideg is rázott tőle. De nem akartam megsérteni vendéglátóinkat, így elvettem egy szelet süteményt, majd azon nyammogtam, de legszívesebben már sírva fakadtam volna, úgy fájt a hasam.

Ám ekkor Tao anyukája elmesélte, hogy a kisfia milyen sokat szokott zabálni, amit nem bírtam ki röhögés nélkül. Persze mindezt diszkréten csináltam, tenyerem mögé rejtettem vigyoromat, de ez a velem szemben ülőnek feltűnt, panda szemeit dühösen az enyémbe fúrta, aztán bokán rúgott. Azonnal lefagyott az arcomról a vigyor, még nyekkentem is egyet, mert elég erőset rúgott az a buzi. Morcosan rápillantottam, mire ő eltakarva a száját, elsuttogott nekem egy „kapd be, te barmot”, mire elvigyorodtam, majd visszatátogtam neki: „Az a te asztalod, bocsi...” Szinte láttam, hogy lesápadt, mire máris jobb kedvvel nyomtam magamba a sütemény maradékát.

- Omo, én örülnék, ha JongIn enne - hallottam meg hirtelen anya hangját mellőlem, mire érdeklődve felé kaptam a fejem. - Alig szokott otthon enni, mivel ügyel az alakjára, szerintem rosszabb, mint egy lány!

Erre mindenki kuncogni kezdett, én pedig persze, hogy rohadt dühös lettem. Az oké, ha mást oltogatnak a szülei, de engem anya nem szokott. Hát, ezt aztán benéztem, de nem érdekelt, ha tiszteletlen leszek, akkor is kinyitottam a szám.

- Anya, tudod, hogy csak a tánc miatt csinálom - néztem rá kissé dühösen, mire ő azonnal elhallgatott, és láttam a szemében a megbánást. - És nem fogyókúrázom, egyszerűen nem vagyok hozzászokva, ha sokat eszem... - motyogtam még, majd Tao felé pillantottam, aki valamin nagyon elmerenghetett, miközben engem bámult.

Alig vártam, hogy végre hazaérjünk, és egy kicsit elfelejtsem ezt az estét. Bár, mindegy volt, úgyis tudtam, hogy képtelen leszek nem másra gondolni, mint Tao-ra.

Tao

Még hogy, az én asztalom? Megölöm, garantáltan megölöm. Bár tény, hogy igaza volt... végül is ki volt az a barom, aki leszopta ezt az idiótát? Hát én... te jó ég... Teljesen megőrültem. Azon viszont jót nevettem, ahogy az anyukája beoltotta a kis barmot. És azzal is határozottan egyet kellett értenem, hogy rosszabb, mint egy lány. Mert tényleg az volt. Aztán ahogy Jongin megszólalt hatalmasra tágultak a szemeim, és döbbenten figyeltem, ahogy az anyjához beszél. Ez a hülye táncol? Ugye... ugye véletlenül sem... Nem. Az kizárt. Az a srác kedves, megértő és jó vele beszélgetni... Egyszerűen nem létezik.

-A gyerekek már csak ilyenek – kuncogott anya, mire rá kaptam a tekintetem – Néha Tao is rosszabb, mint egy lány – sóhajtott, amitől kérdőn felvontam az egyik szemöldököm – Főleg, amikor nem tudja eldönteni, hogy mit vegyen fel reggelente...
-Oké, anya, elég volt. Mindenki felfogta – motyogtam, és duzzogva a tányéromra pakoltam pár sütit. Oké, francokat nem voltam éhes. Majd éhen haltam.
-És tessék, megint eszik – nevette el magát, mire megforgattam a szemeim.
-Dél óta nem ettem – mondtam, miután lenyeltem a számban lévő falatot – És az edzés leszívta minden erőmet – Aha, az edzés. Amit úgy hívnak Do Kyungsoo.
-Oh, milyen edzésre jársz Tao? – kérdezte Jongin édesanyja.
-Wushuzom – mondtam – Már elég rég óta.
-És nagyon tehetséges is benne – mondta apa – Nem hiába, rám ütött a kölyök – mosolygott büszkén. Hát persze, apa, te meg a wushu...
-Hát persze, szívem - mosolygott anya, mire majdnem elnevettem magam.


Miután megettük a desszertet, még egy ideig leültünk a nappaliban. Bár anya felvetette, hogy nyugodtan menjünk fel a szobámba – naná, már csak az hiányzott volna. Egyszerűen nem akartam kettesben maradni Jonginnal, mert féltem, hogy olyat teszünk, amit megbánok. Nem akartam, hogy kihasználjon, bármennyire is tette már ezt velem. Így hát a nappaliban ültünk és hallgattuk a felnőttek beszélgetését. Szinte megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor végül Jongin meg az édesanyja haza indultak. Persze előtte ki kellett kísérni őket – mert miért ne. Ahol anyáék újra rákezdtek, míg végül Jongin – kissé hisztis – kérésére autóba szálltak és elhajtottak. Belőlem pedig felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj.

