10. fejezet

Kai

Hajnalig beszélgettünk. Jó volt végre valakinek őszintén leírni az érzéseimet, és nagyon örültem, mikor – remélhetőleg – ő is őszintén bevallotta, hogy biszex, és mesélt egy keveset. Jól esett, hogy tanácsot is adott, bár... Nem hinném, hogy Tao-nak küldenem kellene a jeleket, lévén, hogy már az ágyig is eljutottunk. Ebből kifolyólag biztos voltam benne, hogy bejövök neki valamennyire, csak... Én tényleg többet akartam. Nem arról volt szó, hogy belé zúgtam, mert nem, csak valahogy érdekelt ez az egész. Új volt még nekem, valahogy olyan idegen, és eddig akár hogy gondolkodtam azon, hogy talán máshoz is vonzódom, olyan helytelennek tűnt. Oké, TaeMin-hyung más, vele indult az egész, de nála nem éreztem semmit, mikor megcsókolt. Egyedül csak a kis köcsögnél éreztem, hogy élvezem. Nagyon is élveztem, és akkor nem tűnt rossznak vagy helytelennek. De nem tudtam elképzelni magamat mellette. Mármint, hogy fogjam a kezét, romantikus dolgokat csináljunk, meg ilyenek... Az... Az annyira buzis. Jól van, tudom, hogy hülyeség, de egyszerűen még mindig nem tudom elhinni, hogy a pasikhoz is vonzódom, holott ez már elég egyértelműen kiderült. De miért pont vele. Aish, mindegy...

Végig ezeken járt az agyam, miközben beszéltünk. Annak örültem, hogy neki van egy srác, akivel úgy tűnik, jól alakulnak a dolgai. Őszintén örültem neki, és annak is, hogy segíteni próbált nekem, de már úgy éreztem, reménytelen vagyok. Komolyan, ki olyan szánalmas még, mint én? Nem tudtam eldönteni, hogy mit akartam... Vagyis, tudtam, mit akarok, csak azt mégsem. Vagy nem is akartam, csak mégis. A rohadt életbe, miért ennyire bonyolult és kusza az egész? Miért történt meg köztünk az a dolog? Hogyan... Hogyan voltam képes csak úgy... Megcsókolni és kielégíteni azok után, hogy leszopott engem? Jól van, meg kell nyugodnom. Élveztem, ezt már sokszor tisztáztam. Sokkal jobb volt, mint amikor lányok csinálták nekem, de már ezt is megbeszéltem magammal. De lehetetlen, hogy ennél több legyen valaha is köztünk, hiszen utáljuk egymást. Őszintén szólva, még mindig nem kedveltem meg, csak vonzódtam hozzá. Nem változott róla a véleményem, annak ellenére, hogy volt egy kis afférunk. Nem változtatott semmin, és ebbe bele kell törődnöm, még akkor is, ha nem szeretném. Mert nincs jövőnk, lehetetlen, nem helyes. Talán... Mással esetleg, de nem vele. Istenem, miért hangzik ez úgy, mintha egy szerelmes tini lány lennék? Mindegy, a lényeg, hogy nem folytathatom ezt tovább, holott még igazán el sem kezdődött. Úgy fogok tenni, mintha nem történt volna semmi, mert... Ez így helyes, így lesz mind a kettőnknek a legkönnyebb. ...Még ha a szívem mélyén tudtam is, hogy tennem kellene valamit.

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el valamikor hajnali három-négy körül. Hogy aztán anya keltsen reggel, de én egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy válaszolni sem volt neki erőm. Ő persze megunva a kiabálást, bejött a szobámba, és úgy próbált keltegetni, de hajthatatlan voltam. A végén már kiabáltam vele, hogy hagyjon aludni, mert nagyon fáradt vagyok. Igaz, hogy azonnal megbántam, hogy felemeltem a hangom vele szemben, de már késő volt. Anya olyan dühös lett, hogy lerángatta rólam a takarót, majd szó szerint kirángatott az ágyból, aztán lökdösni kezdett a fürdő felé. Én pedig bármennyire is nem akartam ma felkelni, egy fél óra múlva ott ültem vele szemben az asztalnál, a reggelimmel előttem. Amit csak turkáltam, mert egyrészt a tegnapi vacsora nekem egy hétig kitart, másrészt olyan kómás voltam, hogy felemelni sem bírtam az evőeszközt.

