14. fejezet

Kai

Abban a csókban volt valami... Valami szavakkal elmondhatatlan. Az oké, hogy én direkt mutattam felé valamiféle érzelmet, mert nem bírtam ki. Nem utáltam őt, egyértelmű volt. Azon felül, hogy bejött, és felizgatott, volt még ott valami más is, de egyelőre ezt nem akartam belátni. Mégis, ez a csók... Mintha ő is adott volna magából egy újabb darabot, nekem pedig olyan érzésem volt, mintha úgy csókolóznánk, mint a szerelmesek. Amik persze nem voltunk, csak esetleg szeretők. Vagy még az sem, hiszen ki tudja, mit hoz majd a jövő számunkra. Miután kifogytam a levegőből, a szemeibe néztem, és a gyanúm beigazolódott, hiszen tényleg máshogy nézett rám, de biztos voltam benne, hogy ezzel nem csak ő van így. Elmosolyodtam kissé a gondolatra, de aztán egyszerűen kihúzódtam belőle óvatosan, mire ő teljesen ledöbbent fejet vágott.

- Nyugi, nem megyek sehová - mondtam neki rekedt hangon.

A következő pillanatban a falnak nyomtam, megfogtam két combját, majd az ölembe húztam, ő pedig azonnal csípőmre fonta lábait. Egyik kezemet a dereka mögé vezettem, hogy ne legyen neki túl kényelmetlen, a másikkal a csípőjét tartottam, így hatoltam belé újra, ami már egyből élvezettel teli nyögést csalt ki Tao-ból. ö9 Én pedig ahogy elmerültem a forróságban, egyre többet akartam. Tao tökéletes volt, álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Egyre gyorsabb tempóban mozogtam benne, amit ő egyre hangosabb nyögésekkel díjazott, meg sem próbálta elfojtani a hangját, aminek felettébb örültem. Piszok izgató volt, ahogy tudtam figyelni minden egyes rezdülését, mikor tekintetünk néha összeakadt, és láttam benne a ki nem mondott szavakat, érzelmeket.

Ajkaihoz hajoltam, majd újra megcsókoltam, de a heves iramtól nem bírtuk sokáig, így én fejemet a vállára támasztottam, néha megszívva nyakát, vagy csak végignyaltam rajta. Éreztem, hogy mindjárt vége, így még gyorsabb tempóra kapcsoltam, Tao lábai már lecsúszni készültek rólam, így megfogtam combjait, majd biztosan megtartottam őket, miközben testemmel is közelebb nyomtam a falhoz. Tudtam, hogy sokszor eltaláltam benne azt a bizonyos pontot, hiszen olyankor mindig hátravetette a fejét és erősebben markolt a hajamba. Miután biztosra vettem, hogy nem fog lecsúszni, egyik kezemet a merevedésére csúsztattam, ami már a hasamnak feszült. Mikor elkezdtem kielégíteni, valamint ahogy továbbra is mozogtam benne, tudtam, hogy nem sokáig fogja így bírni, hogy kétfelől éri kényeztetés. Elmosolyodtam, majd felemeltem a fejem, és egyenesen a szemeibe néztem. Egy csókba vontam, miközben majdnem teljesen kihúzódtam belőle, de kezeimet nem vettem el róla. Aztán mikor éreztem, hogy pénisze lüktetni kezd a kezeim között, tövig elmerültem benne, ez pedig felrepítette a csúcsra. Hátravette a fejét, és az én nevemet nyögte, nem tudom, hogy direkt vagy csak véletlen, de ez engem is rásegített, valamint hogy rém feszült, így én is belé élveztem.

A kéj miatt nekem is kicsúszott a számon a neve, de nem törődtem vele. Mikor vége lett, percekig csak lihegtünk így, Tao-val a karjaim között, de nem zavart túlságosan. Mikor végre úgy éreztem, hogy meg bírok mozdulni, a szemeibe néztem, majd elengedtem a lábaimat, és óvatosan leengedtem a földre, ezután kihúzódtam belőle. Ahogy itt állt előttem, belegondoltam, hogy most dugtam meg. Nem, ez a szó nem jó, mert ez több volt annál, le sem tagadhatná ő sem, mert éreztem. Ez nem érzelmek nélküli szex volt, ez teljesen biztos volt. Rámosolyogtam Tao-ra, aki nem nagyon bírt megállni a lábán, így magamhoz öleltem, majd egy csókba vontam, miközben a tusfürdőből nyomtam egy keveset a kezemre, és a hátát kezdtem el vele mosni.