Az első dolgom az volt, hogy lezuhanyozzak, majd egy szál törölközővel a derekamon visszamásztam a szobámba. Az ágy még kissé össze volt túrva, de ezen kívül semmilyen árulkodó nyoma nem maradt annak, hogy Jongin és én mit műveltünk a szobában nem is olyan régen. Felrángattam egy alsónadrágot, majd minden további nélkül áthúztam az ágyneműt, de mivel nem akartam magyarázkodni, hogy mégis miért épp most jött meg a kedvem lecserélni, csak a sarokba hajítottam a szennyest. A telefonomat és a laptopot magamhoz véve másztam az ágyba, hogy megnézhessem internetes barátom válaszolt-e a legutóbbi üzenetemre. Szinte örökké valóságnak tűnt, mire a laptop bekapcsolt, ám amikor felnéztem a honlapra, boldog mosoly terült szét az arcomon. Fent volt, és már egy új üzenetem is volt tőle.

Kai

Kissé duzzogtam még, de szerencsére ekkor Tao-t sem hagyták békén a szülei. Hogy reggelente nem tudja eldönteni, mit vegyen fel - oké, ez nem volt vicces, én is nagyon kényes voltam erre a témára. Mindig jól akartam kinézni, bár nagyon sokan mondták már nekem, hogy mindegy, mi van rajtam, akkor is jól nézek ki. Bár, való igaz, meztelenül vagyok a legszexibb. Ez bizonyított tény, emberek, ennyi, nem kell irigykedni. Aztán mikor elhangzott az a mondat a kis buzi szájából, hogy edzésre jár... Egy pillanatra eszembe jutott, hogy... Nem, nem lehet, ez csak véletlen. Semmi közös nincs bennük. Hülye vagy, JongIn.

Miután végre befejeztük a vacsorát, ismét leültünk a nappaliban. Őszintén szólva, már minden bajom volt, haza akartam menni, lezuhanyozni, és visszaírni az internetes barátomnak, pontosabban elmesélni neki, hogy mi történt velem. Mert lássuk be, bármennyire is voltam magabiztos, és attól, mert szilárd elképzeléseim voltak Tao-val kapcsolatban, mégiscsak srác volt. Én is az voltam, de még nem volt dolgom a saját nememmel. Úgy értem, nem, nem rezeltem be, erről szó sincs, csak szívesen meghallgattam volna a tanácsát, talán ő tapasztaltabb, mint én, vagy mi. Jól van, erről még magamban is halál ciki beszélni. Legszívesebben elővettem volna a telefonom, és ha nem is léptem volna fel, játszottam volna, mert baromi uncsi volt már a szitu.

Ekkor Tao anyukája felajánlotta, hogy menjünk vissza a szobámba, de miután láttam, hogy a kis buzinak semmi kedve hozzá, így inkább illedelmesen elutasítottam, arra hivatkozva, hogy már úgyis mindjárt megyünk. Aha, meg ahogy én azt elképzeltem... Anya még legalább fél óráig dumált egyfolytában, nem kevésbé a kínai szülei. Már komolyan ott voltam, hogy fejbe lövöm magam a nem létező pisztolyommal, mikor anyának végre feltűnt, hogy mennyire elszaladt az idő. Jól van, anyukám, ezért szeretlek téged, mert titkon szőke vagy. Végre megindultunk kifelé, ahová persze mindenkinek ki kellett kísérnie, mert úgy illik. Na, amikor még ott is megálltak beszélgetni, nem bírtam tovább.

- Anya, nem mehetnénk már? Elfáradtam és megígértem a barátaimnak, hogy beszélgetünk majd neten - kamuztam, hogy mégse legyen olyan félreérthető a dolog.

Oké, ez talán kissé hisztisre sikeredett, de nem érdekelt már akkor. És végre valahára anya beült a kocsiba, én mellé, aztán még integettünk vendéglátóinknak, és már mentünk is haza. Sóhajtottam egy mélyet, anya pedig csacsogott nekem. Örültem neki, hogy ilyen jókedve van, tényleg, de jelenleg annyira nem vágytam semmi másra, csak egy zuhanyra, a meleg ágyamra, a laptopomra, és hogy tudjak beszélgetni az internetes barátommal. Így egész út alatt meg sem szólaltam, csak anya beszélt nekem mindenféléről, amire oda sem figyeltem, de nyilván nem zavarta - talán fel sem tűnt neki.

Miután végre leparkoltunk a garázs előtt, már szinte repültem is befelé, extra gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy boxert, mert mindig csak abban aludtam, aztán magamhoz húztam a laptopot, és felléptem az oldalra. Volt tőle egy üzenetem, amit még kora este küldött, hogy nem nagyon lesz elérhető ő sem. Láttam, hogy még nem volt fent, így én mesélésbe kezdtem. Leírtam neki, hogy szörnyen unalmas volt a vacsora, meg ilyen átlagos dolgokat, hogy egyébként nem volt annyira vészes, csak nagyon unatkoztam. Valamiért azt nem akartam neki leírni, hogy ott akadtam össze Tao-val. Így csak megkérdeztem tőle a mesélés végén, hogy végül is hogy áll a srácokkal, meg hogy volt-e már kapcsolata, meg ilyenek. Tényleg kíváncsi voltam rá.

Aztán mintha kiszámolta volna, pár perccel azután, hogy elküldtem neki a kisregényemet, felvillant a kis zöld karika, hogy online van. Izgatottan vártam a választ.