- Ma pedig elmegyünk bevásárolni - közölte velem anya, ismét mosolyogva.
- Ah, ne már - vágtam magam hátra a székben, majd ismét hisztizni kezdtem. - Egyedül nem tudod megoldani?
- Ha már van egy RENDES és KEDVES fiam, aki SZÍVESEN segít nekem cipelni a szatyrokat, miért mennék egyedül? - billentette oldalra a fejét egy angyali mosollyal, mire reménytelenül sóhajtottam egyet. - Amúgy is, mostanában keveset vagyunk együtt, és úgy érzem, titkolsz előlem valamit. Nem szeretnéd elmondani?
- Nem! - vágtam rá azonnal. - Úgy értem, nincs semmi, nem titkolok előled semmit - javítottam ki magam.
- Rendben, de ha mégis lenne valami, nekem nyugodtan elmondhatod - simogatta meg a fejemet, amit csak azért tűrtem el, mert nem akartam még jobban felhúzni.
- Muszáj elmennem veled? - néztem a szemébe, elővéve a legcukibb pillantásomat, mire ő csak felhorkantott.
- Nem úszod meg a bevásárlást, JongIn! - nevetett fel, majd tovább folytatta a reggelijét.

Arra viszont nem számítottam, hogy majd a bevásárlóközpont közepén édesanyám összefut valami barátnőjével, így rám sózza az összes holmit, majd a kezembe nyom elég sok pénzt, hogy fizessem ki és vigyem haza. Hát, akkor és ott kedvem lett volna egy olyan hisztit levágni, hogy az még a napi szarra is felkerült volna, de akkor nem érdekelt volna. Viszont anya még a fülembe súgta, hogy a maradék pénzt elkölthetem, így máris sokkal jobb kedvvel indultam neki. Miután sikeresen lepakoltam a cuccokat otthon - még szerencse, hogy volt jogsim, így a kocsival haza tudtam jönni -, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mire is költsem el a pénzt. De lévén, hogy szombat volt, gondoltam, elmegyek bulizni. Őszintén szólva, ki akartam deríteni, hogy most akkor nekem kifejezetten egy pasi kell, vagy máshoz is vonzódom.

Így ittam egy jó nagy bögre kávét, lezuhanyoztam, felöltöztem, talán kissé túl jól is, mert még én magamra is azt mondtam, hogy igazán dögös, majd este nyolc körül belevetettem magam Szöul éjszakájába. Direkt nem hívtam fel barátaimat, ugyanis elég ciki lett volna előttük pasizni... Jézusom, ez még saját magam számára is rohadt furcsa, nem hogy amúgy. Jól van, nem baj, pont ezért indultam el egy kifejezetten melegek számára fenntartott klub felé. Ugyan kurvára tartottam a helytől, hiszen ki tudja, milyen alakok mászkáltak arrafelé, de végül csak megvettem a jegyet, és bementem. Próbáltam nem tudomást venni, hogy egyből szinte mindenki engem kezdett bámulni. Más esetben ennek örültem volna, na de itt mindegyik pasi volt, ami... Nos, kissé frusztrált, de próbáltam magabiztosnak tűnni. Végül leültem a pulthoz, a csapos pedig egyből előttem termett. Hű, kíváncsi lennék, hogy a kis srác mégis hány éves lehetett, mert így kinézetre vagy tizenötre saccolnám. Minden esetre, kértem tőle egy pohár whiskey-t, és áldottam az eget, hogy nem kérte el a személyimet - bár azt nézve, ő milyen fiatalnak tűnt, talán pont ezért.

Nem számítottam rá, hogy talán egy fél órás ücsörgés után - mert nem, nem tudtam magam rávenni, hogy elmenjek táncolni - helyet foglal majd mellettem valaki. Érdeklődve fordultam jobbra, és ott szinte egyből le is döbbentem. Nem, egyáltalán nem ismertem a fiút, csak... Helyes volt, nagyon is helyes. Félhosszú barna haja volt, a bőre hófehér, a szemei igézőek, az ajkai pedig szinte csalogattak. Magas volt, talán velem egy magas... Talán még azt is mondhattam volna rá, hogy szép, de... A szép azért más tészta pasiknál, így maradtam a helyesnél, mert valóban az volt. A különös idegen elé letett a csapos két pohár koktélt, az egyiket pedig minden további nélkül elém csúsztatta, aztán elmosolyodott. Oké, egy kicsit furcsa gondolat, de aranyos mosolya volt, ami kifejezetten tetszett.