Nyálasan romantikus voltam? Nem érdekelt. Akkor semmi nem érdekelt, csak ő. Mi...

Tao 

Hihetetlen volt az a csók. Egyszerűen ésszel fel sem fogható. Úgy éreztem megdőlt bennem valami, és a kis lufi, amiben eddig a Jongin iránti utálatom lapult, most kidurrant. És szertefoszlott az összes érzés, mely benne lapult az emlékekkel együtt. Úgy éreztem képes volnék odaadni mindenem Jonginnak. Az a csók... valahogy más volt. Új volt. És éreztem, hogy innen nincs visszaút. Valami elindult bennem, és nem volt már menekvés. Ám egyelőre nem szabadott ilyenekre gondolom. Hiszen ki tudja mi lesz ezek után? Az egy dolog, hogy most épp mi zajlik le közöttünk, de lehet, hogy amint kilépünk a kis fülkéből újra minden ugyanolyan lesz. Ez pedig én egyáltalán nem akartam. Mégis... miért gondolok ilyenekre?

Mikor kifogyott a levegőből elhúzódott tőlem, majd a szemeimbe nézett. Valahogy más volt. Ő is máshogy nézett rám, ez pedig reménységgel töltött el. Aztán elmosolyodott, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Kihúzta belőlem férfiasságát, mire megijedtem és döbbent fejjel néztem rá.
- Nyugi, nem megyek sehová - mondta rekedt hangon. Megfordultam, majd a falnak nyomott és két kezével az ölébe húzott, mire azonnal a csípője kőré fontam a lábaimat. Egyik kezét a hátam mögé tette, míg a másikkal a csípőmet tartotta, így merült el bennem újra, amitől persze egyből felnyögtem, de már közel sem volt olyan fájdalmas, így a hangomban is csak az élvezetett lehetett hallani. Nem túl gyors, de annál élvezetesebb tempóval kezdett mozogni bennem, miközben folyamatosan az arcomat fürkészte.

Mérhetetlenül zavarba jöttem a pillantásaitól, de ezt próbáltam nem kimutatni. Így minél inkább az általa nyújtott érzésekre koncentráltam. Fel-felnyögtem az élvezettől, a haját és a hátát markolásztam, de néha a csempében próbáltam kapaszkodót keresni. Ám végül újra és újra visszatértem hozzá. Jongint akartam érezni, nem pedig a csempét. Az egész valahogy annyira tökéletes volt, hogy alig tudtam elképzelni. Így is csak azért, mert éreztem forrótestét, és gyorsuló mozgását, ami egyre hangosabb nyögéseket váltott ki belőlem. Meg sem próbáltam elfojtani az élvezettel teli nyögéseimet, azt akartam, hogy hallja. Hogy mindenki hallja. Hogy tudja, mennyire élvezem, és hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy ezt ő műveli velem. Tekintetünk olykor összeakadt, és láttam rajta, hogy tökéletesen érti azt, amiket szavakkal nem fejezek ki, de a szemeim elárultak.

Ajkaimra tapadt, és csókolt, ameddig bírta, de a heves iram mellett nem sokáig bírtuk. Amikor elszakadt tőlem fejét a vállamra hajtotta, néha megszívva, vagy végignyalva a nyakam. Éreztem, ahogy ő is érezhette, hogy nem sokára vége, így gyorsabb tempóra kapcsolt. A lábaim már készültek lecsúszni csípőjéről, mire megragadta combjaimat, majd testemet még inkábba falnak nyomta. Hátravetettem a fejemet és a hajába markoltam, akárhányszor sikerült elérnie bennem egy bizonyos pontot, ezzel még közelebb sodorva az orgazmushoz. Aztán egyik kezét merev tagomra futatta, amiről egészen eddig megfeledkeztem, hogy mennyire is feszít. Forró ujjai közt tartott férfiasságommal, és heves ritmusával úgy éreztem nem sok kell ahhoz, hogy elélvezzek. Aztán felemelte fejét, a szemeimbe nézett és megcsókolt. Tagom lüktetni kezdett kezében, majd miután előbb szinte teljesen kihúzódott belőlem, most újra tövig merült, ami pont elég volt ahhoz számomra, hogy hátra vetett fejjel a nevét nyögve elélvezzek. És talán pont ez kellett neki is, ahhoz hogy elélvezzen. Egyenesen belém, miközben a nevemet nyögte.