Tao

Mosolyogva olvastam az „élménybeszámolót”, amit internetes barátomtól kaptam. Bár őszintén, egy percig felmerült bennem, hogy mi van, ha én ezt a srácot nagyon is ismerem. Ám az ötletet szinte azonnal elvetettem. Kim Jongin, egy nőcsábász, aki kétlem, hogy azzal ütné el a szabad idejét, hogy egy meleg társkereső oldalon írogat. Nem. Ez lehetetlen. Kizárt. Ami kissé meglepett, hogy végén kérdezgetni kezdett, hiszen eddig ilyenekről nem nagyon esett szó köztünk. Én is leírtam, hogy borzalmas volt az estém, hogy fáradt vagyok és nagyon remélem, hogy egész hétvégén békén hagynak a szüleim. Mert ez a minimum az esti sokk után, persze ezt nem írtam le. Nem akartam beszámolni a Jongin és köztem történt... nos, eseményekről. Így az általános beszámolóm után a kérdéseire tértem át. Őszintén válaszoltam neki. Valamiért megbíztam benne, és örültem, hogy újra van valaki, akivel napi szinten megtudom beszélni a gondjaimat. Leírtam neki, hogy igazából biszex vagyok, és hogy eddig főleg barátnőim voltak, de már megesett, hogy fiúkkal is randiztam.

Meglepődve válaszolt, és elmondta, hogy neki ez még új. Sőt, hogy kicsit fél is tőle, meg hogy rajtam kívül mindenki, aki írt neki csak „olyan” kapcsolatra kereste. Ezzel kapcsolatban én is elmondtam neki a tapasztalataimat, mert hogy ezt én is átéltem. Elég sok felhasználó... csak a friss húsra vágyott, és amint megjelent egy, lecsaptak rá.

Most valahogy egészen más volt az egész beszélgetés, mint eddig. Persze nem rossz értelemben. De valahogy nem jutottunk túl ezen a témán, így meg sem lepődtem, amikor felhoztam neki, hogy jelenleg van egy fiú, aki érdekel. Nem túl nyomulósan, de faggatni kezdett, míg végül elmondtam neki, hogy úgy látom esélyem is van. Hiszen Kyungsoo eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy nem vagyok neki közömbös. De ugyanakkor ideges vagyok, persze ezt nem fejtettem ki. Hiszen a Jongin-témát már az elején kikerültem, így most sem akartam szóba hozni. Erre ő is előhozakodott azzal, hogy van egy srác. Szerinte összepasszolnának, de a másik fiút illetően kétségei voltak. Csak annyit mondtam, hogy legyen magabiztos, és hogy adjon jeleket, és ha a másik srác vevő a dologra, lépni fog. Ha pedig nem tenné meg, akkor ő is nyugodtan kezdeményezhet. Végül valamikor hajnalban köszöntünk el egymástól, mikor már alig láttam, hogy mit is nyomok le a billentyűzeten.

Szombat délelőtt nyúzottan ébredtem, és az órámra pillantva megállapítottam, hogy kicsivel több, mint öt sikerült aludnom. Legszívesebben még aludtam volna, de mivel anya előbb-utóbb úgy is felkeltett volna, megelőztem a reggeli huzavonát és magamtól felkeltem. A szekrényemhez ballagva magamhoz vettem egy nadrágot meg egy pólót, majd beléjük bújva indultam a konyhába.

Már a lépcsőtetején éreztem a reggeli illatát, így megszaporáztam a lépteimet. Mosolyogva léptem a konyhába, majd miután anyának adtam egy puszit felültem az egyik bárszékre és úgy vártam a reggelimet.
-Apa? – kérdeztem, miután belekortyoltam a kikészített narancslébe.
-Pakol – sóhajtott anya – Holnap este indul Kínába.
-Történt valami? – kérdeztem aggódva. Nagyon ritkán jártunk Kínába, és akkor is általában a családot mentünk meglátogatni.
-Üzleti út – mondta anya.
-Értem – bólintottam, és elkezdtem belapátolni az elém tett ételt. A telefonomra esett a pillantásom és eszembe jutott, hogy Kyungsoo-val megbeszéltük, hogy moziba megyünk, így anyától elkéredzkedtem és írtam egy üzenetet a nagy szeműnek.
            Ma délután egy mozi? Amennyiben nem megfelelő a randevú időpontja, kérem, jelezze ezen a számon.
Oké, nem voltam vicces, én mégis vigyorogva küldtem el. Aztán eszembe jutott Jongin és az életkedvem is elment.


-Szóval, milyen volt a vacsora? – kérdezte Kyungsoo, miközben épp kiballagtunk a plázából.
-Borzalmas – sóhajtottam. A fejemben ismét megjelent Jongin képe, mire kirázott a hideg és Kyungsoo-ra kaptam a tekintetem – Nem megyünk el a parkba? – kérdeztem kedvesen.
-D-de – nyögte és kissé ijedten pislogott rám. Elkaptam a csuklóját és úgy húztam magam után. Egyszerűen elegem volt. Nem akartam, hogy állandóan Kim Jongin képe jelenj meg a lelki szemeim előtt. Ez túl... abszurd. Utáljuk egymást! Szóval nem epekedhetek utána. Egyszerűen nem... Nyilván neki egyszeri alkalomnak elment, de nekem túlságosan sokat jelentett az a fél óra, ahhoz hogy utána örökre vége is legyen. Így hát mindketten visszatérhetünk a normális életünkhöz. Amikor a parkba értünk szó nélkül az egyik eldugott padhoz sétáltam, majd az asztalra ültem és húztam magammal Kyungsoo-t is, aki megszeppenve pislogott rám.
-Minden oké? – kérdezte – Felhúzott a srác? – pislogott értetlenül. És nekem itt lett elegem. Két kezem közé fogtam az arcát, majd egyszerűen az ajkaira hajoltam.


