16. fejezet

Kai

Ha lehet egy srácra azt mondani, hogy gyönyörű, akkor Tao mindenképpen az volt. Szemeiben visszatükröződött a tenger csillogása, arcára pedig rávetültek a fények. Csodálatos volt. Akkor már nem foglalkoztam a tengerrel, sem mással, csak ő volt a fontos. Mikor elmosolyodott, aztán megköszönt valamit, de nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan mit is. Lehajtotta fejét, de állánál fogva szinte azonnal felemeltem, hogy a szemeibe tudjak nézni. Mikor megláttam az apró könnycseppeket, elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Tao hálásan simította egyik kezét arcomra, mire végigbizsergett az arcom. Túl nagy hatással volt rám, egyre többet és többet akartam belőle, mintha nem is olyan régen nem történt volna köztünk semmi. Pedig nagyon is lefeküdtünk. Elhúzódtam forró ajkaitól, majd derekánál fogva magamhoz öleltem, jó szorosan, ő pedig készségesen karolta át a nyakam. Majdnem felkuncogtam, mikor fejét a vállamba fúrta, de ehelyett csak államat a feje búbjára támasztottam.

- Meg akarlak ismerni, Tao - kezdtem bele csendesen. - Talán furcsának találod a viselkedésemet, de hidd el, ha adnál nekem egy esélyt, hogy megmutassam, ki is az igazi Jongin, tetszene. Tudom, hogy mindez nagyon furcsa, még nekem is, de... Egy számomra fontos személy azt mondta, hogy ne adjam fel.

Miután befejeztem a kis monológomat, egyik kezem felemeltem Tao arcára, elhúztam a vállamtól, majd a szemeibe néztem. Elmosolyodtam, majd meg is pusziltam a homlokát, mert túl jó esett, ő pedig hálásan szorította meg a nyakát tartó csuklómat.

- Adsz nekem egy esélyt, Tao? - néztem komolyan a szemébe, közben arcát simogattam ujjaimmal. - Tudnál... Tudnál engem szeretni?

Mert abban egész biztos voltam, hogy nekem nem kellene sok idő akkor, hogy őszintén ki tudjam neki mondani azt a bizonyos szót. Ugyan láttam rajta, hogy erre köpni-nyelni alig tudott, mégis bíztam benne, hogy igent mond.

- Ha ez segít, én mindenképpen igen - elmosolyodtam, majd újra ajkaira hajoltam, hogy biztosítsam szavaimról.

Tao

Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes liba. Ami furcsa mód most egyáltalán nem volt ijesztő. Valahogy... azt éreztem, hogy Jongin is hasonlóan gondolkodik rólunk, mint én. Furcsa volt belegondolni, hogy talán ő és én. Aztán elvált ajkaimtól és derekam átölelve húzott magához. Átöleltem a nyakát, hogy minél közelebb érezhessem teste melegét. Ha nagyon koncentráltam, még a szívverését is éreztem, ami ugyanolyan heves volt, mint az enyém. Ettől pedig még inkább úgy éreztem magam, mintha már most szerelmes volnék. Talán... tényleg beleestem, máris? Ilyen könnyen? Fejemet a vállába fúrtam, mert éreztem, hogy elvörösödök. Hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem? Egyszerűen hihetetlen...

Aztán megszólalt. Halkan, de tisztán értettem mindenegyes szavát. Teljesen ledöbbentem, mégis úgy éreztem, hogy a szívemből beszél. Meg akartam ismerni, és úgy tűnt ő is engem. Ez volt a tökéletes alkalom. Aztán mikor befejezte, egyik kezével elhúzta fejem a válláról, csak hogy szemeimbe nézhessen. Elmosolyodott, aztán egy lágy csókot nyomott a homlokomra, én pedig közben lehunytam a szemeim. Mikor elhúzódott a szemeim is ismét kinyíltak és őt fürkésztem. Kezemet pedig a nyakamon pihenő kezére vezettem, majd megszorítottam azt kissé, így fejezve ki érzéseimet. Mert láttam rajta, hogy komolyan gondolta.