Nem tudom, hogy akaratlanul csúszott-e csak ki, vagy sem. De úgy éreztem ettől, hogy a fellegek közt járok. Csodálatos érzés volt, hogy a kéj pillanatában az én nevem hagyta el a száját. Aztán percekig csak pihegtünk, úgy hogy még mindig nem engedtük el egymást. És ettől csak még boldogabb voltam. Vajon Jongin is hasonlóan érzett? Vagy csak örült, hogy megdughatott?  Hiszen ha akarná, ezen túl az orrom alá dörgölhetné, hogy megdugott. Én meg mint egy kezes bárány hagytam neki, és élveztem. Nem akartam ilyenekre gondolni, mert tényleg boldog voltam. A kétségbeejtő felvetéseimre pedig bőven maradt időm, hogy otthon egyedül végig rágjam magam rajtuk... Mikor már nagyjából összeszedtük magunkat Jongin a szemeimbe nézett, ezután a földre engedte a lábaimat, és kihúzódott belőlem. Furcsa volt hirtelen. Olyan üres érzés. Mintha csak egy darab belőlem hiányzott volna... Talán, így is volt? De mégis miket nem képzelek? Egy valamiben biztos voltam, miközben egymás szemeibe néztünk. Még pedig abban, hogy ez nem csak egy sima dugás volt. Nem arról volt szó, hogy csak megdugott és ennyi. Ebben... ebben érzelmek voltak. És ezt a mosolya is megerősítette. Nem igazán tudtam még megállni két lábon, ezért magához ölelt és újra egy csókba vont. A tusfürdőből ismét a kezébe nyomott, majd miközben lágyan csókolt, a hátamat kezdte mosni.

Édes volt. Egyszerűen el tudtam volna olvadni ott helyben tőle. Kiürült a világ, és nem maradt más csak mi ketten. Az édes csókja, az ajkai, és ő maga. Csakis Jongin. 

Kai

Gyengéden, talán kissé már túl érzelmesen csókoltam vörös ajkait, de egyszerűen jól esett most ilyennek lenni. Nem gyakran fordult elő velem, hogy az aktus után a partneremmel maradtam, de most képtelen lettem volna megtenni, hogy csak úgy itt hagyom a zuhanyzóban. Az egyrészt neki is fájna, hiszen úgy fogná fel, hogy csak meg akartam dugni... Fordított helyzetben, ha velem tenné ezt, szerintem sírva borulnék a padlóra. És bármennyire is nem akartam neki megmutatni ezt az oldalamat, nem ment. Szerettem volna tudatni vele, hogy nem vagyok olyan seggfej, mint azt talán hiszi. Másrészről pedig... Jó volt végre egy kicsit gyengéden bánni vele... Mint a párommal, akit szeretek. Abszurd volt, hogy ő és én együtt, mégis csábító volt már csak a gondolat is, hogy mi valaha MI leszünk, nem pedig ő és én. Habos kezeimet előre vezettem, majd a lágy csók közben mellkasára kentem a habból, izmait simogattam és masszíroztam. Végül elváltam tőle, majd mikor a szemeibe néztem, láttam bennük a totális elképedést, de ez csak mosolyt csalt az ajkaimra. Édes volt. Furcsa volt még mindig így gondolkodni róla, de... Minden megváltozott bennem. Már képtelen lettem volna utálni, és ugyan a becsületem nem engedné velem kimondatni, de egészen meg is kedveltem a kis pandát.

Miután már bejártam minden egyes porcikáját a habos kezemmel, a kényes területeket sem kímélve, amiket most egyáltalán nem perverz céllal fogdostam. Oké, nem tagadom, tetszett, hogy mikor megérintettem már nyugalmi állapotban lévő péniszét, mélyen elpirult, vagy mikor a fenekét mostam. Élveztem, mégsem akartam belőle gúnyt űzni emiatt, eszemben sem volt. Valahogy... Tényleg csak jól esett így bánni vele a sok szar után. Ha pedig már lefeküdtünk, vagy mi a szösz, ennyit talán ő is megérdemelt. Eközben egyetlen szó sem esett meg köztünk, csupán a víz monoton zubogása visszhangzott a kicsiny kabinban, de nem volt kínos. Inkább megnyugtató, és ahogy Tao-val egymásra néztünk, egyszerűen nem volt szükségünk szavakra. Láttam a sötét szemeiben a hálát, amiért nem hagytam ott, a köszönetet és a döbbenet továbbra is ott volt. Biztos sokkolóan hathatott rá, hogy így is tudtam vele viselkedni, de nem számított, hogy mit gondolt. Vagyis, nagyon is számított, de mivel tudtam, hogy csak meg van lepődve, nem számított.