-Apa? – kukkantottam be a dolgozó szobájába, ahol a laptopja mellett görnyedt.
-Igen? – pillantott fel, majd megmasszírozta az orrnyergét és kikapcsolta a laptopot.
-Az jutott eszembe... hogy... esetleg nem mehetnék-e veled? – mondtam. Oké, egy gyáva dög vagyok. De nem álltam készen a következő hétre, így miután majdnem az egész hétvégén törtem a fejem, arra jutottam, hogy ennél jobb lehetőségem nincs.
-Oh – lepődött meg. Sokszor akart már magával ráncigálni, mondván, hogy egy nap majd én öröklöm tőle a vállalatot, de eddig soha nem voltam hajlandó elmenni vele. Így nyilván váratlanul érte – Anyáddal beszéltél? – kérdezte. Biccentettem, és úgy vártam a válaszát – Akkor pakolj be, egy óra múlva indulunk.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és rohantam az emeletre, hogy „bepakoljam” a cuccaimat táskámba. Amik igazából már két órája utazásra készen vártak a gardróbom mélyén. Így hát a laptop elé ültem, hogy írjak Kyungsoo-nak, miszerint „megbetegedtem” és a héten nem megyek suliba. Valamint internetes barátomnak is szóltam, hogy Kínába utazok, ezért kevesebbet leszek, de a lehetőségeim szerint válaszolok. Elmosolyodtam, majd kikapcsoltam a gépet. Határozottan jót fog tenni, azaz egy hét Kínában.

2014. október 13., hétfő

8. fejezet



Tao

Amikor megszakította a csókot kissé csalódott voltam, ám a merevedésemen ténykedő keze hamar elfeledtette velem csalódottságom okát. A nyögéseimet próbáltam visszafogni, ha már nem volt mivel a hangom tompítani, de így sem sikerült teljes mértékben elfojtanom a kikívánkozó hangokat.

Szabad kezével a nyakamra tért, majd határozottan maga felé fordította a fejem. Ahogy tekintetünk összefonódott úgy éreztem, menten elmegyek és már épp azon voltam, hogy ismét a szájára hajolok, mikor megszólalt. Igen, én is éreztem, hogy mindjárt itt a vég. De nem tehetek róla... Először Kyungsoo izgatott fel, ám sajnos Jaejoong hyung megjelenése miatt nem történt semmi. Most meg itt volt Jongin, aki csak tovább ingerelt. Férfiasságom már fájdalmasan feszült és már szinte éreztem a gyönyörkapuját, amikor hirtelen Jongin leállt, majd kezét kihúzta a nadrágomból, belőlem meg feltört egy feszült sóhaj. Kezét ismét csípője váltott fel, majd mindkét kezét a fenekemre vezette, végül pedig lábaimat a dereka köré fonta. Éreztem, hogy ő is épp oly kemény, mint én. Hogy már alig bírja visszafogni magát. Ahogy éhesen ajkaimra tapadt, meztelen felsőtestünk összesimult, ami jóleső érzéssel töltött el, miközben ugyanolyan szenvedéllyel martuk továbbra is egymás ajkait. A dominanciáért vívott csatát végül ő nyerte meg – vagy én adtam fel – leejtettem az állam, hogy nyelve kényelmesen átcsúszhasson az én számba. Borzasztóan jól csókolt, ami arra sarkalt, hogy még többet akarjak belőle, így egyik kezemmel a hajába túrtam, még a másikkal a hátát kezdtem karmolászni.

Aztán az ajkaimra suttogott, én pedig már nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Akartam. Mindennél jobban. Érezni akartam, ahogy mozog bennem. Ahogy az élvezettől megremeg. Hallani akartam a hangját, amikor végül az én nevemet nyögi. Látni akartam, ahogy az orgazmust követően csak fekszik az ágyamon és piheg. Hihetetlenül vágytam rá. Ám ez az érzés egyaránt meg is rémített. Mi lesz ezután? Visszatérünk a régi kerékvágáshoz, amikor öltük egymást, és úgy teszünk mintha ez az este meg sem történt volna? Pedig határozottan megtörtént. A bizonyíték pedig a nyakamon lévő folt – többek között. Ahogy ismét a nyakamra hajolt, készségesen emeltem fel fejem, hogy biztosítsam Jongin számára a szabad hozzáférést. Minden egyes mozzanatánál élvezettel nyögtem fel és kezdtem úgy érezni, hogy a végén már ettől is elmegyek. Ám Jongin egész másként gondolta, mert hirtelen legördült rólam, aztán engem rántott magára.