- Adsz nekem egy esélyt, Tao? - nézett komolyan a szemembe, miközben arcom simogatta ujjaival. - Tudnál... Tudnál engem szeretni?

Válaszolni akartam, de összeszorult a torkom. Túl boldognak éreztem magam, ezért a sírás fojtogatott és megszólalni sem tudtam.

- Ha ez segít, én mindenképpen igen - elmosolyodott, majd újra ajkaimra hajolt. Lehunytam a szemeim és átöleltem a nyakát. Lassan és érzelmesen csókolt ezzel mutatva meg, hogy igenis komolyan gondolta amit mondott. Én pedig nem bírtam tovább, elszakadtam ajkaitól, majd homlokom az övének döntöttem és úgy mosolyogtam rá.

-Meg akarlak ismerni, Kim Jongin – suttogtam – Az igazi énedet. Szóval adok egy esélyt – aztán elpirultam, és lesütöttem a szemeim – És azt hiszem... tudnálak szeretni – pillantottam fel rá. Boldogan csillogtak íriszei, amitől meglepődtem, de ugyanakkor meg is könnyebbültem.

Kai

Amikor kimondta azokat a sokat ígérő szavakat, őszintén boldog voltam. Soha nem hittem volna, hogy valaha én és ő... Bármiféle közünk lehet egymáshoz, most meg úgy állunk itt egymással szemben, mint egy friss szerelmespár. Ha valaki hetekkel ezelőtt azt mondja, hogy meg fogom kedvelni a kínait, sőt, talán valami egészen érdekes érzelmeket kezdek el iránta érezni, körberöhögöm. Szerintem úgy kinevettem volna, hogy a földön fetrengtem volna kínomban. Olyan lehetetlen még mindig... De mégis lehetséges, hiszen itt voltunk. A valóság. Nem álmodom. Tényleg azt mondta, hogy tudna szeretni. A szívem emiatt pedig úgy kalapált, hogy azt hittem, ki fog ugrani a helyéről. Akármennyire is nyálas volt a szituáció, nagyon boldog voltam, és örültem, hogy ő is érez valamit irántam. Talán még az idő múlásával még több lehet köztünk... Nem mintha, ettől bármi is több lehet. Értem ezalatt, hogy már le is feküdtünk.

Csak mosolyogtam Tao-ra, egyszerűen túl boldog voltam ahhoz, hogy elrontsam a pillanatot. Ő úgy nézett a szemeimbe, hogy a szívem majdnem odaolvadt. Túl szép volt. Túl romantikus. Túl nyálas. Mégis tökéletes. Elengedtem Tao arcát, kézen fogtam, majd leindultam vele a dombról, ő pedig követett, miközben összekulcsolta az ujjainkat. Csak elmosolyodtam, megszorítottam ujjait, majd siettem tovább. Mikor leértünk a partra, az első dolgom az volt, hogy levettem a cipőmet, felhajtottam a nadrágom szárát térdig, majd berohantam a tengerbe addig, míg a hullámok nem érték el fekete farmeromat. Szippantottam egy mélyet az esti, sós levegőből. Annyira szerettem itt lenni. Farkasszemet néztem egy ideig a holddal, ami fényesen világított, végül hátrafordultam, hogy megnézzem Tao-t.