- Oh SeHun vagyok, szia - szólalt meg kissé pösze hangján, majd oldalra billentette a fejét és a szívószál segítségével beleszívott a koktéljába. Túl erotikusan csinálta... - Nem láttalak még errefelé, pedig te igazán feltűnő vagy - folytatta tovább mosolyogva, végig a szemembe nézve. - Először vagy itt, ugye?
- Igen - válaszoltam, és meglepődtem, hogy hangom magabiztos volt. - Kim JongIn vagyok - biccentettem neki.
- JongIn... - ízlelgette a nevem, miközben tekintete megváltozott, valahogy... Az aranyos srác helyett már csak egy csábító, vonzó férfit láttam, ez pedig hihetetlenül tetszett benne. - Mondd csak, nem lenne kedved kivenni egy szobát?
- Nem is tudom... - mondtam őszintén. - Nem gondolod, hogy előbb meg kellene ismerkednünk?

Erre SeHun minden további nélkül állt fel, elkapta a tarkómat, majd lesmárolt. Jézusom, túl jól csinálta, én pedig minden további nélkül viszonoztam is. Ismét én voltam a domináns fél, ami SeHunnak minden bizonnyal tetszett is, mert mikor elhúzódtam tőle, csak lebiggyesztette az ajkait, de aztán a szemembe nézett.

- Megismerkedtünk, és én azt mondom, hogy tetszel nekem, Kim JongIn, és azt akarom, hogy feküdj le velem - nyalta meg az ajkait.

Nekem pedig nem kellett több, eleget tettem a kérésének. Eltöltöttem vele egy szenvedélyes éjszakát, és hiába próbáltam nem arra gondolni, hogy egy idegen pasival feküdtem le először, akinek ki tudja, hányadik voltam már, egyszerűen nem ment. Őszintén szólva, nem bántam meg, SeHun tudta a dolgát, és nem nevetett ki egyáltalán, mikor kissé hezitáltam. Jó partner volt, elképesztő, csak... Még akkor sem tudtam kizárni a gondolataimból a kis buzi kínait, mikor ott feküdt alattam SeHun, és a nevemet nyögte. Én pedig bármennyire is határoztam el magam, hogy feladom, nem tudtam megtenni. Beszélni akartam vele... Ugyan nem tudtam, hogy mit mondhatnék majd neki, de... Látni akartam, és mondani neki valamit. Bármit. Mert lehetetlen, hogy így érezzek, és ha mást nem is, beverni a képét, már csak azért, mert többet jelent nekem puszta ellenségnél. Hiába hittem, hogy nem fog változni semmi.

Tao

Hétfőn reggel úgy keltem, hogy legszívesebben az ablakon vágtam volna ki a telefonomat. De végül erőt vettem magamon és felültem, aztán lefagytam. Beletelt néhány percbe, mire sikerült felfognom, hogy a hotelben vagyok és nem otthon. És valahogy máris megkönnyebbültem. Így mosolyogva keltem ki az ágyból, hogy gyorsan lezuhanyozhassak, aztán elmenjek reggelizni apámmal. A zuhany után felvettem egy inget, meg egy sötét farmer nadrágot, majd magamhoz véve a tárcám meg a telefonomat elindultam meg lefelé. Apa meglepődve jegyezte meg, mikor találkoztunk lefele menet, hogy milyen jó kedvem van. Annak ellenére, hogy két és fél éve minden egyes hétfő reggel úgy néztem ki, mint aki menten legyilkolja az összes szembe jövő embert, akit csak meglát.

A reggelinél az volt az első, hogy felléptem a netre és megnéztem, hogy internetes barátom írt-e. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy írt. Jó utat kívánt, és viccesen megjegyezte, hogy vihetnék neki egy szuvenírt. Mondjuk egy kis pandát. Ezen majdnem felnevettem és írtam neki, hogy ez nem lehetséges, mert a pandák védett állatok. Ráadásul minimum találkoznunk kéne, amit egyelőre nem akartam erőltetni. Bőven megtette most az is, hogy írásban tudtunk kommunikálni és ilyen-olyan módon, de támogattuk a másikat.

Azt is megemlítette, hogy a hétvégén erőt vett magán, és mert kapott egy kis plusz pénzt otthon elment egy amolyan meleg bárba. Elmondta, hogy ahogy belépett, szinte mindenki megbámulta, és hogy eleinte nem is nagyon mert még csak megmozdulni sem, így inkább csak a bárpultnál üldögélt. De egy srác megszólította, sőt még egy italra is meghívta. Többet nem mesélt, de valamiért le mertem volna fogadni, hogy az ágyban kötöttek ki. Ami valamiért bántott, de én magam sem tudtam volna megmondani, hogy mi zavart. Talán mert állandóan Jongin jutott eszembe, aki ki tudja kivel hempereghetett a hétvégén egy ágyban. És ez fájt. Azok után amiket műveltünk... Oké, kezdek megkattanni. Tao, szedd össze magad, mégis mit érdekel, ha az a hülye másokkal művel hasonló dolgokat? Hiszen, mi utáljuk egymást, és ez nyilván egy egyszeri alkalom volt. Bármennyire is volt jó... Oké, befejeztem. Így miután elküldtem a válaszomat kiléptem az internetből és neki láttam a napirendünk átnézésének.