Újra megcsókolt, mire lehunytam a szemeim és csak a testemre kúszó karjaira tudtam koncentrálni. Majd elkezdett lefelé tolni, nyilván most kívánta az ellenszolgáltatást az iméntiekért. Ajkába harapva közölte velem, hogy most én jövök, míg én fölötte támaszkodva figyeltem őt. Kissé lejjebb ereszkedve kezdtem az öve kicsatolásához, majd a nadrágját vettem kezelésbe. A zavaró ruhadarabokat lehúztam, majd szó szerint farkasszemet néztem Jongin meredező farkával. Fejét hátrahajtotta, ami kissé zavart, így belső combjába martam csak hogy arra ösztökéljen, hogy rám nézzen. Amikor felemelte a fejét, sunyin elmosolyodtam, majd férfiasságához hajoltam, ám mielőtt bármit tettem volna csupán óvatosan ráleheltem, mire Jongin ismét az ágyra nyomta a fejét.

Mosolyom szélesedett, majd fél kézzel marokra fogtam és lassan húzogatni kezdtem a bőrt. Nem akartam sietni, hiszen ha neki szabad szórakozni, nekem miért ne lehetne? Mikor kezdett türelmetlenné válni a csípőjét elkezdte a kezem tempójára mozgatni. Nem foglalkozva saját merevedésemmel hajoltam közel az övéhez, majd nyelvemet kidugva először csak a makkja körül köröztem párat. Utána kezemmel elengedve nyaltam végig teljes hosszán, mire fejét hátravetette és csípőjét feljebb nyomta. Ismét markomba vettem, majd a tetejét bekapva kezdtem újra mozgatni kezemet is. Halkan nyögdécselt, amitől amúgy sem lankadatlan tagom még inkább feszíteni kezd, szinte már fájdalmasan áhítozva a kielégülést.

Jongin hirtelen felült, amitől kissé meglepődtem, hisz így szexi kockás hasával néztem farkas szemet, ám ő ezzel mit sem törődve kapta el csuklómat és rántott vissza magára, majd dőlt végig az ágyon. Egyik kezét ismét a nadrágomba süllyesztette, míg a másikkal a hajamba túrt miközben vadul csókolt. Én sem tétlenkedek tovább, egyik kezemen támaszkodva nyúltam le meredező tagjához, majd újra köré fontam ujjaimat. Ezt a testhelyzetet persze nem sokáig bírom tartani, így óvatosan melléfeküdtem, mire ő is készségesen fordult az oldalára, hogy a csókunkat meg nem szakítva folytassuk kezeink munkáját. Mikor megéreztem teste remegését, kezem tempóján gyorsítottam és ajkába haraptam, mire belenyögött a csókba majd egy hangos morranással elélvezett. Pihegve dőlt ki az ágyon, kezével elengedve engem, mire halkan felsóhajtottam. Ott feküdtünk ketten az ágyon, félig Jongin élvezetében, a plafont bámulva miközben a nadrágom továbbra is feszített, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy most mi lesz. Lehunytam szemeim, majd egyik kezem a homlokomra szorítottam, így pihegtem és próbáltam lenyugtatni magam. Az ágy egyszer csak megmoccant, jelezve, hogy Jongin felkelt, mire felemeltem a kezem és hatalmasat nyeltem. Épp egy zsebkendővel tisztogatta magát, majd felhúzta a nadrágját. Összeszorítottam szemeim. Végül is... mire számítottam? Arra, hogy majd itt marad velem, kettesben? Szép is lett volna. Ő megkapta amit akart, így már nem volt oka maradni. Fülemet hegyeztem, hogy halljam, amint kimegy, ám nem hallottam az ajtó nyitódás hangját, így kinyitottam a szemeimet, mire ott állt ő és engem bámult. Attól a nézéstől zavarba jöttem. Most mit bámul ennyire? Aztán feltűnt, hogy az én nadrágom továbbra is feszült, eléggé kihangsúlyozva az alatta lapuló merevedésem. Jongin csak elmosolyodott, majd az ágyra visszaülve mellém dőlt és ismét egy csókba vont, mire kissé meglepődve egyik kezemet az arcára simítottam és jólesően felsóhajtottam. Egy kézzel a nadrágomba nyúlt, majd rámarkolt férfiasságomra, én pedig a csókot megszakítva a nyakhajlatába temettem arcom.

Azt hiszem, olyan elsöprő orgazmusom még soha nem volt, mint amilyet Kim Jongin okozott. Elfelejtettem mindenkit, mindent. Csupán Ő és a merevedésemen dolgozó keze maradtak a gondolataim között.

Miután összeszedtük magunkat elindultunk lefelé, ám amint kiléptünk a szobám ajtaján Jongin megjegyezte, hogy micsoda gyönyörűséges folt van a nyakamon. Elkerekedett szemekkel bámultam rá, és kezemet egyből a nyakamra szorítottam, hogy utána a fürdőbe loholjak, ahol anya sminkes cuccai között kezdtem turkálni. Megtalálva az első alapozót a tükörhöz léptem és neki láttam a folt eltávolításához – vagyis csak az eltűntetéséhez. Ahogy tekintetem egy pillanatra eltévedt a nyakamról, megláttam a tükrön keresztül Jongin-t, az ajtófélfának támaszkodva miközben engem bámult. Jobban mondva a fenekemet, majd észre véve, hogy őt nézem közelebb sétált, és a hátam mögött állt meg.
-Miért akarod eltakarni? – hajolt a fülemhez és úgy suttogta a szavakat, hogy ajkai a fülemet érintsék – Szerintem marha szexi – mosolyodott el féloldalasan, majd egyik kezét a fenekemre csúsztatta. Végem van – gondoltam és nyeltem egy hatalmasat. Totálisan végem.