Ő továbbra is csak állt ott a parton, táskája a vállán, és úgy bámult rám, hogy szinte egészen zavarba ejtett. Volt valami abban a pillantásban, ami... Sokkal többet mondott nekem, mint az a pár szó még fent a dombon. Ezen felbuzdulva gyorsan visszarohantam hozzá, majd olyan hirtelen döntöttem le a homokban, miközben ajkaira martam, hogy egy pillanatra nem is viszonozta a csókomat, de mikor felocsúdott, azonnal átkarolt, majd tarkómnál fogva még jobban magához húzott. Mivel rajta feküdtem, kissé kényelmetlen volt, így megemelkedtem, mire Tao azonnal kiszabadította a lábait, majd terpeszbe rakta őket, így én kényelmesen hozzásimulhattam, mire ő belesóhajtott a csókba, én pedig ezután el is váltam tőle. Szemeibe nézve el elmosolyodtam, majd egy huncut ötlet rajzolódott ki a fejemben.

-Mondd csak... - kezdtem bele szexi, mély hangon, Tao nyakára lehelve a szavakat, mire kirázta a hideg, és a hajamba túrt, miközben felnyögött. - Volna kedved...?

Direkt hagytam félbe a mondatot, majd belecsókoltam a nyakába, aztán onnan figyeltem az arcát. Mikor tekintetünk találkozott, éreztem, hogy ami viccnek indult, talán nem is lesz annyira komolytalan. A sírba viszel, Huang Zi Tao!

Tao 

Boldog voltam, hogy kimondhattam neki azokat a dolgokat. És főleg azért voltam boldog, mert Jonginnak mondhattam, nem pedig másnak. Elgondolkoztam, ahogy boldogan csillogó íriszeit néztem. Talán egy külső szemlélőnek máris úgy tűnhettünk volna, mint egy boldog pár. Furcsa volt. Nem olyan rég, még egymás nyakának ugrottunk mindenért, most pedig itt álltunk és... és úgy tűnt ez maga a Mennyország. A földi Paradicsom, ahol nem volt más csak Mi. Mi, ő és én. Jongin és Tao. És ettől a felfedezéstől úgy éreztem a fellegekben járok.

Rám mosolygott, amitől szívem hevesebb ütemre váltott. Talán, mégis csak lehetett fokozni ezt a Paradicsomot. A szemeit néztem, amelyek úgy csillogtak, mint holmi drágakövek. Csodálatos, szemkápráztató, sötét és szinte alig kifürkészhető drágakövek. Jongin elengedte az arcom, majd kezem fogta meg. Én pedig ezt kihasználva ismét összekulcsoltam ujjainkat, miközben követtem a vízpartra. Megszorította ujjaim, majd sietett tovább. Mikor leértünk a dombról, elengedte a kezem, levette a cipőjét és nadrágját felhajtva rohant be a vízbe. Lenyűgözve figyeltem, ahogy a holdat leste. Utána akartam menni, de féltem, hogy elrontom ezt a csodás pillantott, így csak a parton állva figyeltem tovább.

Mikor hátra fordult tekintetünk találkozott, amitől gyomrom ismét ugrott egy nagyot. Mégis, hogyan képes ilyesmit kiváltani belőlem? Észbe se kaptam, de Jongin már felém rohant, hogy aztán azzal a lendülettel döntsön le a lábaimról, miközben hevesen ajkaim után kapott. A hirtelen támadástól lefagytam, de mikor észbe kaptam átkaroltam, majd tarkóját fogva húztam még közelebb magamhoz. Elég kényelmetlen pozícióban feküdtünk, amit Jongin észre véve, felemelkedett rólam, mire terpeszbe nyitottam lábaim, hogy kényelmesen összesimulhassunk. Felsóhajtottam, ahogy forró teste ma már sokadszorra is az enyémhez simult. Ezt kihasználva elvált tőlem, majd szemeimbe nézve elmosolyodott.

-Mondd csak.. - kezdte a szavakat szexi, mély hangon a nyakamra suttogva. Kirázott a hideg forró leheletétől, amitől egy nyögés kíséretében a hajába túrtam - Volna kedved...?

Nem fejezte be mondandóját, de sejtésem szerint direkt. Belecsókolt nyakamba, amitől ismét piszkos gondolatok lettek újra agyamon. Rápillantottam, mire tekintetünk összekapcsolódott. Talán csak viccnek szánta, de láttam rajta, hogy nagyon arra hajlott, hogy ki nem mondott szavait valóra váltsa. Elmosolyodtam, és bólintottam.