Miután ő tiszta hab volt, én is megmosakodtam, egyáltalán nem szégyellve előtte magam, ő pedig úgy bámult rám, mintha valami Istenség lennék. Ezt már nem tudtam megállni, hogy ne lépjek erre valamit, mert szinte csorgott a nyála, ahogy engem bámult, de még ez sem rossz dolgok voltak. Elmosolyodtam, amit ő is észrevett, majd zavartan kapta le rólam a tekintetét, amit nem sokáig nélkülöztem, mert magamhoz öleltem. Szorosan tartottam a derekát, ő pedig nyakamat ölelte át, annak ellenére, hogy pár centivel magasabb volt. Meztelen, habos mellkasunk összesimult, de ezt is inkább kellemesnek találtam jelenleg, mint izgatónak. Mélyen a szemébe néztem, hagytam, hogy olvasson a tekintetemből, majd miután elég ideig bámult, ajkai után kaptam. Csókunk közben bevezettem a víz alá, ami a hátáról lemosott minden habot, aztán hirtelen elváltam tőle, majd úgy álltam a zuhanyzó alá, hogy mind a kettőnket pont érje.

Pár perccel később, mikor már mind a ketten tiszták és illatosak voltunk, megfogtam a kezét, rámosolyogtam, amit ő egyből viszonzott is. Kiléptünk a kabinból, én gyorsan a csípőm köré tekertem a törölközőmet, ő pedig szintén így tett a sajátjával. Ezek után ő nyúlt a kezem után, kissé hezitálva, de én magabiztosan megszorítottam, aztán össze is kulcsoltam az ujjainkat. Összepasszoltak. Tetszett a látvány, ami meg is mosolyogtatott, és mikor felnéztem, láttam, hogy Tao is kezeinket nézi. Kisétáltunk a zuhanyzóból, vissza az öltözőbe, de mivel neki máshol volt az öltözője, és nem hozott magával ruhákat, azt jelentette, hogy el kell engednem. Nem szívesen tettem volna meg, valahogy annyira jó volt csak így, szavak nélkül „beszélgetni” vele. Soha nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, akivel egyszer ilyen helyzetbe kerülök, de... Őszintén szólva, nem bántam. Nyilván ő is rájött, hogy el kell mennie, mert olyan bánatos képet vágott, mint egy kiskutya, aki tudja, hogy a gazdája most fogja kidobni a meleg házból. Megszorítottam ujjait, majd magamhoz húztam teljesen, és újra egy csókba vontam, amit készségesen viszonzott.

- Odakint találkozzunk az ajtó előtt... - mosolyogtam rá, miután elváltunk egymástól. - Ha sietsz, elviszlek valahová.

Tao

Gyengéd volt a csókja, érzelmekkel teli és édesebb, mint a méz. Őszintén szólva teljesen meglepett, egyrészt azzal, hogy mennyire gyengéd volt. Másrészt, hogy miután vége lett az aktusnak, nem hagyott itt. Pedig megtehette volna. És először erre is számítottam. De nem tette. Helyette lágyan csókolt, amitől úgy éreztem legalább egy méterrel a Föld felett lebegek, ha nem a csillagok között. Úgy éreztem teljesen félreismertem. Mert az a Jongin akit – eddig – ismertem, egy seggfej volt. Aki csak magával törődött, és nem számított neki senki más. Csak a dugópartnert kereste, és nem a szerelmet. De ahogy csókolt. Úgy éreztem akár több is lehetne köztünk. Hogy az eddigi gyűlölködő kapcsolatunk helyett valami sokkal másabb, valami sokkal jobb lehetne. És ezt gyengédsége csak még inkább megerősítette bennem. Akarom, hogy más legyen ezentúl – futott át a fejemen a gondolat. A csók közben végül előre húzta kezeit, és mellkasom kezdte simogatni. Majd elvált tőlem, és a szemeimbe nézett. Biztos vagyok benne, hogy látta bennük az elképedést. Elmosolyodott, és láttam a szemeiben a gyengédséget. Nem bírtam rámosolyogni, pedig szerettem volna. De annyira megbabonázott a mosolya, hogy még a nevemet sem tudtam volna megmondani akkor.