Kai

Mikor az övemet kezdte bontogatni, erőtlenül feküdtem végig az ágyon, hagytam, hadd tegye, amit szeretne. Túl sok lett volna, ha még néztem is volna, idő előtt elélveznék, pedig még szinte hozzám sem ért. Ám ekkor ő belső combomba markolt, ami nem volt valami kellemes, most mégis túl izgató, így azonnal felemelkedtem, majd lenéztem rá. A kis dög, sunyin elmosolyodott, majd lassan rálehelt a makkomra. Elnyomtam magamban egy káromkodást, aztán ismét csak kiterültem az ágyon. Éppen elég volt egyszer látnom, ahogy ajkai majdnem súrolták merevedésemet, nem akartam többször, mert túlságosan is tetszett. Pár pillanattal később végre marokra fogta amúgy is kőkemény merevedésem, majd húzogatni kezdte a bőrt, én pedig azt hittem, menten meghalok. Miért ennyire jó? Miért élvezem sokkal jobban, mint mikor csajok csinálták nekem? Bár, mindig azt hallottam, hogy a melegek sokkal jobbak, hiszen ők magukon tapasztalták, mi a kellemes, és mi nem, így nyilván, Tao is tudta. De, basszus, ennyire jól?!

Kissé türelmetlenné váltam, mikor még mindig csak kezét használta, így csípőmet folyamatosan lökni kezdtem felfelé, a ritmusra, amit diktált. Rohadtul élveztem. Aztán végre megéreztem makkomon a nyelvét, amin körözött párszor. Erősen ajkaimba haraptam, hogy ne nyögjek fel az élvezettől, hiszen nem én vagyok az, akinek hangosan kell nyögnie. Ám amint ezt végiggondoltam, a kis dög végignyalt teljes hosszomon, amit már nem bírtam ki hang nélkül, fejemet hátra vetve engedtem ki egy elégedett nyögést, miközben csípőmet akaratlanul is fellöktem. Ezek után ismét marokra fogta, így mozgatta továbbra is a kezét, a nyelvével pedig makkomat nyalogatta, Fájdalmasan édes volt, éreztem, hogy mindjárt elmegyek, de nem így akartam, hogy vége legyen.

Hirtelen felültem, amin ő meglepődött kissé, de nem nagyon érdekelt, farkamat fogó kezét, csuklójánál elkaptam, majd magamra rántottam, így dőltem vissza az ágyra, magamra húzva őt is. Egyik kezemet ismét elsüllyesztettem nadrágjában, miközben a másikkal hajába túrtam, így vontam bele egy vad csókba. Szerencsére ő sem tétlenkedett, kettőnk közé nyúlt, majd tovább folytatta, amit elkezdett, de gondoltam, hogy nem valami kényelmes, így ő azonnal az oldalára fordult, én pedig követtem, miközben nem szakítottam meg a csókunkat. Közben mind a ketten folytattuk a kézimunkát, de nekem már tényleg nem kellett sok. Éreztem, hogy a testem megremegett, Tao ezt nyilván megérezte, mert gyorsított a keze tempóján, és egyszerűen az ajkamba harapott. Belenyögtem a csókba, mert nem volt kellemes, de az ezt követő orgazmusom elfelejtette velem a fájdalmat. Tökéletes volt... Vagyis, pont ez az, hogy nem volt tökéletes, mégis az volt életem legjobb orgazmusa. Sok csajjal voltam már, de soha nem voltam még ilyen kemény, mint most, és soha nem tudtak ennyire felizgatni, mint ő, sőt, ilyen gyorsan sem tudtak kielégíteni.

Végül pihegve terültem ki az ágyon, a gyönyör utóhatásaként kissé remegve. Nem sokáig voltam ebben a pozícióban, főleg, hogy a saját ondómban feküdtem, felálltam, majd előtúrtam egy zsepit a zsebemből, azzal tisztogattam le magam, majd miután végeztem, felhúztam a nadrágom. Tao felé pillantottam, aki továbbra is a saját ágyán feküdt, még mindig álló farokkal, ami túl izgató volt ahhoz, hogy csak úgy itt hagyjam, pedig ez volt a tervem. De annyira nem vagyok görény, hogy ha ő már kielégített engem, én ne adjam neki vissza ezt a szívességet. Oké, nem csak azért, egyszerűen látni akartam a kéjben fürdő arcát, elhomályosult tekintetét, amikor megfeszül majd a karjaim között. Egyszerűen érezni akartam a markomban lüktetni... Ahogy észrevettem, hogy ő is engem figyel, elmosolyodtam, majd visszafeküdtem az ágyra, és egy kissé gyengédebb csókba vontam, mire egyik kezét arcomra simította, és jólesően felsóhajtott. Másik kezével ismét a nadrágjába nyúltam, majd elkezdtem mozgatni a kezem, egy gyors tempót diktálva. Ő erre megszakította a csókot, fejét pedig a nyakamba temette. Nem is kellett sok idő, éreztem... Azokat a dolgokat, amiket akartam, megtapasztaltam, és hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy megvalósíthattam. Abban a pillanatban csak rá koncentráltam, csak az volt a fontos, hogy neki jó legyen. Más nem érdekelt, jól esett a tudat, hogy én okoztam neki örömet.