-Mire vársz még? - leheltem apró csókot szájára - Tedd meg - csókoltam meg ismét, de ezúttal sokkal határozottabban. Majd a hatás kedvéért megemeltem a csípőmet, hogy éledező férfiasságom az övének nyomjam.

Tedd meg, Jongin! A tiéd vagyok, most és mindörökké.

Kai

- Mire vársz még? Tedd meg!

Kinyír. Komolyan mondom, hihetetlen, hogy képes a szavaival felizgatni, és elérni, hogy az eddigi romantikus, nyálas hangulatom úgy porladjon semmivé, mintha soha nem is létezett volna. Helyette gondolataimat perverzebbnél-perverzebb képek lepték el, és most, hogy nem a zuhanyfülkében voltunk, hanem a szabad ég alatt, a holdfény ezüstös megvilágítása alatt, miközben a tenger hullámai szinte a lábaimat érték... Mintha egy teljesen más világban lettünk volna. Mintha megállt volna az idő, és csak ránk figyelt volna, kedvezve nekünk, hogy élvezzük ki. Úgy tűnt, most minden
lehetséges. Tao mindenét felajánlotta nekem, ismét, ami ezúttal is boldogsággal töltött el. Különleges volt, és nem csak azért, mert a tengerparton, a homokban feküdve csókolóztunk, hanem azért is, mert vele voltam. Új élmény volt így lenni vele. Úgy éreztem, képes lennék egész este vele a karjaimban szeretkezni, soha el nem engedve. A felkelő nap első sugarait érezni akartam a hátamon, miközben elmerülök szűk forróságában. Ez a gondolat annyira felizgatott, hogy miután ő fellökte a csípőjét, egyik kezemmel meg is fogtam, majd még jobban összepréseltük magunkat.

Kiváltam a csókból, majd lefelé kezdtem haladni. Végigcsókoltam az állát, a nyakát, kitértem oldalra, majd egy újabb szívásnyommal díszítettem az amúgy is elég megviselt nyakat, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne jelöljem meg. A tudat, hogy majd mások is látni fogják, hogy ki van szívva a nyaka, és kérdezgeti fogják... Iszonyú nagy önbizalommal töltött el. Eközben Tao sem volt tétlen, kezei már be is férkőztek a pólóm alá, majd elkezdte feltűrni, így muszáj voltam elválni kívánatos nyakától, hogy ki tudjak belőle bújni. Nem is vártam tovább, amint áthúzta fejemen a fehér ruhadarabot, ajkaira martam, majd szenvedélyesen csókolni kezdtem. Kezei hátamat simogatták, néha meg-megszorítva vállamat, mikor csípőmet az övéhez dörgöltem, bele-bele nyögve a csókunkba.

- Nincs síkosítónk - leheltem ajkaira szavaimat, majd választ sem nagyon várva, rámarkoltam odalent.

Erre Tao hátracsapta a fejét, izzadt tincsei homlokához tapadtak, ádámcsutkája kidülledt, ami iszonyatosan szexi volt. Nem bírtam ki, végignyaltam sápadt bőrén, kissé rá is haraptam, mire felnyögött, majd a nevemet sóhajtotta. Elvigyorodtam, végül gyorsan feltűrtem a pólóját, ő pedig készségesen ki is bújt belőle. Eldobtam valamerre a ruhadarabot, aztán végigsimítottam a szépen kidolgozott felsőtesten, amit annyira még soha nem szemléltem meg. Látszott rajta, hogy edzett, a kockái érezhetőek voltak, ahogy ujjaimmal cirógattam bőrén, ő pedig többért sóhajtozva emelte fel magát a homokból. Szemeibe néztem, ami olyan ködös volt, hogy engem is elbódított. Ha gonosz lettem volna, húztam volna az agyát, de nem akartam szemét lenni vele, egyrészt, másrészt én is piszkosul kívántam, ráadásul azt sem akartam, hogy megfázzon, nem mintha annyira hideg lett volna.