Az egy hét Kínában majdhogynem fárasztóbb volt, mint egy iskolai hetem. Már értem eddig miért nem akartam jönni. Egész állónap rohangáltunk megbeszélésről megbeszélésre, ebédről ebédre és hasonlók. Bár nem mondom volt egy két izgalmasabb élményem is. Mint például csütörtök este, amikor végre alkalmam nyílt bulizni menni, így ezt kihasználva mentem el Peking egyik legnevesebb szórakozó helyére. A buli jó volt, találkoztam egy irtó dögös csajjal, akivel ránézésre akár egy egész estét is eltöltöttem volna. Ám amikor arra került a sor... nem élveztem. Valahogy nem olyan volt, mint amikor Jongin ért hozzám. A lány szép volt, kedves és értette a dolgát. De ahogy törékeny kezébe vette a merev férfiasságom... nem olyan volt, sokkal kevésbé tudtam élvezni így miután megvolt az aktus leléptem egy szó nélkül. Úgy éreztem magam, mint aki megcsalta a szerelmét, és elárulta a számára legfontosabb személyt. Komolyan. Bűntudatom volt, ami halálosan megrémisztett.

Így hát a péntek esti fogadás ahová apámmal hivatalosak voltunk már úgy kezdődött, hogy fogtam magam és egy pohár pezsgővel a kezemben leültem az egyik sarokban. Aztán ittam még egy pohárral. Meg még eggyel. És így tovább. Aztán feltűnt, hogy nem vagyok egyedül, így kissé morcosan pillantottam a mellettem ülőre. Csinos rövid hajú lány, aki öltönyben- Várjunk. Mi van? Két nagyot pislogtam, mire leesett, hogy a babaarcú teremtés egy férfi. Oké, ez gáz volt. Aztán megszólított és oda se figyeltem, de végül beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a házigazda fia és hogy idősebb, mint én. Oké ezt meg nem mondtam volna.

Aztán egyszer csak az egyik eldugott folyosón találtam magamat, miközben Luhan-t – így hívták az angyalarcú démont – a falnak szorítva csókoltam. A szobájába igyekeztünk, olykor a másikat a falnak szorítva csókolóztunk, hogy néhány perc heves csókolózás után ismét útnak induljunk.  Miután nagy nehezen elértük a szobát becsaptam az ajtót, majd a hátát neki szorítottam, miközben a gombjaival szórakoztam és a nyakát csókolgattam. Amikor sikeresen megszabadítottam a ruhadarabtól, fordított a helyzetünkön és ő szorított az ajtóhoz. Kissé meglepődve jegyezte meg, hogy szexi a folt a nyakamon. Mire azonnal észhez tértem és a nyakamra szorítottam az egyik kezem. Luhan-t ez persze úgy tűnt meg sem hatotta, így miután lefejtette a nyakamat takaró kezemet, ajkaival tapadt rá és szívta meg, mire hangosan felnyögtem. Aztán térdre vágódott előttem és én elfelejtettem mindent.

Mégis miután orálisan kielégített és már meztelenül feküdtünk az ágyban, nem tűnt helyesnek. Valahogy szinte idegenül hatott, hogy én domináljak, ami eddig soha nem okozott gondot. Most mégis, arra vágytam, hogy én legyek alul, miközben Jongin... A gondolatra erősebben löktem egyet a csípőmmel, mire Luhanból egy hangos nyögés szakadt fel. Én pedig folytattam, és próbáltam kiverni a fejemből Jongin férfias nyögéseit. Bárcsak ilyen egyszerű lenne... De akaratlanul is az ő arca lebegett előttem, és mielőtt elmentem volna összeszorítottam a számat, nehogy az ő nevét kiáltsam a mámor pillanatában. Úgy tűnt az a semminek induló kis affér, igenis többet jelentett számomra. Igenis sokat jelentett. És erre csak akkor jöttem rá, mikor egy másik férfi vonaglott alattam. Ilyen, egyszerűen nem létezik. Nem.