Amikor végre összekapartuk magunkat annyira, hogy fel bírjunk kelni, indultunk lefelé, ám megláttam, hogy a kiszívott nyaka elég feltűnő, amit meg is jegyeztem neki. Több sem kellett, már rohant is a fürdőbe, hogy gondolom az anyukája sminkes holmijai között találjon alapozót. Az ajtóból figyeltem a ténykedését, kényelmesen nekidőlve. Tekintetem végigsiklott alakján, és természetesen megállapodott a fenekén. A fekete, feszülős gatya, szépen kiemelte formás kis gömbjeit. Miért nem fedeztem még fel, hogy dugnivaló hátsója van ennek a kis bestiának? Aztán mikor tekintetünk találkozott a tükörben, mögé léptem, majd a fülébe suttogtam, hogy szerintem nagyon szexi az a kis folt a nyakán. Féloldalasan elmosolyodtam, majd nem bírtam ki, hogy ne markoljak bele a fenekébe, holott a szobában már taperoltam, ez most mégis más.

Ahogy hallottam, hogy nyelt egyet, és még a szemeit is behunyta megadóan, nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el. Ahogy így álltunk a tükör előtt, megfigyeltem magunkat, miközben leheletemmel cirógattam érzékeny nyakát, egyik kezemet a csípőjére vezettem, míg a másikkal továbbra is a fenekét masszíroztam. Jó páros lennénk együtt, összeillenénk. Még ha abszurdnak is tűnt, tisztában voltam vele, hogy nem véletlenül műveltük azt, amit. Látszólag mind a ketten vonzódunk a másikhoz, bármennyire is lehetetlen. De ahogy figyeltem a tükörből, fejét a vállamra ejtette, egyik kezével megfogta a csípőjét tartó kezem, míg a másikat a tarkómra vezette, így húzott az ajkaihoz. Vadul kaptam ajkai után, egyszerűen túl csábító volt ahhoz, hogy ne tegyem meg. De mivel elég kényelmetlen volt így, elváltam tőle, de csak addig, míg megfordítottam karjaimban, majd ismét hevesen kaptam ajkai után. Nem bírtam magammal, azonnal a mosógép felé kezdtem tolni, majd amint nekiütközött, combjai alá nyúltam, majd felpakoltam rá, ő pedig azonnal csípőm köré kulcsolta a lábait. Elváltam az ajkaitól, majd a szemébe néztem.

- Legszívesebben most azonnal megdu-
- Tao! - kiabált ISMÉT Huang mama, félbevágva mondatomat, mire mind a ketten megdermedtünk, ahogy voltunk. - Kész a vacsora, gyertek enni!
- Megyünk, anya! - kiabált vissza Tao.
- Hm, még szerencse, hogy ezúttal nem jött fel... - vigyorodtam el perverzen, majd ismét ajkaira hajoltam.


Ha nem állít le, komolyan megdugom. Esküszöm.

Tao

Ahogy mögöttem állt forró lehelete súrolta a nyakam, majd szabad kezét a csípőmre vezette, míg a másikkal a fenekem taperolását folytatta. Hogy válthat ki belőlem ilyen érzéseket? Miért nem bírom megállni? Miért kísért? Miközben agyamban száz meg ezer ezekhez hasonló gondolat cikázott keresztül, fejemet a vállára ejtettem. Egyik kezem a csípőmet markoló kezére vezettem, míg a másikat tarkójára, hogy ajkaimra húzhassam. Szinte kérnem sem kellett és vadul kapott ajkaim után. Tetszett a hevessége és hogy úgy tűnt cseppet sem tud ellenállni nekem. Aztán elvált tőlem, majd megfordított, hogy utána újra számnak essen. Kissé meglepődtem, amikor fogta magát és tolni kezdett, míg végül a mosógépnek csapódtam, amire gondolkodás nélkül felemelt, én pedig lábaimmal átöleltem csípőjét, hogy még közelebb legyen hozzám. Elválva ajkaimtól, szemeimbe nézett majd beszélni kezdett.
- Legszívesebben most azonnal megdu- mondta, ám anyám hangja félbeszakította mondatát. Mindketten ledermedtünk, úgy néztünk egymásra. Anya csak annyit közölt, hogy menjünk le enni, mert kész a vacsora, mire halkan felsóhajtottam. Legalább nem jött fel.
- Megyünk, anya! - kiabáltam vissza. És már épp eltoltam volna Jongint, amikor újra megszólalt.
- Hm, még szerencse, hogy ezúttal nem jött fel... - vigyorodott el perverzen, majd ismét ajkaimra hajolt. Én pedig készségesen hagytam magam, holott tudtam, hogy nem szabadna. Meg fogom bánni. Mert... mit várok tőle? Jongin egy nőcsábász. Mellesleg már milliószor a szemembe mondta, hogy gyűlöl. Ez... nem helyes. Ajkaim ostromlását feladva újra a nyakamra hajolt, mire én akaratlanul is hajába csúsztattam ujjaim. Többet akartam. Vágytam rá. De iszonyatosan megijedtem.


-Anyám bármelyik pillanatban feljöhet – nyögtem, ahogy megéreztem a nyakamra sikló nyelvét – Jongin – óvatosan a nyakamba harapott, mire felnyögtem és hátra vetettem a fejemet.
-Jöjjön csak – csókolt meg, és a fenekembe markolt. Nyelvemet végigfuttattam alsó ajkán, mire leejtette az állát, bebocsátást adva nekem. Felbátorodva csúsztattam a nyelvem szájába és mikor izmaink találkoztak, a gyomrom dió nagyságúvá zsugorodott.