Végigcsókoltam minden egyes porcikáját, közben végig oldalát és combjait simogattam, Tao pedig egyre türelmetlenebből sóhajtozott alattam, néha megszorította a kezem, vagy a nevemet nyögdöste, mikor eltaláltam egy-egy érzékeny pontját. Mindennél jobban élveztem... A hold ezüstös fényében, ahogy izzadságtól gyöngyöző testére néztem, mindennél szebbnek találtam. Olyan volt, mint egy angyal, aki egyben piszok szexi, és gyönyörű is. Elbűvölt, szinte elvarázsolt, így újra felkúsztam hozzá egy csókra, ami ezúttal gyengéd volt, ám Tao vadul harapott ajkaimra, mire kissé felszisszentem, de rögtön azután eltüntette a kezét a nadrágomban, mire azonnal elfelejtettem a fájdalmat, és belenyögtem a szájába. Aztán olyan gyorsan került fölém, hogy egy pillanatra meg is lepődtem, de aztán elmosolyodtam.

- Csak nem ki vagy éhezve? - néztem a szemeibe, mire megcsókolt, nyelvével végigsimítva az apró seben, amit ő okozott, kezeit pedig megmozdította. - Fogd be - suttogta ajkaimra, mire elvigyorodtam, majd ismét visszafordítottam magunkat, hogy én legyek felül.
Meztelen mellkasunk összesimult, éreztem, hogy milyen hevesen dobog a szíve, a bőre forró volt és kissé csúszós az izzadságtól, mégis izgató volt. Főleg, mikor csípőnket is összeérintettem, mire azonnal kihúzta kezeit a gatyámból, majd a fenekembe markolt, így húzott magához még közelebb, miközben felnyögött az intenzív érzésre. Én sem bírtam reakció nélkül, felsóhajtottam, majd lenéztem a szemeibe. De akkor hirtelen egy olyan érzés vágott képen, amit nem akartam elhinni. Mégis, miközben lehajoltam hozzá egy csókért, folyamatosan egy szó járt a fejemben.

Szeretlek...

Tao

Láttam rajta, hogy tetszik neki a gondolat. Bevallom, habár kicsit féltem, elvégre mégiscsak akárki megláthatott volna, mégis... már csak a gondolata is roppant csábító volt annak, hogy Jongin ismét elmerüljön bennem és a csúcsra jutasson. Habár sejtéseim szerint Jongin még kezdő volt - legalábbis a férfiakkal, - ahhoz képest nagyon is értette a dolgát. Feltüzelt állapotomon pedig csak lendített, mikor egyik kezével elkapta csípőmet, hogy még jobban összepréselje férfiasságainkat.

Kivált a csókból, majd lefelé vette az irányt. Államat csókolta meg először, majd nyakamra hajolt ismét. Az oldalára kitérve újra megszívta, már amúgy is megviselt nyakamat. Elmosolyodtam, és majdnem fel is nevettem a csiklandós érzéstől. Valamiért büszkeséget éreztem mellkasomban. Büszkeséget és boldogságot. Büszkén fogom viselni a Jongin által hátra hagyott nyomokat. Én sem tétlenkedhettem tovább, kezeimet a pólója alá csúsztatva és lassan elkezdtem felgyűrni a zavaró anyagot, úgy hogy közben kezeim végig simítsák a puha bőrt. Mikor sikeresen felhúztam felsőjét, elvált a nyakamtól majd kibújtattam belőle. Egyből ajkaim után kapott, én pedig hátát kezdtem cirógatni. Selymes bőrét olykor szívesen végig karmoltam volna csókja közben, de nem akartam - túl sok - fájdalmat okozni neki, ehelyett vállait szorítottam, miközben csípőinket összedörgölte.
-Nincs síkosítónk - lehelte számra, de válaszomat meg sem várva markolt belém.