Még jobban meglepett mikor egész testemet végig simogatta tusfürdős kezével. Nem mertem semmit tenni ellene. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a beszédképességemnek annyi. Főleg mikor férfiasságom érintette, vagy fenekemet mosta.
Meg se mertem nyikkanni, ehelyett végig őt figyeltem. A kezeit, ahogy végig siklanak testemen. Szemeit, melyek meztelen valómat bámulták. Ajkait, melyek most nem mozogtak, de a víztől és a nyáltól csillogtak. Illetve vörösek és még duzzadtabbak voltak a heves csókoktól. Csak a víz egyhangú csobogása adott hangot, de nem volt kínos a csend. Inkább békés és megnyugtató. Nem kellett szavak. Ezek után nem. Ahogy egymás szemeibe bámultunk próbáltam szemeimmel elmondani, hogy mennyire hálás vagyok neki, amiért nem hagyott itt. Úgy tűnt, hogy megértette.

Miután engem megmosdatott, saját magát is elkezdte átdörzsölni. Én meg úgy bámultam, hogy majd kiesett a szemem. Én akartam hozzáérni, de a látvánnyal is tökéletesen elégedett voltam. Aztán észrevette, hogy bámulom, és elmosolyodott, én meg elkaptam a tekintetem róla. Magához ölelt, miközben derekamat szorosan tartotta, én pedig a nyakát öleltem át, holott én voltam a magasabb néhány centivel. Mellkasunk összesimult, amitől kellemes bizsergés járta át a testem. Mélyen a szemembe nézett, amely most meglepően sokat árulkodott érzéseiről, majd ezt megunva ajkaimra tapadt. Ezután a zuhany alá tolt, először csak, hogy a hátamról leöblítse a habot. Aztán elvált ajkaimtól, és úgy állt a zuhany alá, hogy az mindkettőnket érje.

Pár perccel később miután sikeresen leöblítettük magunkat, megfogta a kezem, majd rám mosolygott, amit én is viszonoztam. Így léptük ki a zuhany alól, ahol Jonginnal magunkra csavartuk a törölközőinket. Ezúttal én nyúltam a keze után, bár kissé hezitálva, mire Jongin magabiztosan megszorította kezem, majd ujjainkat is összefűzte. Csodálkozva néztem összekulcsolódó ujjainkat. De le se tagadhattam volna, hogy mennyire tetszett a látvány. Tökéletesen összeillettek. Visszamentünk az öltözőbe, ahol eszembe jutott, hogy a ruháimat – mármint a tisztákat – sikeresen az saját öltözőnkben hagytam. Elszomorodtam, mert nem szívesen engedtem volna el Jongint. De muszáj volt, feltéve, ha nem egy törölközőben akarok haza állítani. Apám biztos örült volna. Szomorú tekintettel Jonginra pillantottam, aki viszonozta pillantásom, majd megszorította ujjaim. Magához húzott és megcsókolt, amit készségesen viszonoztam is.
- Odakint találkozzunk az ajtó előtt... - mosolygott rám, miután elváltunk egymástól. - Ha sietsz, elviszlek valahová.

Nem bírtam megszólalni, így csak bólintottam, és összeszedve a cuccaimat elindultam lefelé. Amikor leértem – egy szál törölközőben, természetesen – megpillantottam Jaejoong hyungot, aki sejtelmesen vigyorgott rám. Talán... atya ég! Hallott minket? Egyáltalán hangosak voltunk? Így utólag nehéz volt felidézni. Bár legutóbbis Jaejoong hyung volt az, aki ránk nyitott mikor Kyungsooval csókolóztunk. Elvörösödtem – amiből nyilván rájött, elég sok mindenre – és így siettem be az öltözőbe. Gyorsan megtörölköztem, felkaptam magamra a ruháimat, majd a hajamat is átdörgöltem. Ezután bementem a zuhanyzóba és az egyik tükörnél megnéztem magam. Az ajkaim még vörösek voltak, de ettől függetlenül semmi más. Aztán a nyakamat is megnéztem, amin volt egy-két apróbb folt, de ezek sem voltak túl feltűnőek. Így nem is törődtem velük. Beállítottam a hajamat, majd egy utolsó pillantás után visszamentem az öltözőbe. Összepakoltam a cuccaimat, majd kimentem. Elköszöntem Jaejoong hyungtól, aki most egy másik férfival társalgott, de azért vigyorgott rám mikor elmentem mellettük. Mikor kiléptem az épület ajtaján Jongin még sehol nem volt, így a falnak dőltem és úgy vártam. Legalábbis remélem, hogy nem gondolta meg magát és lépett le…