Kai                                                                                                                       

A vasárnapom nem telt mással, mint önsajnáltatással. Komolyan nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, de írtam az internetes barátomnak, aki szerencsére jó társaság volt, de aztán el kellett mennie. Valahogy nem esett jól, hogy elutazott, ki tudja hová, így pedig kevesebbet tudtunk beszélni. De jól esett valakinek elmondani, hogy voltam „bulizni”, és hogy mindenki megbámult. Azt már nem akartam neki leírni, hogy le is feküdtem SeHunnal, szerintem amúgy is egyértelmű volt számára. Kicsit talán bántott is, de végtére, nem ismertem, szóval felesleges volt emiatt bűntudatot éreznem. Nem kevésbé Tao miatt... Mert bármennyire is próbáltam kizárni a gondolataim közül, nem ment. Nagyon nem, és alig vártam a hétfőt, hogy találkozzak vele, és legalább veszekedjek vele egy jót. Ha már más majd nem jön össze.

Arra viszont nem számítottam, hogy a kis buzi nem jön majd iskolába. Ahogy a hét többi napján sem. Valahogy annyira furcsa volt, hogy nem futottam vele össze a folyosón, nem kötök bele, nem lököm félre, nem látom az ebédlőbe, ChanYeol nem tolja ki elé a széket, de még az igazgatóiba sem kötünk ki, mert összeverekedtünk. Semmi, mert nem volt egész héten. Ugyan jól elvoltam én két barátommal meg a szokásos lányokkal - akikre valahogy már csak úgy tudtak tekinteni, mint nyávogó kis ribancok, pedig eddig igenis kedveltem a társaságukat. Lehet tényleg buzi lettem? Nagyon nem akartam, tényleg nem... Talán meg kellene próbálnom megint csajozni, az biztos jobb kedvre derítene, mert így, hogy folyamatosan ezeken kattogott az agyam, nagyon nem volt normális. Az hiányzott még nekem, hogy teljesen bemelegedjek... Mert még ha biszex lennék, oké, az elfogadottabb, mint az, ha egy pasi meleg.

Ugyan Minhónak feltűnt, hogy valami nagyon nem okés velem, de leráztam, mint mostanában mindig. Nem tetszett neki, de mivel nem volt az a hirtelen lobbanékony fajta, mint én, nem erőltette. Mivel a legjobb barátom volt, nyilván úgy gondolta, majd elmondom neki, ha úgy van. Persze, mert ezt olyan egyszerű lenne vele közölni, hogy: „Hé, haver, képzeld, egyik napról a másikra heteróból biszex lettem, sőt, a kínai leszopott engem, én meg kielégítettem. Ó, és már megdugtam egy pasit is, és sokkal jobban élveztem, mint mikor csajokat dugok!” Igen, nyilván megértene, persze... Szép álom volt, JongIn, felejtsd el. Ugyan fogalmam sem volt, hogy vajon mit szólna, de lévén, hogy mind Minho, mind Yeol ugyan olyan nőcsábászok voltak, mint ezelőtt én, biztos, hogy ők is elítélik a melegeket. Vagy a biszexeket, mindegy. Hiszen én is elítéltem őket, akkor ők miért lennének másképp?

Csessze meg az egészet... Ez is a kis buzi miatt van. Ha akkor este nem történik meg az köztünk, lehet, hogy még mindig normális lennék. De bármennyire is próbáltam Tao-ra fogni, sajnos rá kellett jönnöm, hogy végtére is én csókoltam meg... Szóval én kezdtem, bár mindegy is, mert ő is benne volt, ugyancsak. Minden esetre kihúztam a hetet, majdnem mindenből dogákat írtunk, amik bizonyára nem sikerültek fényesen, mert mindenre tudtam koncentrálni, csak a tanulásra nem. Nem voltam boldog ettől sem, meg amúgy is feszült voltam... Eközben pedig még az is érdekelt, hogy mi lett a kínaival. Lehet, hogy megártott neki a kis afférunk, vagy talán beijedt? Nem, kétlem, ennyire még ő sem gyáva, lehet, hogy lebetegedett. Na, nem mintha annyira érdekelne.

Végül pénteken megbeszéltem a srácokkal, hogy menjünk el bulizni. Benne is voltak szerencsére, én pedig előre elterveztem, hogy az első bulis ribancot szobára viszem, csak nézzen ki jól. Ki akartam deríteni, hogy akkor mégis mi vagyok... Ugyan nagyon reméltem, hogy vonzódni fogok a csajhoz, és nem égek be, mint valami szűz kisfiú, de... Nem, nem gondoltam erre. Biszex vagyok. Ennyi, nem lehetek meleg, még akkor sem, ha sokkal jobban élveztem pasikkal lenni, mint eddig az összes csajjal. Ez pedig megijesztett, ezért akartam minél hamarabb kideríteni, hogy mi van. Ez is a te hibád, Huang Zi Tao, remélem, kibaszott büszke vagy most magadra!