Hátracsaptam fejem az érzéstől. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire izgató? Hiszen jóformán úgy igazán még csak hozzám sem ért, „csupán” csókolóztunk, én vagyis inkább kis Tao már akcióra készen állt. Úgy feszült már, mintha nem is olyan rég a zuhany alatt semmi sem történt volna. Végignyalt bőrömön, majd rá is mart fogaival, amitől felnyögtem és Jongin nevét sóhajtottam. Felgyűrte a pólóm, amiből én készségesen kibújtam, majd egyszerűen elhajította valamerre, aztán felsőtestemen simított végig. Sóhajtozva tűrtem, ahogy lágyan cirógatta bőrömet, majd többért sóvárogva emeltem meg magam. Szemeimbe nézett, én pedig ámulva figyeltem íriszeit, melyek vágytól voltak homályosak, ugyanakkor különös fény csillogott bennük. Talán..? Nem, az teljességgel kizárt.

Újra csókokkal lepte el porcikáim, közben kezeivel sem tétlenkedett és hol oldalamat, hol combjaimat simogatta. Már fogytán volt a türelmem, amit sóhajaimmal, a kezét megszorítva vagy nevét nyögdécselve adtam Jongin tudtára, minden egyes alkalommal, mikor eltalálta valamelyik érzékeny pontomat. Lágy csókot nyomott ajkaimra, mire én vadul haraptam ajkaira - nehogy csak ő kapjon a jóból - amitől Jongin felszisszent. Kezem nadrágjába süllyesztettem, ő pedig belenyögött a számba. Kihasználva a helyzetet fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Látszott rajta, hogy meglepődött, amit egy mosollyal próbált palástolni.

-Csak nem ki vagy éhezve? - kérdezte a szemeimbe nézve. Megcsókoltam, miközben nyelvemmel az általam okozott seben simítottam végig és gatyájában lévő kezem megmozdítottam. -Fogd be - suttogtam ajkaira. Jongin csak elvigyorodott és ismét fordított helyzetünkön.

Vigyorogni támadt kedvem. Jongin egy percre sem adta volna át a domináns fél szerepét, bár cseppet sem bántam. Öröm volt a karjaiba simulni. Meztelen felsőtestünk összesimult, így éreztem hevesen dolgozó szívét. Boldog voltam, hogy miattam ver ilyen gyorsan. Tényleg neki akartam adni mindenem, még ha lehetetlennek is tűnt. Csípőnket újra összeérintette, én kihúztam a nadrágjából a kezem, majd fenekébe markoltam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz, eközben felnyögve a kellemes érzéstől. Jongin felsóhajtott, majd lepillantott rám és szemeimbe nézett. Lefagytam egy pillanatra. Esküdni mertem volna, hogy szinte szerelmesen pillantott rám, akárcsak az előbb. Ám reagálni nem tudtam, mert egy csókkal belém fojtotta a szavakat.

Elváltam tőle, majd csillogó szemeibe néztem. Talán az enyémek is épp úgy csillogtak, mint Jongin szemei. Azt akartam, hogy tudja, mennyire végtelenül boldoggá tesz. De szavakkal nem volt elég bátorságom leírni mindazt amit akkor éreztem. Egyik kezem arcára simítottam, és hüvelykujjammal megcirógattam bőrét, majd kissé megkínzott ajkait is. Végül másik kezem is arcára helyeztem, felemelkedtem kissé és megcsókoltam. Ezúttal nem akartam durva lenni, így csak lágyan becézgettem édes ajkait, amit ő hagyott és nyakam megfogva húzott magához még közelebb.

Jongin, ha azt mondanám, hogy szeretlek, vajon ellöknél magadtól? Kérlek... maradj velem. Mert tudtomon kívül, de beléd szerettem...