Végül csak lejutottunk, bár épp amikor leléptünk a lépcsőről láttam anyát felbukkanni a konyhából. Őszintén nagyon megkönnyebbültem, hiszen nem kapott rajta minket. Ami persze elég kellemetlen lett volna, főleg a magyarázkodás. De nyilván arra is rájött volna, hogy igenis ismerjük egymást. Rámosolyogtam anyára, majd Jonginnal a nyomomban az ebédlőbe siettem, hogy végre helyett foglalhassunk. Apám már az asztalfőnél ült, jobb oldalán anya, míg a balon Jongin anyukája, így én leültem anya mellé és az étkészletemnek szenteltem a figyelmemet. Alig vártam, hogy a szobámba zárkózhassak és hogy valakinek mesélhessek. Egyszerűen nem bírtam magamban tartani.

Kai

Hevesen csókoltam az ajkait, amit ő készségesen tűrt. Mohón ízlelgettem ajkait, amit az elmúlt bő fél órában rengetegszer megtettem, mégsem volt belőle elég. Egyszerűen túl édes és finom volt ahhoz, hogy valaha is elég legyen belőle. Végül, mikor nem volt több levegőm, ajkaimat a nyakára tapasztottam, majd csókolgatni kezdtem, mire ő hajamba túrt. Miután elhebegte nekem, hogy az anyja bármikor rajtakaphat minket, csak végignyaltam a nyakán, hogy elfeledtessem vele ezt a problémát, és csak rám koncentráljon. Felsóhajtott az élvezettől, aztán a nevemen szólított, ami ilyen állapotba rohadt izgató volt, így nem bírtam ki, bele is haraptam az érzékeny bőrbe. Erre aztán ő hátravetette a fejét, és hangosan felnyögött.

Miután szóvá tettem, hogy nem nagyon tud érdekelni jelen pillanatban az anyja - nyilván más szavakkal -, ismét az ajkaira hajoltam, majd a fenekébe markoltam, és teljesen magamhoz húztam. Erre mintha ő felbátorodott volna, átcsúsztatta nyelvét a számba, én pedig engedtem neki, hogy most az egyszer ő irányítsa a csókot. Miután már nem bírtuk levegővel, elváltam tőle, majd pár pillanatig a szemébe néztem, de végül leállítottam magam. Én sem akartam lebukni, a legkevésbé sem, így mielőtt még ismét megcsókoltam volna, gyorsan leemeltem a mosógépről, majd a tükör elé léptem. Megigazítottam kócos, barna hajamat, majd kezet mostam. Megvártam, míg Tao is összeszedi magát, végül egy szó nélkül indultunk lefelé.

Pont jókor, ugyanis az anyukája indult volna, gondolom, hogy ismét szóljon nekünk. Beléptem az ebédlőbe, majd leültem anya mellé, szemben Tao-val. Elfojtottam egy vigyort, ahogy a zavart arcát bámultam, bár nem tagadom, én is féltem, hogy mégis mi lesz ezek után. Baromira élveztem azt, amit a szobájában műveltünk. Sokszor szerettem volna újra átélni, de nem voltam benne biztos, hogy erre a panda is vevő lenne, hiszen elvégre utáljuk egymást és ősellenségek vagyunk. Ezt nem lehet egy kis hancúr miatt elfelejteni. Márpedig én biztos nem fogok nála kezdeményezni... Az nem én lennék. Bármennyire is szerettem volna, hogy az enyém legyen, hogy minden egyes nap halljam élvezettel teli nyögéseit, hogy könyörögjön nekem, hogy érjek hozzá... Tudtam, hogy a lehetetlen után vágyakozom.

Így végül sokkal komorabban kezdtem neki a vacsorámnak. Egész idő alatt egy szót sem szóltam, Tao is csak akkor, mikor néha megkérte az anyukája, hogy segítsen neki behozni valamit. És én akkor nem bámultam a fenekét. Egyáltalán nem. Persze, nem is Kim JongIn lennék, ha nem így lett volna. Csak beharapott ajkakkal figyeltem őt, ahogy elsétált, majd percekkel később vissza, a következő fogással a kezében. Tovább ettünk, a felnőttek jól elbeszélgettek egymással, Tao anyukája jól kijött anyával, mintha barátnők lettek volna, attól függetlenül, hogy főnök-alkalmazott viszonyban voltak. Nagyban elmerültem gondolataim között, mikor Mr. Huang egy olyan kérdést tett fel, amire azt sem tudtam, mit kellene válaszoljak.

- Mondjátok csak, fiúk, jól összebarátkoztatok? - nézett ránk felváltva

Azonnal Tao felé kaptam a fejem, miközben gondolatban már nevettem a helyzeten. Nos, a farkával, minden esetre, jól összebarátkoztam, és szeretném is vele tartani a kapcsolatot... De hogy mi a helyzet vele, azt komolyan nem tudtam volna megmondani. Csak bámultam Tao szemeibe, kicsit talán segélykérően nézve rá, hogy mondjon már valamit, mert ez így elég gáz. Bár, már az egész helyzet az volt, és már előre tudtam, hogy amint innen hazajutok, mesélnem kell erről valakinek, nem bírtam magamban tartani.